Tel-Aviv

2019. február 10.

Reggeli után, fél 9-kor elindultunk Eilatból Tel-Avivba. Egy másik úton mentünk fel Tel-Avivba a Negev sivatagon keresztül, mint amin eljöttünk Jeruzsálemből. A sivatag néhol izgalmas hegyeket, különleges formákat mutatott nekünk, amit csak csodálni tudtunk, néhol meg olyannak tűnt a táj mintha valami építkezésen egy egy földkupac ott maradt volna, vagy még nem rendezték volna el a terepet.

Elmentünk a Ramon Kráter mellett, amely egy 40 km hosszú 2-10 km széles 500 méter mély kráter.

Útközben láttunk katonai terepgyakorlaton lévő katonákat tankokkal, és meglepően kevés autót.

Délután egy órára értünk a tel-avivi szállásra, amely az óvárosban, Jaffában van. Tel-Aviv-Jaffa Izráel második legnagyobb városa, a Földközi-tenger partján fekszik, és ez a város az ország gazdasági és kulturális központja. Tel-Avivban működnek a nagykövetségek, ami azért furcsa, mert Jeruzsálem a főváros. De Jeruzsálemet nem ismeri el a nemzetközi közösség, mint fővárost. Tel-Aviv nem tekint vissza olyan nagy múltra, mint Izráel földjén oly sok bibliai város. 1880-ban alapították zsidó bevándorlók a szomszédos történelmi Jaffa város alternatívájaként. Ahogy nővekedett Tel-Aviv, végül összeért Jaffával és 1950-ben egyesítették a két várost. Azóta Tel-Aviv-Jaffa a város hivatalos neve.

Miután becsekkoltunk és a kocsit is leraktuk egy garázsba, bementünk egy jó nagyot sétálni: először az óvárosba majd a part mentén Tel-Aviv belvárosába. Tel-Aviv próbál minket felkészíteni az otthoni létre, mivel sajnos hűvösebb van, mint amihez az elmúlt napokban szoktunk.

2019. február 6.

Reggel északra a Genezáreti-tó irányába indultunk. Tiberias, a Genezáreti-tó partján fekvő városka volt az elsődleges úticél. Amikor megláttuk, hogy tulajdonképp egy kissé lepukkant üdülő városba érkeztünk, ami szezon idején valószínűleg eggyel hangulatosabb, (de most se szezon nem volt, se napsütés), akkor egy kis csavargás után tovább álltunk.

Innen Kapernaum nem volt messze, csak 13 km-re, amely arról nevezetes, hogy itt van a Boldogmondások hegye. A hagyomány szerint ez az a hely, ahol Jézus a hegyi beszédet tartotta. Ennek emlékére építették a nyolcszögletű Boldogságok templomát (nyolc boldogmondást olvashatunk a Bibliában). Mivel a templom a domboldalba épült, így a templom oszlopos körfolyósójáról kifejezetten szép volt a kilátás a tóra.

A Genezáreti-tótól kiautóztunk a Földközi-tenger partjára és Caesarea-ba mentünk. Ez egy történelmi város Haifa és Tel-Aviv között félúton. A várost és kikötőjét Heródes építtette Kr. e. 25-13 között. Augustus császár iránti tiszteletéből Caesareának nevezte el. A város egy igazi metropolisz lett, tágas terekkel, pompás templomokkal, kolosszális szobrokkal és piacokkal. Mivel itt a tengerpart egyenes vonalban fut és egészen sík, így a kikötő építéséhez ki kellett mélyíteni a tengert és a kikötőt hullámtörő gátakkal ellátni. A római-zsidó háborúban jelentős szerepet játszott a város, itt volt a Jeruzsálemet támadó római seregek táborhelye és utánpótlási bázisa. Miután lerombolták Jeruzsálemet, a római seregek itt ünnepelték győzelmüket és az amfiteátrumban az elfogott zsidók ezreit gyilkolták le.

2016 áprilisában Ran Feinstein és Ofer Raanan amatőr búvárok néhány bronz tárgyat fedeztek fel az egykori kikötő előtti tengerfenéken és a régészeti szolgálatnak jelezték azt. Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) 2016. május 16-i jelentése alapján az elmúlt 30 év legjelentősebb leletét találták meg, azzal, hogy egy időszámításunk szerinti 3. században viharban elsüllyedt római kori kereskedőhajóra és fém rakományára bukkantak. A kiváló állapotban lévő bronzkincsek közt volt egy a római napistent megörökítő gyertyatartó, egy a holdistent, Lunát ábrázoló szobor, afrikai rabszolga fejét formázó gyertyatartó, valamint egy vízhordóedény töredékei.

Caesarea után pedig már irányba voltunk Tel-Avivba. Már délután lógott az eső lába, útközben néha el-eleredt, és végül Tel-Avivban ért minket utol. Erről függetlenül bementünk a városba. Esett is és már majdnem sötét is volt, na meg éhesek is voltunk, így nem maradt más, mint hogy ettünk egy jót. Elég minimálisan sikerült Tel-Avivot felfedezni.