USA, Nemzeti Parkok – 3. nap

2015. augusztus 21. péntek

Én hajnali 4-kor már kukorékoltam. Nem tudtam visszaaludni. De 6-kor már a Bandi is ébren volt. Annyira korai volt az én ébredésem, hogy a reggeli után, 8 órakor még visszafeküdtem aludni egy óra hosszat. Aztán Éva néniékkel meg Juditékkal elindultunk a Rocky Mountain National Parkba. Két kocsival mentünk, Béla bácsiék voltak a felvezetők.

Minden Nemzeti és Állami Parkba van belépő, amiért cserébe kapsz egy térképet, amely tartalmazza a hely leírását is. A parkon belül mind az autóút, mind a gyalog utak jól kiépítettek, sok a megállási lehetőség, és parkolókban mindenhol van wécé. Sok piknik pont van, asztallal, és ezeket a park térképén külön jelzik.
Több helyen is megálltunk, az első pont az Estas Park kezdőpontja, ahol a kilátás se volt elhanyagolható.


  

Majd tovább autózva a Hidden Valley-ban álltunk meg, ahol egyben meg is ebédeltünk Éva néni piknik kosarából.



A következő nagyobb pont, ahol nem csak nézelődtünk, hanem egy kicsit túráztunk is, az a Forest Canyon nevű hely volt. Gyönyörű gomba formájú sziklák között gyalogoltunk, egyik-másikat meg is másztuk. Jobban mondva Bandi mind megmászta! Nagyon élveztük, bár azon a helyen baromira fújt a szél.


  


  
  

Majd délután Bear Lake-hez mentünk, ami egy kicsit messzebb volt, de egy nagyon kedves kis tó. Szép késő délutáni napsütésben értünk oda. Éppen csak elkezdtünk gyönyörködni a tóban, amikor hirtelen elkezdett szakadni az eső. De tartott vagy fél percig az egész. A tó felett tovább esett, mi felettünk pedig kisütött a nap. Érdekes volt.


Bandi új barátját is bemutatom, chip munk nevű állatka, ami baromira úgy néz ki, mint egy mókus, de nem teljesen az. Leginkább a mérete miatt nem az, bár a mókusok fajtájába tartozik.


  

Sötétben értünk haza, Éva néniékhez. De én hazafelé én annyira kipurcantam, hogy lemondtunk a vacsoráról, és Juditékat kirakva a kocsiból visszamentünk a szállásunkra. (Mellékesen mondom: elsőre sikerült!) És 9 órakor már aludtunk is.

USA, Nemzeti Parkok – 2. nap

2015. augusztus 20. csütörtök

A tegnapi nap nem ilyen egyszerűen ért véget, mint ahogy írtam, csak hát a nagyon hosszú út és a nagyon kevés alvás azt eredményezte, hogy sitty-sutty lezárjam a mondandómat.

Szóval az úgy volt, hogy amikor megérkeztünk, akkor volt két óránk az útlevél vizsgálatra, a poggyászaink felvételére, valamint a bérelt autó kiváltására. Ez pont annyi idő volt, amennyire szükségünk volt, mivel az útlevél ellenőrzésnél a külföldiek beléptetése kicsit összetettebb, így lassan haladt a sor. A kocsiért meg el kellett menjünk a reptértől kicsit odébb lévő kölcsönzőbe, de az egyszerű volt, mivel a reptérről amint kijöttünk ott állt előttünk az Alamo (kocsi bérlős cég) kisbusza, ami elvitt minket a kölcsönzőbe. Nézzétek milyen jól néz ki:


Két óra múlva szállt le a gépük a Judit nővéreméknek. Addigra flottul meg is voltunk mindennel. Upgradeltük a kocsit egy kicsit nagyobbra, hogy könnyebben beférjünk, mert hát csomag volt bőven. Sikerült egy ugyanolyan kocsit kapnunk, mint a Bandié otthon, csak fehérbe. Fehérben is szép!


Juditék csomagja előbb meg volt, mint Juditék. Ugyanis mi a parkolóból visszajövet a csomagos mozgószalagnál találtuk magunkat. De aztán Juditék is hamar meglettek.


Éva néniékhez könnyedén odataláltunk. Vacsorával vártak minket, ami kifejezetten jól esett! Még egy levezető sétát tettünk ott a közelben, majd elindultunk a szállásunkra. Határozottan állítottuk, hogy mi simán eltalálunk majd oda, ráadásul még térképünk is volt nyomtatva. Persze aránylag hamar elvétettük az irányt, de nem jöttünk rá olyan hamar. Végül egy katonai cuccokat gyártó cég parkolójában félre álltunk, és megpróbáltuk a Judit nővérem által vett 3G kártyát beüzemelni az iPadbe. A biztonsági őr nem értette mit akarunk, és miért nem megyünk már el, így aztán kijött rákérdezni, hogy mit keresünk. Mi meg mondtuk, hogy eltévedtünk. Kifejezetten kedves és segítőkész volt, bár addigra a 3G kártyával is készen voltunk. Első eltévedést sikeresen megoldottuk.
Egyikönket se kellett altatni, 10 órakor beájultunk az ágyba.

Én reggel 5-kor, Bandi 6-kor ébredt.

Minden poggyászból mindent kipakoltam mert elég össze-vissza voltak a dolgaink. A hozott ajándékok is elő kellett kerüljenek, meg hát a mi cuccaink is úgy voltak pakolva, hogy ha bármelyik csomag később érkezik, akkor mindkettőnknek legyen mit felvennie.
Reggeli után átmentünk Éva néniékhez, megvártuk Bélust (Éva néniék fiát) és hetesben elmentünk Bélusék kocsijával a sziklás hegyekbe 4000 méter magasba. Idaho Springs nevű városka mellett indultunk neki kocsival. Az első nagyobb megállónál, Echo Lake Parkban, az Echo tó partján ebédeltünk. Éva néni mindent hozott az ebédhez.

  

A következő megállónk a Summit Lake volt.

  
  

Innen továbbmenntünk a Mount Evans nevű hegyre, amely 4.306 méter magasban van a csúcsa. Egész sokáig tudtunk kocsival menni. A levegő itt már oxigén hiányosabb volt, amit éreztünk is. Emiatt sűrűbben kellett megálljunk, mert mi, akik nem vagyunk szokva ezekhez a magasságokhoz megéreztük rendesen. Viszont nagyon élveztük a tájat.


  
  
  
  


Valószínűleg a jetlag és a nagy magasságban tett túra együtt megtette a hatását, kissé kipurcantunk estére.

Pedig Éva néni jobbnál jobb falatokkal etetett minket vacsora időben. Majd még Bélus is átjött a családjával (feleség plusz négy gyerek). Este 10-ig bírtuk, akkor elköszöntünk. Magabiztosan állítottuk ismét, hogy mi már csukott szemmel is eltalálunk a szállásra, pláne hogy van GPS-ünk. Majdnem elsőre sikerült is… Mivel a címet nem tudtuk, így csak a szálló nevét adtuk meg, és a város alapján rákattintottam az elsőre, mondván hogy Denver melletti kisvárosban tuti csak egy ilyen van. Hát nem egy van! Minimum kettő. De már a parkolóban feltűnt, hogy valami nem stimmel, így legalább a “másik szobánkba” nem törtünk be.

USA Előkészületek 2.

A repjegy megvétele után már csak az “apró-cseprő” dolgok maradtak, mint előkészületi feladatok: 
– szállás foglalás

– kocsi bérlés

– vízum 

– biztosítás. 

Ezek olyan ügyek, melyeket már magunk szoktunk intézni. Általában hosszas keresgélés előzi meg a fenti tételek befoglalását, intézését (kivéve a vízumot).
Szállás foglalás: Nálunk ez egy vitatéma, hogy mi a jobb: Előre befoglalni úgy a szállást, hogy csak tippelünk, hogy hol hány napot kellene eltölteni, vagy sodródni az árral és majd “ahogy lesz, úgy lesz” alapon találni egy szállást ott ahol épp leszünk az adott estére. 

Bandi szerint majd ott ahol épp leszünk, keresünk valamit, mert olyan nincs, hogy Amerikába ne lenne minden sarkon 2 motel. A mondat vége igaz is, tényleg mindenhol van egy motel és végül tuti talál az ember valamit, ami egy éjszakára megteszi. 

Én viszont úgy gondolom, hogy ha már itt az internet adta lehetőség, ahol a szállásfoglalós oldalakon a kedves vendég megmondhatja a véleményét, én meg mint jövőbeli vendég ebből okulhatok, hát akkor ezt ki kell használni. Ráadásul a szállás foglalásnál is figyelembe kell venni, hogy mikor utazunk: mi nyár végén megyünk, amikor nagyon sok a turista, így ha nem foglalunk, akkor vagy a gyengébb szállás marad, vagy a drága (nagyon drága). 

  
Mivel iszonyat izgatott lettem, mikor megvettük a repjegyeket, így én hamar el is kezdtem megtervezni az útvonalat még pontosabban, napokra lebontva. Amikor Bandival egyeztettem az ötleteimet és ő jóváhagyta azokat, akkor neki estem a Booking.com-nak. Azért annak, mert adhatunk a vendégek visszajelzésére, mert jó a szállás leírása, van térkép, amin ellenőrizheted az általad nézett szálláson kívül a többi környező szállást is, valamint az egyik legfontosabb tényező, hogy majd minden szállás 24 órával az érkezés előtt ingyenesen még lemondható. Ez akkor is jól jöhet, ha ne adj’Isten meghiúsul az utazás, vagy ha közben találsz egy sokkal jobb és olcsóbb szállást, vagy ha a már befoglalt szállásodnak netán lejjebb viszik az árát valamilyen akció végett. 

  
Én így aztán majdnem minden szállást befoglaltam még márciusban. Azóta rendszeresen nézem a leendő szállásadóink “árzuhanásait”. Vannak különben sikerélményeim, mert kb 160 dollárt sikerült így spórolnom. Persze közben azt is látom egyik-másik szállásnál, mennyire mennek fel az árak, hiszen minél közelebb az időpont és minél foglaltabb a hotel vagy a motel, annál inkább emel az árain. Vagyis azzal is spórolunk jelen esetben, hogy befoglaltuk jó előre.
Kocsi bérlés: Első dolgunk volt, hogy az interneten az összehasonlító oldalak segítségével felmértük a kínálatot, és az árakat. 

Megfordult a fejünkben, hogy mi lenne, ha nem is kocsit bérelnénk, hanem egy lakókocsit. Rágódtunk rajta rendesen érvek – ellenérvek felsorakoztatásával. Végül döntött az ár, ami elég meggyőző volt. Sokkal drágábban jöttünk volna ki lakókocsival, bár a hangulata megfizethetetlen lett volna… Viszont, ha nem kényelmes, akkor rossz helyzetben vagyunk, mert még azt sem mondhatjuk, hogy na majd a holnapi, vagy holnap utáni szállás csak jobb lesz.  

Visszatértünk az autó kölcsönzők oldalaira az árakat meg a kocsi típusokat nézegetni. Persze azért itt erősen vigyázni kell, mert az extra tételek utólag csapódnak hozzá egyik másik bérbeadó estében. Pl: ha nem ugyanott adjuk le az autónkat, mint ahol felvettük, akkor annak elég jelentős költsége van, pláne a kisebb bérbeadók esetében. Nálunk pont ez az eset áll fent, mivel Denverben vesszük fel az autót, és majd San Franciscóban adjuk le. 

Végül amire érdemes odafigyelni a kocsi bérlés esetén, hogy majdnem minden társaság felajánlja az árajánlat kérésekor, hogy adjuk meg a kupon kódunkat. A neten rákeresve nagy valószínűséggel találunk is felhasználható kódot, ami 5-10% kedvezményre jogosít. És mint tudjuk: sok kicsi sokra megy!

Az Alamo nevű autó kölcsönzőt választottuk végül. Aránylag nagy cég, így reményeink szerint nem valami leharcolt kocsit kapunk, ráadásul árban is az egyik legjobb volt. Az indulás előtt másfél nappal kaptunk tőlük egy levelet, miszerint az internet és a számítógép segítségével megcsinálhatjuk az oldalukon az online check-in-t. A folyamat végén kaptunk egy kinyomtatható vonalkódos visszaigazolást, ami azt jelenti, hogy amikor megérkezünk a kölcsönzőbe, akkor már nem kell majd vacakolnunk az adminisztrációval, hanem csak beülünk az adott soron lévő autók egyikébe. Na erre kiváncsi vagyok, hogy mennyire fog frappánsan működni.

Vízum: Nem kell Amerikába vízum, ellenben kell egy internetes belépési kérelem, avagy másnéven az ESTA. Nagyjából 10 perces feladvány, amely online kitölthető és ki is fizethető. 12 órán belül nagy valószínűséggel ott vár bennünket az elektronikus levelesládánkban a névre szóló beutazási engedélyünk. Már csak nyomtatni kell, és célszerűen nem a nagy bőröndbe tenni, hanem a repjegy mellé, hogy amikor a repülőtéren elkérik, akkor ne nézzünk bután.
Biztosítás: Magyarországon jelenleg két internetes nagy biztosítást értékesítő cég van. Mindkettő alkalmas arra, hogy az árakat összehasonlítsuk. Mindkettő elég nagy választékkal, és elég nagy szórással dolgozik. Kaphatunk olyan ímmel-ámmal kötött biztosítást, ami max a lelkünknek jó, és kaphatunk jó drágán is, ami talán baj esetén nem csak a lelkünknek jó. 

Én végül nem ezen a két internetes portálon kötöttem biztosítást, hanem a K&H biztosító társaságnál közvetlenül, amelyre az elfogadható ár mellé még 10% kedvezményt is kaptam, mert online vásároltam. 

  

USA Előkészületek 1.

Már február első napjaiban eldöntöttük, hogy mi lesz a következő úticélunk, így aránylag hamar elkezdtük tervezgetni az utat.
3 dologban kellett viszonylag gyorsan dönteni, hogy a repülőjegyet minél előbb meg tudjuk venni, reménykedve a kedvezőbb árban.

1, úticél pontosítás,

2, időtartam felmérése, illetve megnézni mi az ami belefér,

3, időpont meghatározása.

1, Úticél:

A kiindulópont New York volt, ahova év elején átköltöztek András unokatestvéréék, akik hívtak minket látogatóba. A másik fix pont a nyugati parton lévő rengeteg nemzeti park, valamint San Francisco volt, amit mindenképp szerettünk volna megnézni, bejárni, felfedezni. Ezek után, vagyis a térkép napokig való nézegetése közben jött az ötlet, hogy akár Denverig is elmehetnénk, ahol Anyukám gyerekkori barátnője él a férjével. Innentől kezdve a sorrendet kellett felállítanunk. Többszöri nekifutásra végül abban maradtunk, hogy Denverrel kezdünk, ahova még a Clevelandben élő nővéremék is át tudnak ugrani néhány napra, majd kocsival nekivágunk Colorado, Utah, Arizona, Nevada és California államnak. San Franciscoban a kocsi leadáson túl néhány napot ott töltünk, és aztán onnan megyünk New York Citybe.

Ismerősöket kérdezgettünk, akik már jártak ezen a környéken, azon túl, hogy igyekeztünk minél inkább utánaolvasni a látnivalóknak, majd rokonokat, barátokat faggattunk, akik kint élnek, hogy az általunk felállított listából mit vennének ki, vagy mit tennének még hozzá. 

Így alakult ki a végleges útiterv. De erről részletesebben majd később.

  

2, Időtartam:

A maximum hamar kiderült, mert az egy hónap is határeset a Bandi munkájában. Sőt, igazán örülhetünk, hogy megteheti az ilyen hosszú, egyben kivehető szabadságot. Ez alá az egy hónap alá viszont kár menni, pláne azok után nézve a dolgot, hogy napokig bújtuk az internetet, meg a térképeket, és elég sok látványosságot felírtunk a listánkra. Így végül kerek 4 hét lett a végleges időtartam.

3, Időpont:

Itt aszerint gondolkoztunk, hogy mi lenne a legideálisabb időpont, figyelembe véve az időjárást, a sulit, a nyári esküvőket, amin fotóznom kellett, és az András munkáját is, mivel annak kevésbé intenzívebb időszakát kellett megcélozzuk… Maradt az augusztus 19 – szeptember 16.

  
Indulhatott a repjegy keresés, amelynél mi egyet már biztosra tudunk: az ünnepek alatt és a nyári időszakban nagyon kicsi az esély arra, hogy minél tovább húzod-halasztod, annál olcsóbb lesz. Sőt, mivel sokan utaznak ezekben az időszakokban ezért így is – úgy is elkel a repjegy, így a légitársaságoknak felesleges akciókat szervezniük. Ezért aztán inkább az a jellemző, hogy ahogy közeleg az időpont úgy drágul a jegy. 

A februárban vett augusztusra szóló repjegy elviselhető áron van, pláne ha alaposan rákeresünk, netán külön irodát megbízunk a repülőjegy kereséssel. Mi ezen utóbbi híve vagyunk, egyrészt mert van ilyen megbízható, korrekt iroda, másrészt mert a kényelmen túl ők ehhez sokkal jobban értenek. Mi az AirMania Utazási Irodát használjuk, csak ajánlani tudom őket.

Ezek után már csak az “apró-cseprő” dolgok jöttek, amire maradt majd fél évünk megszervezni, utána járni, lefoglalni… Stb.

– Kocsi bérlés

– Szállás ügyintézés 

– Vízum 

– Biztosítás.

USA & Kanada – Összegzés

Röviden összefoglalva csak annyit tudunk mondani, hogy nagyon jó nyaralásunk volt, és ezt nem is részletezném tovább, hiszen maga a blog is erről kellett tanúskodjon.

Viszont itt van néhány adat érdekességként azoknak, akik szeretik a számokat és a statisztikát.

– 25 nap
– 3 ország (Anglia: 1,5 nap Amerika: 14 nap, Kanada: 10 nap)

– megtett km: ~ 19.767 Km
— ebből repülővel 14.040 km
— ebből kocsival 5.727 km (3.625 km Amerikában, 2.102 km Kanadában)
— bérelt kocsival, általunk vezetve: 4.422 km
— Judit kocsijával ~ 1.305 km

– 10 különböző szállás

– Dokumentációs eszközeink:
— Nikon D90 tükörreflexes fényképezőgép
— Leica D-Lux 6 kompakt fényképezőgép
— GoPro Hero 3 kamera
— 2 db okos telefon
— Blog

– Keletkezett károk:
— Bandi talpán 4 vízhólyag (a dokumentáció itt kicsit hiányos, mert kép nem készült róla).
— Orsi nagylábujja belillult, de ennyivel megúszta.
— Egy darab bőrig ázás, de másnapra minden megszáradt.
— Zöld bőrönd egyik kereke kitört, de igyekszünk a biztosítást érvényesíteni.

Időben jelzem, ha ezek után majd újra lesz mit olvasni a blogon.