2025.01.11. szombat

Az, amikor az ember egy hajón ébred a világ nyüzsgésétől és hangos zajától távol, a semmi közepén, de mégis a természet csodálatos és leírhatatlan szépsége között, az nálam a top tízes pillanat. Se net, se térerő, emberek is csak mértékkel, viszont a szemünk előtt a világ csodája, amiben gyönyörködhetünk. Fel se kell kelni, mert a lábunk előtt lévő szoba ablakából már ott vár minket a látvány mikor kinyitjuk a szemünket. De azért, hogy az enyhén borús, felhős égen mérsékelten átszűrődő napfelkeltét megpillantsuk inkább felkeltünk reggel 6-kor és felmentünk a hajó tető teraszára.

Korán kaptuk a reggelit, hogy aztán reggel 8-kor már kint biciklizhessünk Cát Bá szigetén, betekintve az egyik helyi falu életébe. Egy emelkedőkkel színezett 5 kilométert tekertünk, bivalyt néztünk, helyi töményt kóstoltuk, virágot néztünk a mező mellett, kutyákkal barátkoztunk…

Mikor visszatekertünk a hajóhoz összepakoltunk, és kijöttünk a szobáinkból, hogy a személyzet rákészülhessen a következő csapatra. Míg mi a tájban gyönyörködtünk az ebéd is elkészült. 

A kikötőbe délben szálltunk ki, ahonnan bő 4 óra lett volna a visszaút Hanoiba, ha nem késik 40 percet a busz. Na és aztán az se javított az időn amikor egy nőt elsodort a busz… Ez konkrétan úgy történhetett meg, hogy a gyalogosok az úttestre kényszerülnek majd mindig, vagy mert nincs járda, vagy mert a járdát teljesen másra használják: parkolnak rajta, vagy motorral közlekednek a járdán, de sok esetben az árusok és portékáik foglalják el a helyet. Így aztán a busz a szűk úton evickélt a szembejövő forgalom és a mellette haladó gyalogos forgalom között, de nem volt teljesen sikeres a történet. Szerintem a sofőr észre se vette, csak a nő a családjával volt, akik elkapták, hogy ne essen el majd erős kiabálásba kezdtek, jelezvén a sofőrnek, hogy mit gondolnak. A busz megállt, a sofőrünk lelkiismeretesen bocsánatot kért (nem értettük, de így értelmeztük a jelenetet), majd a nő fia olyan szinten kezdett el kötözködni, ordibálni, hogy a családjának kellett lefognia. Végülis a balesetes nő védte a sofőrt. Na ezzel is elment vagy 10 perc, de aztán megoldódott a feszültség és tovább robogtunk. A nőnek különben láthatóan nem lett baja.

Hanoiba visszaérve felfrissítettük magunkat, majd egy vacsorával indítottuk az estét. Visszamentünk abba az étterembe, ami eddig a legjobban tetszett nekünk arra gondolva, hogy volt azon az étlapon még sok olyan étel, amit nem próbáltunk ki.

Péntek és szombat este van a városban éjszakai piac, ami ráadásul tök közel van hozzánk. Oda-vissza végigjártuk, néhol megharcolva a tömeggel, alkudozva mindenen vásárolgattunk.

Egy koktéllal zártuk az estét majd fél 12 körül hazabattyogtunk a szállásra.