DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 9. nap

2015. január 30.

Tobago Cays – Bequia: Tegnap délután jött egy ember motoros csónakkal, pólót meg jeget akart eladni, illetve rákérdezett, hogy másnap reggel kérünk-e friss bagettet. Kértünk, mert a friss pékárunak nehéz ellenállni. Ráadásul reggel 7 órára ígérte, ami teljesen ideális volt a számunkra, mivel időben akartunk kelni, hogy aztán időben el is tudjunk indulni.

7-kor itt volt a kenyeres ember, ami azt okozta, hogy 3/4 7-kor én már kint voltam, és olyan csudi szép napfelkeltében volt részem, hogy még a többiek is ámultak, amikor megmutattam a képet.

Reggeli után a fiúk még kimentek a partra, mert a tegnap esti vacsorának a táljait vissza kellett adjuk.
Aztán pontban 8:30-kor elindultunk egy 15-18-as széllel. Felhúzva az egyik vitorlát, konkrétan egyhelyben álltunk, de két vitorlával már 5-6 csomó közti sebességet elértük. Számításaink szerint ezzel a sebességgel 6-7 órás utat kell megtenni.

Bandi ma sem adta fel: tudva hogy hosszú útnak nézünk elébe, kivetette a peca zsinórt egy csalival a végén. Teltek – múltak a percek, szépen haladtunk, majd láttuk hogy a mögöttünk jövő vitorlás közelit, így Bandi ránézett a peca zsinórra, gondolta behúzza. Elég nehezen jött a zsinór, reménykedtünk hogy kapás van végre valahára. Már szinte fejben felosztottuk, hogy ki csapja agyon, ki pikkelyezi le, és fejben már fűszereztük is a halat, amikor gyanúsan kezdett minket megelőzni a zsinóron lévő kapás… Röhögve megállapítottuk hogy valószínűleg nem lett eléggé kifárasztva. Persze ezzel a lendülettel azt is felismertük, hogy a mögülünk érkező Bavaria vitorlást fogta ki a Bandi! Kénytelenek voltunk a zsinórt levágni és a Bavarianak adni csalistul. Egyenlőre befellegzett Bandi peca karrierje. Bár nem gondolom, hogy hosszú távon feladná… Nem az a típus, akit a kezdeti kisebb sikertelenségek eltántorítanának.

7-8 csomóval szeltük a hullámokat, így percre pontosan 6 óra alatt értünk át Bequiara. (1/2 3-kor kötöttünk ki.)
Mire bólyára álltunk Viki kész is lett az ebéddel: paradicsomos tészta volt sok sajttal.

Ezek után mikor kimentünk a partra, akkor úgy csüngtünk mind a heten a neten, hogy azt rossz lett volna látni.
Majd a hajón társasoztunk, és végül a parton vacsoráztunk. Előre lefoglalt asztalunk volt az egyik dicsért helyen, a FigTree nevű étteremben… Hát messze nem volt olyan jó, mint gondoltuk…
Szinte hogy visszasírtuk a “házhozszállított” tegnapi vacsoránkat.

A képeket holnap reggel mutatom, mert nem bírja a net.

DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 8. nap

2015. január 29.

Tobago Cays: A hajó dölöngélése éjszaka nem jobb lett, hanem rosszabb. Nem volt semmi gond, csak úgy imbolyogtunk, hogy szinte senki sem aludt.

Tegnap abban maradt a csapat, hogy annyira szép ez a nemzeti park ezekkel a kis szigetekkel, hogy maradunk még egy napot. Természetesen mindenki arra szavazott reggel, hogy maradjunk, de mindenképp egy szélvédettebb helyen parkoljunk a hajóval, mert éjszaka jó lenne aludni.
Átálltunk egy másik bólyára egy szigetkével odébb.

Délelőtt egy olyan szigetre mentünk a kis motorcsónakunkkal, ahol a vízben több teknős is volt, a szigeten pedig leguánok voltak. Baradal a szigetke neve.
Délután egy másik kis mini szigetre mentünk, de oda már vitettük magunkat taxi hajóval, mert messzebb is volt, meg egy olyan korall zátonyon túl volt, aminek egy szűk “bejárata” volt, és nem akartunk szerencsétlenkedni.
Ezen a szigeten forgatták a Karib-tenger kalózai 1. és 2. részét, és Petit Tabac a neve.

Korán vacsoráztunk, mivel az a terv, hogy holnap egy nagyobb utat teszünk meg egyben, legalábbis az eddigiekhez képest.

Este, vacsi után azért még egy társasjátékra volt energiánk.

2015/01/img_3721.jpg