2025.08.03. vasárnap 

Egészen korán indultunk, cserébe előtte elég későn feküdtünk. Így két óra alvással vágtunk neki Amerikának. Mivel visszafelé repültünk az időben, ezért délelőtt 11-kor már Seattle város levegőjét lélegeztük magunkba. 

Párizsi átszállással mentünk. És hiába az oly korai indulás, Bandi reggel 5-kor a budapesti Lounge-ban evett egy villás reggelit, amitől a gépre már úgy szálltunk fel, hogy közölte vacakul van. Szegény koncentrált erősen, én igyekeztem zacskót találni, hogy ha kell, akkor legyen mibe… 

Negyed órával előbb már mindenki a helyén ült, gép lezárva, de csak 45 perccel később indultunk, fél órás késéssel. Bandi el tudott aludni, nem keltettem fel egy francia repcsis reggeliért. Mutatom mi volt a reggeli a gépen… Jobban is lett mire leszálltunk.

Párizsban az átszállásra másfél óránk lett volna, de olyan jól nyomta a gázt a pilóta bácsi, hogy nem csak a 30 perces késést hoztuk be, hanem még 10 percet ráhúzott. Minden simán ment, a nagy gép is időben indult. A menetidő mindenestül 14 óra volt.

Bő másfél óra ment el a repülő parkolásával, a csomagok felszedésével és az útlevél ellenőrzéssel. Alapvetően feltettek néhány keresztkérdést az útlevél ellenőrzés során, de nem volt semmi izgalmas. Úgy láttuk, hogy kettőnknek az Uber még olcsóbb is meg kényelmesebb is mintha a gyorsvasúttal bemegyünk, így azt választottuk a szállás eléréséhez.

A Seattle városában lévő szállásról csak annyit, hogy amikor képek alapján foglalsz egy jó kis belvárosi hotel szobát hónapokkal az indulás előtt, majd 3 nappal az utazás előtt megnézed pontosabban a térképen, hogy hova is esik, és látod, hogy valóban klasszul a belvárosban van, ráadásul a reptérről is könnyen megközelíthető tömegközlekedéssel, a kikötő is csak két utcányira lesz, és van csomag megőrzője is, ha túl korán érkeznénk…, akkor meg vagy elégedve magaddal, mondván igen, jót foglaltam. Majd a férj, aki csak és kizárólag az utolsó pillanatban szeret beleszólni, megkér, hogy a Google térkép alkalmazásban nézzük meg az utcaképet is. Tudod, amikor a kisembert lerakod, és olyan mintha ott lennél… 

Nem várt fordulat, mert hirtelen Seattle-ben, egy régi gyárépület együttes egyik sikátorába jutottunk emígyen, ahol az épület ablakai betakarva pozdorjával, ellenben ajtónak meg nyoma sincs az utca képen, és furcsa autók parkolnak a semekkora utcában. Döbbent, kikerekedett szemekkel egymásra néztünk, csendben, szóhoz se jutva. Majd megállapítottuk, hogy a Google hülye – nyilván. Kezdjük elölről, csak most ne a nevét írjuk be a szállásnak, hanem a pontos címét. Ugyanaz. Akkor menjünk ki a kis emberrel a sikátorból, nézzünk körbe a közeli nagyobb utcákban, hátha valamelyik épületre rá van írva a szállásunk neve. Nem volt. De ahogy kijjebb tereltük a kisembert valóban egy tágasabb utcába jutottunk, nem annyira cikis épületekkel. Ám az egyik utcában néhány épület előtt felvert sátrak álltak sorban, amiről azt gondoltuk hirtelen elsőre is és másodikra is, hogy ezek az ott élő hajléktalanok szállásai. 

Nagyjából egy óra virtuális környékbeli nézelődéssel arra a megállapításra jutottunk, hogy régi a térkép (2021), ma már minden sokkal jobb, közben átépítettek mindent, felújították a gyár épületet, netán még a sikátort is kiszélesítették és tuti klassz lesz minden. Így indultunk el otthonról… 

13 órakor az Uber kirakott minket a mi kis “sikátorunk” előtt. Sajnos csak délután négytől lehetett elfoglalni a szállást, ami teljesen automatizált, semmilyen személyzet nincs, csak applikáción keresztül kapod a kódot és nyitod magadnak az ajtót. Elvileg van csomag megőrző szolgáltatásuk, gyakorlatilag viszont 6 db szekrény van, amiből 4-be be se fért volna a cuccunk, de mindegy is volt mert mind foglalt volt. Így aztán csak arra volt jó, hogy odamentünk a szállásra, hogy felmérjük a környéket, megnyugodjunk, hogy a szállás létezik, az utca se rossz, a környék is elég okés. 7 perc sétára volt egy csomag megőrző. Elsétáltunk. A csomag megőrző egy kisbolt volt. Kérdezi a csávó, miközben beszél valakivel telefonon, hogy van-e foglalásunk. Nincs. Végül bevette a csomagokat. 

Éhesen, fáradtan de csomagok nélkül találtunk egy nagyon jó értékelésű vietnami éttermet a következő sarkon. 

Kaja után meg elindultunk gyalog Seattle Elliot öblét és környékét felfedezni. Tulajdonképp ehhez a részhez vagyunk a legközelebb, adta magát, hogy ezt járjuk be.

A kikötő mentén sétálva eljutottunk a híres Pike Place Market-re, ahol aránylag nagy területen a termelői zöldségtől a hal árun át a kézműves portékáig minden van.

Vasárnap délután lévén sokan voltak, nem is időztünk el annyira, inkább délután négyre visszakeveredtünk a bőröndökért, hogy aztán a szálláson lepakolhassunk. Ekkorra már majd 24 órája talpon voltunk úgy, hogy előtte 2 órát aludtunk, meg a gépen néhány kicsit. Ráadásul a mi időnk szerint hiába volt du 4 óra nekünk akkor is éjjel egy volt. Szóval nem mentünk már sehova, 5 után kicsivel lefeküdtünk aludni, remélve hogy ez nem hátráltatja a 9 órás időeltolódást felvenni. 

A szállás különben tök rendben van, egy galériás kis apartman, amiben konyha is van, meg kis nappali rész is, sőt van teraszunk. A belmagasságból is, meg a korábbi képekből is arra jutottunk, hogy ez egy raktár épület lehetett, amit tök jól rendbe hoztak.