2025.01.23. csütörtök

5-kor keltünk Bandival, hogy 5:27-kor már úton legyünk egy napfelkeltés Angkor Wat-os programhoz, amit természetesen összekötöttünk a bizonyos negyedik templom, Ta Prohm újra megtekintésével. Szécsiék a B programot választották, így igyekeztünk a szálloda folyosóján lábujjhegyen leosonni.  

Hat óra előtt már leparkolt velünk Mab haverja (Mab nem ért rá), és mi mukk sötétben sétáltunk befelé a templomhoz, miközben én kicsit reménykedtem, hogy ilyen korán más nem nagyon hajlandó felkelni… Reménységem pillanatok alatt szertefoszlott,  fejlámpával és mobillal világítva népek hada került elő. A neten megnéztem, hol van a legjobb pont a napfelkeltés fotózáshoz. Más is megnézte…

Nem érkeztünk elég korán, oldalra szorultunk a tömegben. Ekkor tudatosult bennünk, hogy tegnap Mab miért magyarázta, hogy 5:00-kor már ott lesz értünk. 

Mint a birkák álltunk (néhányan az első sorban guggoltak) szorosan egymás mellett ott a korom sötét ég alatt, ahol a Hold is csak éppen pislákolt, várva a világosságot, mint valami Messiást. Ezeket a pillanatokat mindig olyan abszurdnak érzem. Aztán szépen lassan a sötétséget elkezdte felváltani a világosság, apránként felsejlett az előttünk álló csoda tükröződve az aprócska tóban, ami előtt várakoztunk. Fél hétre kivilágosodott, amit a várakozó tömeg megtapsolt.

Néhány fotóval később átmentünk a Bandi templomához, Ta Prohmhoz. Nagyon jól alakult, közel sehol senki nem volt, és a reggeli fények is nekünk kedveztek. Tényleg izgalmas a rom templom a dzsungel több száz éves fáinak gyökereivel, amely tekereg és aláfúrja magát a régi épület kövei között, majd hatalmasra nőve rendezi át az ember alkotta dolgokat. Ebben a versenyben egyértelműen a természet győzött, de így együtt gyönyörű.

9 körül értünk vissza a szállásra, Gáborék megvártak minket a reggelivel, így az élmény beszámolónkat is megkapták. 

A hajnali kelés után már én is igényeltem a pihenősebb délelőttöt, semmittevős fél napot. A medence partján bealudva szívtam magamba a D-vitamint. 

Majd kora délután belecsaptunk újra Siem Reap belvárosába. Amikor elindultunk a szállásról a város felé, akkor a hotel egyik recepciósa, William, (aki első nap a személyes segítőnkként mutatkozott be), megkérdezte, hogy meghívat-e bennünket a szálloda nevében egy búcsú vacsorára. Amennyiben igen, úgy este 8 órára várnak bennünket egy 3 fogásos vacsival. Meglepett és egyben jól esett a kedvességük, természetesen elfogadtuk a felajánlást. 

A belvárosi csavargásunk során a piac eddig még számunkra ismeretlen bugyraiba jutottunk el, ahol a gyümölcs, zöldség, friss hal, rák és mindenféle tenger gyümölcse mellett a varrónő, a fodrász, manikűrös, pedikűrös, kézimunka árus és minden is volt. 

Mivel nem ebédeltünk, így fagyiztunk egy jót uzsonna gyanánt. Aztán gondoltuk mivel holnap délelőtt odébb állunk, egy masszázs még mind a négyünknek jól esne. 

Időben visszaértünk a hotelba, annyira hogy még majd teljesen sikerült is összepakolni a bőröndjeinket vacsora előtt. A szállóban kifejezetten finom vacsorát kaptunk zárásképp.