A mai napra kitaláltunk egy aranyos biciklizős – kajakozós – vidéket megnézős programot. Be is fizettünk rá. Aztán tegnap este, munkaidő után írt nekünk a cég egyik alkalmazottja, hogy bocsi, de még sincs kajak. Ajánlott más, biciklizős programot, de az nagyjából ugyanaz volt, mint amiket mi már gyalog végigjártunk Buenos Airesben. Előtte már mindketten gondolkoztunk magunkban, hogy jó lesz e nekünk a 32 fokban, tűző napon kitekerni bő 30 km-t a városból, majd kajakkal küzdeni a vízen. Egyikünk se mondta a másiknak. Aztán mikor írt a szervező cég, akkor úgy vettük mindketten, hogy ez nem véletlen, így az önkínzást könnyen átszervezzük valami vidámabb programra.

Este 8-kor sikerült is megtalálni és leszervezni a lehető legjobb programot. A helyszín adott volt: Tigre Delta.

Tigre városa Buenos Aires tartományban, a fővárostól 28 km-re északra található. Vonattal könnyen megközelíthető a központi vonatállomásról (Retiro), amely tőlünk 10 perc sétára van. A vonatok negyed óránként járnak, így nem is kellett nagyon időzíteni az utazást.

Nem sütött a nap, mikor elindultunk. Hideg ugyan nem volt, de azért én mégse flip-flopban indultam volna el… A sarki kávézóban elfogyasztott bőséges reggelink után irányban is voltunk a vasút felé. Az első nagyobb esőcseppnél még azt gondoltam valamelyik ház oldalára felszerelt légkondi kondenzvize. A második cseppnél, hogy letojt egy madár. Viszont a harmadik csepp után olyan gyorsan jött a többi, hogy egyértelmű volt: ronggyá fogunk ázni akár futunk, akár nem.

Én a futást választottam reménykedve, hogy a reggel frissen belőtt séróm valamennyire megmenekül, a sminkemről már nem is beszélve. Bandi viszont a szakadó esőben is úr: zsebre dugott kézzel (kicsit jobban megázva, mint én) besétált a vasútállomásra. De van magyarázat: Bandi is flip-flopban indult el reggel, csak az ő papucsának a talpa baromira csúszik a nedves kövön.

Megvettük a jegyet, felültünk a Tigre felé tartó következő vonatra és majdnem megfagytunk. Még mindig nem volt kint hőség, a légkondi meg ment ezerrel a vizes pólónkra meg hajunkra. Aztán hamar megszáradt mindenünk. Egy óra múlva Tigrébe érve már sütött a nap.

Tigre város számos kis patak és folyó által létrehozott szigeten fekszik. 1820-ban alapították, miután az áradások elpusztították a térség más településeit, majd Partido de las Conchas néven vált ismerté. A terület jelenlegi neve onnan származik, hogy a korai években itt tigrist és jaguárt vadásztak alkalmanként. A területet először az európaiak lakták be, akik a földműveléssel foglalkoztak.

De mi nem a várost mentünk megnézni, hanem sokkal inkább a Tigre Delta néven ismert területet, amely elsősorban a Piraná de las Palmas nevű folyónak a torkolat vidéke rengeteg mellékággal, csatornával és kisebb-nagyobb szigetekkel. Nem akartunk nagy turista hajó utasai közül egy lenni, ezért aztán ha már így alakult, hogy új program után néztünk, akkor egy privát túrát kerestünk.

Fernando állt az első helyen a Tripadvisor-on. Mindenki csak dicsérte. Ráírtunk, leegyeztettünk mindent, majd délelőtt a megbeszélt helyen, megbeszélt időpontban találkoztunk. Fernando egy egyszerű, kis gumi motorcsónakkal vitt minket, ami hármunknak tökéletes méret volt. Ráadásul ezzel a csónakkal könnyedén be tudott menni olyan szakaszokra is, ahol most a nyári alacsony vízállás miatt csak 40 cm-es a víz mélysége.

Ezen az aránylag nagy területen 4000 fő körüli az állandó lakosok száma. Mindenki csónakkal közlekedik, nincsenek utcák, utcanév táblák, és házszámok se. A telkek végén a folyó, ahol a mólóhoz kikötve a csónak, mint közlekedési eszköz. Mindenki mindenkit ismer. Egymásra vannak utalva. A házaknak pedig pont ugyanúgy fantázia nevet adnak, mint a hajóknak. Ellenben van óvoda, iskola és középiskola is. Sőt a középiskolának van egy nagyobb csónak parkolója, mert oda már a tizenévesek mennek maguktól. De láttunk kis templomot is és benzinkutat is. Természetesen van “hotel”, ha valaki több napot szeretne a környéken eltölteni. Láttunk kevésbé sikeres éttermet, meg egy kirohadt buszt is, amit azért vitettek anno oda, hogy majd milyen jó bár lesz belőle. Nem lett.

A víz elsőre nagyon nem tűnik tisztának. De nincs benne szemét, csak ronda barna. Kellemesen hűsít, de egyáltalán nem hideg. Fernando azt mesélte, hogy a vizet kétszeresen tisztítják és már iható is. A színe pedig attól ilyen a folyónak, mert nagyon iszapos az alja. Annyira, hogy ha egy pár percig egyhelyben állsz, akkor akár térdig is elsüllyedsz. Fürödtünk benne, iszappal dobálóztunk, majd én még az arcomat is bekentem mert Feri szerint az jó.

Néhol az 1 km széles folyón, néhol meg a egész keskeny és növénnyel benőtt mellékágakon hajóztunk.

Bandi videója a mai napról:

https://m.youtube.com/watch?feature=youtu.be&v=NIrEvFcdT0k

Közben hol egy ebédre, hol egy jó sörre kikötöttünk és sokat beszélgettünk Ferivel. Késő délután elláttunk Buenos Airesig, ahol úgy tűnt, mintha szakadna az eső, nekünk viszont nagyon szép időnk volt. Az utunk végén egy hajó temető mellett is elmentünk.

Este fél 7 volt mire újra Tigrébe értünk, kicsivel 8 után mire pedig hazaértünk. Kilépve a pályaudvarról egyértemű volt, hogy a fővárosban tényleg nagy zuhé volt, amit így mi megúsztunk. Hazaérve a szállásra ki is dőltünk mind a ketten.