Szingapúr 6. nap

Posted by borsophoto

2025.01.29. szerda

Reggel össze kellett pakoljunk, mert délig ki kellett jelentkezzünk a szállásról. Ugyan a mai napot még itt töltjük, de menetrend szerint éjfél előtt fél órával indul majd csak haza a gépünk. És ugyan tudjuk, hogy a szingapúri repteret mindenki dicséri, és ajánlja, hogy menjünk ki előbb, mert a világ legjobb reptere, de ha a csomagokat csak 3 órával az indulás előtt lehet feladni, akkor mégse éri meg olyan nagyon hamar kimenni.

Szóval nagyjából megtömtük a bőröndjeinket, majd lementünk a Dunkin Donuts-ba, ami a földalatti járatban egész közel van hozzánk. Ettünk egy fánkos kövér reggelit, majd befejeztük a pakolást és lehordva a szobából a bőröndöket kijelentkeztünk. Ott tudtuk hagyni a csomagjainkat.

Először elsétáltunk a szingapúri Formula 1 verseny helyszínére, ami nincs messze. Reménykedtünk, hogy be tudunk menni, de mivel este itt nagy buli lesz, tűzijáték és party így nem engedtek be senkit. Viszont mellette van a Singapore Flyer-nek nevezett óriáskerék, melyből páratlan a kilátás a városra és a forma 1 pályára is. 165 méter magasan van a kerék legmagasabb pontja és onnan lehet látni majd mindent. Kissé fújt ma a szél, ezt ott fent a magasban ugyan nem éreztük a kabinban, amiben ültünk, de ahogy süvített és rázta a pálmafák ágait, úgy egyértelmű volt.

Azon dilemmáztunk, hogy mi legyen az ebéd. Egyrészt nagyon sok étterem zárva volt, másrészt valami könnyű kajára vágytunk, nehogy a repülőn a klotyót kelljen kibérelni. Így az ázsiai nem igazán jött szóba. Láttunk valamelyik nap egy elég jónak tűnő olaszt, arra vettük az irányt miután ellenőriztük, hogy nyitva van e. Nem csalódtunk.

Délután még elidőztünk a mi szállodánk teraszán, majd kisétáltunk a mellettünk lévő parkba, a Raffles Parkba, ahol pont ugyanúgy kint voltak az emberek kisebb-nagyobb csoportokban, mint vasárnap délután. Közösen hangolódva (sörrel) várták az estét, illetve az éjfélt, néhol együtt zenélve. A parkból aztán még lesétáltunk sörözni este f7-ig.

7-kor nem bírtuk tovább, kimentünk grabbal a reptérre, így 4 órával az indulás előtt már kint voltunk. Volt egy sor, aminek az elején egy néni szedte be a csomagokat a Turkish Airlines járatára a “korán kelőktől”. Felcsillant a szemünk, hogy megszabadulhatunk a nagy bőröndjeinktől. Nagyon sok mindenben profi a reptér, meg modern. Ahhoz képest, hogy hány gép és utas jön-megy nagyjából sehol nem kellett hosszan sorban állnunk.

A gép időben indult, 23:25-kor (mondjuk ekkor még csak a felszálló gépek sorába álltunk be), de az éjféli tűzijátékról így is lemaradtunk.

Egy végtelenül büdös lábú ember ült mellettünk, aki nyilván már felszállás előtt megosztotta a közvetlen környezetével a lábszagát. Nem is értem, hogy ő hogy nem érzi?!? Gondolom megszokta… Mindenesetre a tudat, hogy 11 és fél órán keresztül ennek a szagnak az áldozatai leszünk, elég rémisztő volt. Egy idő után valamivel jobb lett, kiszellőzött talán, vagy csak megszoktuk? Nem tudom.

Én könnyen elaludtam (lehet kómába estem a lábszagtól), ezért a vacsorának felszolgált kaját kihagytam Bandival együtt (de ettünk előtte a reptéren). Ami viszont béna volt, hogy alapból nem kaptunk egy kis üveg vizet (csak a vacsizók) és a reptéren is fordított sorrendben volt a biztonsági ellenőrzés, vagyis közvetlenül a felszállás előtt, így nem is volt vizünk. Éjjel mikor arra ébredtem, hogy megfulladok, olyan száraz a torkom, akkor Bandi elment kérni egy pohár vizet. Nem talált embert, de talált egy 1,5 literes bontatlan vizet, így elhozta azt.

Ugyan a 11 óra 40 percből 20 percet lefaragott a pilóta bácsi, de végig mukk sötétben repültünk. Valamennyit tudtunk aludni Isztambulig, aztán ott átszállva Budapestig meg se álltunk, ahol meg vártunk a csomagjainkra bő fél órát.

Szingapúr New York mása, csak még drágább, és nincs benne ennyi látnivaló, mint amennyit itt voltunk, inkább csak 4 nap. Bár ebben az is szerepet játszott, hogy minden napra írt esőt az időjárás-jelentés és esett is. Emiatt óvatosabbak voltunk a kültéri programokkal. A január ilyen, hogy többször is van eső, de akkor se szokott mindennap esni úgy hallottuk.

Nagy a tisztaság, de nem nagy a történelmi múltja. Ami tetszett mindannyiunknak, hogy sok a zöld és látványosan tesznek a klímavédelemért. Az emberek viszont nem igazán kedvesek, nem az volt mint Vietnamban vagy Kambodzsában, hanem inkább a nagyvárosi rohanó embereket lehetett látni, aki nem érti, hogy miért köszönsz, vagy minek mosolyogsz.

De nagyon klassz 23 napunk volt, kifejezetten élveztük mind a négyen.

Szingapúr 5. nap

Posted by borsophoto

2025.01.28. kedd

Reggel kialudtuk magunkat, megreggeliztünk a szokásos helyen a plázánkban, ahol már nagyjából fejből tudják, hogy melyikünk mit kér. Majd összeszedtük magunkat és kimetróztunk az aránylag távoli Jurong Lake Gardenshez, ami a Science Centre múzeumhoz van közel.

A múzeum kertjében már feltűnt, hogy ez inkább való kicsiknek, mint nagyoknak. Közben újfent esőt ígért két óra múlvára a meteorológiai app, így a múzeum melletti nagy parkban kezdtünk. Gondoltuk hátha megússzuk eső nélkül. A parkban van egy japán kert is és egy kínai kert is tele szép növényekkel, távol a város holdújév váró nyüzsgésétől. Holnap lesz ugyanis a holdújév elő estéje (mint a mi szilveszterünk), csak itt ez a legnagyobb ünnep az évben (minimum annyira, mint nálunk a karácsony). Mindenki nagyon készül rá, családok összegyűlnek, hogy együtt ünnepeljenek, mindenki kap ajándékot, előtte alaposan kitakarítanak otthon, ha tudnak ki is festenek. A családok 2-3 napra vásárolnak, mert ma délutántól 31-ig minden zárva lesz. Azért abban reménykedünk, hogy ha már a reggelizőnk nem is lesz nyitva, de a Dunkin Donuts vagy egy Meki nyitva lesz, aztán legfeljebb azt reggelizzük. (Na de ez majd legyen a holnap kérdése.)

A park nyugodt, csendes ideális hely sétára, sportra, kikapcsolódásra. Szingapúr a zöldek, növények, parkok területén elég ügyes és színvonalas. Jó nagyot sétáltunk itt és ugyan szemerkélt az eső, de egyáltalán nem volt zavaró. Közben ittunk egy jeges kávét.

A kertek bejárása után a tudományos múzeumot elengedtük, és metróval visszamenve elváltunk Szécsiéktől, ők beugrottak egy boltba, mi meg gondoltuk a föld alatti járaton, ahol reggel is mentünk, simán visszatalálunk. Mikor 10 perce bolyongtunk és ugyan néhol egy-egy pont ismerős volt, akkor azért rájöttünk, hogy lehet mégse jó az irány, amit követünk. A GPS nem működött a föld alatti járatban, így megkerestük az első kijáratot. Mikor felmentünk a felszínre abszolút tudtuk hol vagyunk, azzal nem volt gond. De jóval távolabb voltunk, mint ahonnan indultunk. Végig rossz irányba mentünk.

Hazaérve megpihentünk, majd egy izgalmas indiai étterembe mentünk, amit Gábor ismerőse ajánlott.

Vacsi után a közeli kínai negyedbe sétáltunk, majd be a belvárosi részre. Minden piros fényben úszik, teljes a készülődés az óév búcsúztatására.

Későn értünk haza, sok-sok kilométerrel a lábunkban.

Szingapúr 4. nap

Posted by borsophoto

2025.01.27. hétfő

Délelőtti reggeli után grabbal mentünk el az arab világba: a Kampong Glam negyedbe.

A sofőrünkkel beszélgettünk és kiderült, hogy az ő autója, ami egy alacsonyabb kategóriájú Nissan hybrid kocsi került a (tegnapi blogban mesélt) 10 éves engedéllyel 270 ezer szingapúri dollárba, ami 78 millió forintnak felel meg. Ez 7-8 szorosa az otthoni árnak. Persze ennek az összegnek a fele a 10 éves autó használati díj, a többi a kocsi ára és az adók.

Ha az élelmiszer árakat nézzük, akkor az, se a boltban, se az étteremben nincs ilyen durva különbség a magyarországi árakhoz képest (nagyjából másfélszer annyi).

A negyedet még kellemes melegben néztük meg és egy frissen facsart gyümölcslével folytattuk utunkat, majd elmentünk az ArtScience (művészet tudomány) Múzeumba, ahol digitális interaktív installációkon keresztül lehetett elmerülni a művészetek világában. Már ebbe a múzeumba is úgy mentünk be, hogy csöpögött az eső, de amikor végeztünk délután fél 3 körül, akkor nagyon esett. Megnézegettük még ott az épületet, remélve, hogy alábbhagy az eső. Picit jobb is lett, de azért esett, mi viszont elindultunk, hogy aztán kikössünk egy ebédelős helyen. Egyre jobban esett.

Ebéd után viszont rájöttünk, hogy a belvárosban a minden sarkon legalább két, de inkább három bevásárlóközpont össze van kötve föld alatti járattal. Néhol boltok is vannak benne, néhol csak tábla ami jelzi merre tartasz. Tulajdonképp így hazáig tudtunk volna menni, csak hát közben megálltunk az egyik plázában.

Késő délután kipurcanva értünk vissza a szállásra, de miután tartottunk egy csendespihenőt elsétáltunk egy, az ablakunkból látszó belvárosi részre, a Riverside Pointhoz sörözni. Már nem esett, csak a nagy pocsolyákat kellett kerülgetni.

Mindeközben Gábor találkozott egy Szingapúrban élő indiai sráccal, akivel anno Budapesten együtt dolgoztak egy projekten. Az ő ajánlására mentünk el a üzleti negyedbe egy olyasmi csarnokba, mint a vásárcsarnok, a Lau Pa Sat. Viszont itt csak kaját lehetett rendelni, de azt ázsiaiból mindent: helyitől kezdve, indiai, thai, kínai, koreai, japán, maláj, hongkongi és minden volt. Ugyanabban a rendszerben, mint amit két napja találtunk, hogy különböző kis kifőzdék egymás mellett, és ha választottál, akkor a kifőzdék közötti asztalok egyikére lecsapsz és már eheted is a finomságot. Iszonyat nyüzsgés volt még este 10 után is, amikor már kezdtek bezárni a helyiekre specializálódott kifőzdék. Az épület előtt még utca hosszat sült a indonéz finomság, a satay (nyársra húzott hús kockák: csirke, marha, kecske illetve itt most rák is volt, amit aztán mogyoró szósszal kínálnak).

11 után hazasétáltunk, kezdett jó idő lenni. Aztán ahogy közeledtünk a szállóhoz villogó rendőrautókra lettünk figyelmesek, de semmi extra nem történt “csak” oldalára állt egy autó.

Szingapúr 3. nap

Posted by borsophoto

2025.01.26. vasárnap

Fél 11 körül indultunk csak el, de előtte reggeliztünk egyet a plázában.

Az volt a terv, hogy elsőre elgyalogolunk a Little India városrészbe. Ez a szállásunktól 20-25 perc séta távolságra lenne, ha nem álltunk volna meg mindenre rácsodálkozni. Mint például a ház, amely össze van graffitizve, miközben tegnap pont azt olvastuk hogy az tiltott… vagy a sokemeletes ház, melynek nagy ablakai tele vannak drágábbnál drágább sport kocsikkal, amiket meg lehet venni. Olyan mint valami üdítő automata.

De Szingapúrban mégsem könnyű hozzájutni egy autóhoz, mert mielőtt megvennénk egy járművet, előbb be kell szerezni egy tíz évre szóló úgynevezett jogosultsági igazolást (Certificate of Entitlement – COE), ami több 10 millióba kerül forintban számolva. Ráadásul a hatmilliós városban kevesebb, mint egymillió kocsira adnak ki engedélyt. Emiatt aztán nincs is dugó.

Kiléptünk a belvárosi csili-vili felhőkarcolók árnyékából és beléptünk Little Indiába. A sarok, ahol a tábla jelzi az indiai negyed kezdetét durva kontraszttal indul meg egy másik világ. Mintha addig a sarokig mehetnének az indiaiak, onnantól tömegben, hangosan léptek elénk. A tisztaság és szemét fogalma itt hirtelen más értelmet nyert. Pici sokk-ként ért minket a hangzavar, a tömeg és az új helyszín, de azért egy jó hideg, frissítő mangó lassira (indiai joghurt mangóval ízesítve) mind a négyen vevők voltunk.

Miután valamennyire bejártuk ezt a negyedet és kellőképp sok volt számunkra a tömeg, metróra szálltunk és átmentünk a kínai negyedbe, ahol kínai és turista tömeg várt minket. A netről elég sok mindent nem lehet, mint ahogy az első képen látszik is. Az utolsó ikon egy durian nevű gyümölcsöt ábrázol, ami iszonyat büdös.

Az indiai negyedhez képest sokkal rendezettebb, tisztább a kínai negyed, de valószínűleg a vasárnap délután és a kínai holdújév közelsége sok-sok embert vonzott a környékre.

Az élénk színeiről, egzotikus illatairól és autentikus kínai áruiról ismert “Chinatown Street Market” a metróból kiérve az utcára egyből elénk tárult és berántott minket. A butikokkal, ajándékboltokkal és autentikus kínai éttermekkel teli szűk utcás városrészben ideálisnak tűnt ebédelni. Kifejezetten jó kínaiban ettünk, majd ebéd után még néhány helyi különlegességet megnéztünk és elindultunk gyalog vissza a szállásra.

Tulajdonképpen ma egy teljesen más Szingapúrt ismertünk meg, mint tegnap.

Kis csendespihenő után a délutáni eső elől nem volt mit tenni egy plázában “kellett” töltsük a délutánt. Vasárnap lévén mindenki az utcán volt. Valószínűleg kicsik a lakások és a vasárnap délután a barátok, családok összejöveteleinek alkalma. De ezt olyan szinten tolják, hogy a több sávos autóút és a járda közötti szűk füves területre kiülnek piknikezni sűrűn egymás mellé, meg a gyalogos aluljáróba. Egészen furcsa volt, ráadásul mikor elkezdett esni az eső, akkor maradt mindenki a befoglalt helyén, csak nyíltak az esernyők, és az alatt ülve folytatták a piknikelést.

Estére visszamentünk a kínai negyedbe, mert kiderült, hogy a híres Bugis Street kimaradt. Úgy tűnt, hogy ott van hasonlóképpen kaja, mint a tegnapi helyen, hogy mindenféle nemzet étele egymás mellett és majd akkor mindenki eszik, amit akar. Ehelyett bekeveredtünk egy szűk és zajos piacra, amire akkor már nagyon nem vágytunk. Végül egy olasz tésztázós helyet találtunk a közelben. Közben elkezdett esni az eső, sőt mikor kijöttünk az étteremből annyira erősen esett, hogy egyértelmű volt, taxival kell hazamenjünk.

Szingapúr 2. nap

Posted by borsophoto

2025.01.25. szombat

30 fok, amit 38-nak érzünk, 65%-os páratartalom, ami 85-nek tűnik, délelőtt napos, kora délután esős, majd borús volt az idő, de a folyamatos izzadás garantált. A középületek változó hőmérsékletűre vannak behűtve, van ami pont jó, van ahol meg meg lehet fagyni.

Minden modern. De tényleg minden. Néhol már túl steril (pláne az előző két ország után). Bár én a 15 évvel ezelőtti Szingapúrra úgy emlékszem, mint ami még ennél is tisztább volt (de lehet már csak az idő szépíti meg bennem).

A reggelit a plázában az egyik kávézóban fogyasztottuk el, majd nekivágtunk Szingapúr egyik olyan nevezetességének, ami 15 éve még maximum papíron, tervben létezett. Ez a Gardens by the Bay, vagyis az Öböl menti kertek, ami egy 101 hektáron elterülő park, melyet tengertől visszahódított területen építettek fel 2012-ben.

A parkot a fenntartható fejlődés jegyében alakították ki és ökoturisztikai célpontnak szánták. A kert egymilliárd szingapúri dollárból épült fel.

A park több részből áll, van egy “Szuperfa-liget”, amelyben 18 mesterséges, úgynevezett szuperfa áll. Ezek 25-50 méter közötti magas fém szerkezetből készült darabok, melynek több mint fele napkollektorral felszerelt. Egyes fák az üvegházak szellőztető-csatornáiként funkcionálnak, vagy az esővizet gyűjtik össze. A fák törzsére rengeteg kúszónövényt ültettek, melyek kapaszkodva növik be szép lassan a fém szerkezetű szuperfát. Két egymástól távolabb lévő szuperfát Skywalk elnevezésű híddal kötöttek össze, melyre fel lehet jutni lifttel, és átsétálva egyik fától a másikig nem csak a parkban gyönyörködhetünk, hanem a többi fán lévő növényeket is meg tudjuk vizsgálni. Jelenleg a szuperfák tetején jól látszik, hogy honnan indult, ugyanis a fém váz még üresen áll, a törzsén viszont beindultak a növények, így már az is kezd kibontakozni, hogy egy 10 év múlva milyen lesz.

A középső fa, a legmagasabb: 50 méteres. Tetején egy obszervatórium, ahonnan páratlan a kilátás a Gardens by the Bay buja környezetére és a Marina öböl területére, na meg a város egyes pontjaira.

A parkon belül van két lenyűgöző épület, az egyik a Flower Dome, amelyben egész közelről megismerkedhettünk olyan különleges és szokatlan növényekkel, gyönyörű virágokkal, amelyek számos egyedi élőhelyen honosak – a Földközi-tenger térségétől a dél-afrikai szavannákig és száraz sivatagokig!

A másik épület a Cloud Forest, ami a világ egyik legmagasabb beltéri vízesésének és a világ minden tájáról származó növényekkel borított buja hegyének ad otthont. A világ legegzotikusabb növényfajai, köztük az orchideák rengetegféle változata fedezhető fel miközben sétáltunk az üvegépület különleges légi sétányán. Már maga az épület is sokszor fotogén és nagyon jól megtervezett, hogy sokszor csak azon ámultunk.

Ezzel a négy látványossággal majd egész nap el voltunk, közben még a parkban egy egyszerű ebéddel megvendégeltük magunkat. Utána úgy indultunk a másik irányba haza, hogy egy frissítő sör beleférjen.

Szingapúr a világ egyik leggazdagabb országa (városa), ugyanakkor a világ egyik legmagasabb megélhetési költségű városaként tartják számon, okkal emlegetik Ázsia Svájcának. Kiemelkedő helyen szerepel a legfontosabb társadalmi mutatók tekintetében: az oktatás, egészségügy, életminőség, a személyes biztonság terén. A lakosok az egyik legmagasabb várható élettartamot, az egyik leggyorsabb internetkapcsolatot és az egyik legalacsonyabb gyermekhalandóságot mondhatják magukénak globális szinten is. Nemzetközi felmérések szerint az állam az egyik legkevésbé korrupt a világon. A figyelemre méltó életminőséget és politikai stabilitást felmutató Szingapúr ma „tekintélyuralmi demokráciának” vagy „puha diktatúrának” számít, függetlensége óta, vagyis 1965 óta ugyanaz a család van hatalmon.

Szingapúr nagyon modern, de néhol felfedezhető még a hagyományos, felhőkarcolók előtti élet, amely mellett a buja természet is és az állandóan fejlődő ipar is ott van. Szingapúr társadalma a jog és az etika elvein alapul. Nagy hangsúlyt fektetnek a rend fenntartására, és szigorú büntetéseket szabnak ki a jogsértésekért. Például a drogkereskedésért halálbüntetés jár, a szemetelésért pedig magas pénzbüntetés. Egy eldobott cigicsikk vagy rágógumi, a helyi metró összefirkálása akár botozással is járhat.

Estére visszamentünk kicsit a városba, elsősorban vacsorázni, majd még csavarogni. Miattam keresett Szécsi Orsi egy olasz éttermet. (Nem én vagyok a csapat gurmé pontja…) Ahogy tartottunk a hely felé találtunk egy rövid utcát, aminek a bal oldala telis tele volt különböző nemzetek (elsősorban ázsiai) kajáldákkal, amolyan kifőzdékkel. Közepén rengeteg műanyag asztal székekkel. Bandi szeme felcsillant, hogy ő itt mennyire enne valamit. Gábor meg Orsi már kicsit előrébb tartott, mentek az olasz felé, majd a térképet nézve megtorpantak mondván túljöttünk. Végül kiderült, hogy az olasz ennek a kajálda sornak a végén van, így mindenki olyat eszik, amilyet csak akar.

Vacsi után még a város fesztivál pontjain különböző koncertekbe, kiállításokba, performanszokba botlottunk, majd Bandi meg én előbb megfáradva, mint Szécsiék elindultunk haza. Gáborék még a Nemzeti Galériát is bejárták mielőtt vissza jöttek volna a szállásra.

Kambodzsa 7. nap – Szingapúr 1. nap

Posted by borsophoto

2025.01.24. péntek

Reggel órára keltünk fél 7-kor, hogy elsők legyünk a 7-kor nyitó reggelizőben, mert 7:45-re jött értünk a kocsi. A reptér egy órányira van kocsival. Mab két nappal ezelőtt lelkesen felajánlotta, hogy ő majd kivisz minket a “hintóján”, de hát a bőröndök száma is több volt annál, meg hirtelen elképzeltük, hogy a kocsival egy órás út mennyivel lenne több, és mennyivel lenne hűvösebb. A reptérre menet láttunk ilyen párt, aki a tuk-tuk végében a bőröndjeinkkel takarózva várták, hogy érjenek már ki a reptérre.

A 2023 október közepén megnyitott Siem Reap-i nemzetközi reptér (volt korábban is reptér, de újat építettek valamiért) nagyon rendezett, modern épület. Nem túl nagy, még ha ez Kambodzsa második legnagyobb repülőtere is.

Kicsi késéssel indultunk 11:00 után Szingapúrba, hogy ismét egy újabb világot fedezhessünk fel. Bár Bandival mi 2010-ben már jártunk itt, de lássuk be, az is már 15 éve volt.

Ismét megkérdeztem utazó társaimat, hogy most, hogy távozunk összefoglalnák-e a véleményüket, érzéseiket Kambodzsáról.

Amiben elsőre abszolút egyet értettük, hogy az emberek nagyon kedvesek, nyugodtak, hihetetlenül tisztelettel vannak egymás iránt, ami a beszélgetéseikben is, a köszönésben, a közlekedésben és mindenben megmutatkozik. És egymás között is ugyanúgy tisztelettel viselkednek, nem csak a turista élvez ilyen kitüntetett figyelmet. Így aztán hiába látsz durván nagy szegénységet, amit elképzelni se tudsz, hogy ilyenben is lehet élni, mégis látszik, hogy boldogok, kiegyensúlyozottak. Angkor gyönyörű, érdemes minimum 3-4 napot eltölteni itt, de ha valaki teheti akkor az egy hét is bőven megtölthető programmal. Ráadásul a belépőt egyszer kell megvenni, az utána kb minden templomhoz jó. Több helyen olvastam, hogy Kambodzsa drágább, mint Vietnam, és hogy jobban lehúzzák a turistákat, ami valószínűleg igaz is, de még mindig elég olcsó az európai árakhoz képest.

Nekünk csak Siem Reap és Angkor városról van tapasztalatunk, de itt nagyon kellemesen ötvöződik a korai templomok és a mai kambodzsai élet varázsa.

Tegnap délelőtt, mikor megnyílt az online check-in a Singapore Airlines oldalán újra néztem az ülőhelyeket. A gép utolsó két sora teljesen üresen állt, ami kecsegtetően hangzott, mondván a hármas ülőhelyeken kettesével ülhetünk és mögöttünk nem lesz senki, így átfoglaltam. Ugyan csak 2,5 óra repülés, de mégis.

Ennek a kis áthelyezéses manővernek az lett az eredménye, hogy valóban kettesével, kényelmesen ültünk, de az ebéd osztásnál annyira a sor végére kerültünk, hogy étel választási lehetőségünk már nem maradt. A csirkés bármi (nem tudtuk meg, hogy mi volt) elfogyott, nekünk a marha gulyás maradt. Nem hittem a fülemnek, amikor a srác elnézést kérve, kezembe nyomva az ételt angolul nevén nevezte azt. Ilyen jó gulyást utoljára Ausztriában ettünk (talán még ott se). Nem a magyar, leveses verzió volt, hanem az osztrák sűrű, pörkölt szerű, kellemesen fűszeres, krumplival. Meg is állapítottuk, hogy micsoda hazai ízek.

Délután 2 után landoltunk szingapúri idő szerint, ugyanis még odébb mentünk egy órával, ami az időzónákat illeti.

Szingapúrban párás meleg, de esős idő várt minket. Vízum nem kell, de egy e-belépőt mindenkinek ki kell töltenie online a neten előre, hogy aztán az útlevél ellenőrzés flottul menjen. Nem is állt sor, 2 perc alatt kint voltunk, minden digitalizálva van, egy-egy ember van csak segítőként imitt-amott. A bőröndök hamar meg lettek, Bandi meg rendelt egy grabot, amin jelezte, hogy négyen vagyunk és van csomag bőven.

A szállásunk egy 4 emeletes belvárosi bevásárlóközpontban van. Az épület 12 emeletes és a hotel az 5-12 szintek közötti emeleteken helyezkedik el. Pici, de nagyon praktikus kialakítású szobák, fürdőszobával.

Miután lepakoltunk, elindultunk felfedezni a várost. Már nem esett az eső. Céltalanul mentünk, csak meg akartuk ízlelni az új város milyenségét. Iszonyatosan nagy kontraszt Hanoi és Siem Reaphoz képest. De Budapesthez viszonyítva is. Minden úgy modern és fejlett, hogy már a szállodában való bejutásnál is rácsodálkoztunk dolgokra. Előre le kellett tölteni egy applikációt, amiben a szállodai bejelentkezést félig meg is lehetett csinálni. Itt már csak befejezték nekünk, és aktiválták az app-ban a szoba számot, meg az ajtó nyitót. Vagyis mobillal nyitjuk az ajtót és a lift is azzal indul a szintünkre.

A városban egy három hétig tartó “Light to Night” nevű fesztiválba csöppentünk. A folyó parton sétálva egyszer csak megéheztünk, beültünk vacsorázni és onnan szúrtuk ki, hogy a túlparton különleges fények vannak, így abba az irányba sétáltunk hazafelé.