2025.01.08. szerda 

A szállás kényelmes, a reggeli ázsiai: sokféle, különféle módon elkészített zöldség, tojás, rizs. Gyümölcsök, minimális sajt és felvágott, na meg pékáru. 10-ig van reggeli, mi még épp elértük. Gáborék inkább aludtak.

A környékünket jártuk be délelőtt:

A mi utcánkra merőleges utcában, az óvárosban ugyan, de ahhoz képest egy nyugodt részen található Hanoi utcai művészete, néhány falfestmény, amely a város régi világát próbálja megmutatni. A Phung Hung utca falfestményeit egy közösségi művészeti csere program keretében vietnami és koreai művészek készítették 2018-ban.

A festmények az ezer éves Hanoi hagyományos és kulturális értékeit emelik ki, helyi árusokról, virágot szállító nőkről, utasokkal csilingelő villamosokról és egyebekről mesélnek, mintha a múlt kéz a kézben járna a jelennel.

Az út mentén már a jelenben vagyunk: millió motor parkol egymás hegyén-hátán, közben a járdát motorral is használják, és az út túloldalán az utcán árulják a fényes barnára sült kutyahúst. Beleborzongok.

Vietnámban idén január 29-én ünneplik a Holdújévet, a Tet ünnepét. Ez az időszak már a készülődés időszaka. A vietnamiak úgy tartják, hogy a kutya hús fogyasztása újévkor elűzi a balszerencsét.

Különben járda, vagyis az a hely, ahol a gyalogos biztonságosan közlekedhet Hanoi belvárosában nem igazán ismert. Egyéb funkciókat tölt be: az árusok mindent oda pakolnak ki, de olyan szinten mintha az a bolt része lenne, majd az áruk közé beülnek várva a vevőket. Ha nem bolt van az utcában, hanem kifőzde vagy kávézó, akkor a viccesen kicsi  asztalok és székek vannak kint várva az éhes vendégeket. Így aztán a gyalogos az egyébként is idegbeteg módon közlekedő motorosok és autósok között gyalogol az úttesten… 

Már tegnap este is hamar kiszúrtuk (nem lehet nem észrevenni), hogy minden utcai kajálda, ami lehet étterem is és kifőzde is, apró méretű (amolyan óvodai) műanyag székeket és asztalokat tesz ki étkezésre invitálva az utca emberét, legyen az helyi lakos, vagy bevállalós turista. Na de miért is kicsik az asztalok és székek?

Észak-Vietnam és Dél-Vietnam 1976-os egyesítése, valamint a Doi Moi 1986-os gazdasági liberalizációja előtt Vietnamban nem lehetett magánvállalkozás, sem személyes tőke felhalmozása. Például a kormány biztosította a polgároknak azt az anyagot, amelyből saját maguk készíthették el a ruháikat. A gazdaságok és gyárak kollektív tulajdonban voltak, és a kormány irányítása alatt álltak.

Ebben az antikapitalista és vállalkozás ellenes légkörben az emberek a túlélés érdekében feketepiaci vállalkozásokkal próbáltak meg extra pénzt keresni, ilyen volt például a helyi kifőzde. Illegális és kockázatos volt vállalkozásba kezdeni mert az ember cuccait bármikor lefoglalhatták. Az apró műanyag székek és az apró asztalok könnyen és gyorsan összeszedhetőek, bevihetőek voltak az üzletbe, illetve ha netán lefoglalták, akkor nem egy értékes asztalt vittek el. Ma már ez csak egy örökölt gondolkodásmód, de a szokás erősen megmaradt.

Délben megálltunk egy egg coffee-ra, avagy tojás kávéra. A kávé krémességét cukorral felvert tojássárgájával érik el, igazi vietnami különlegesség. Kifejezetten laktató, édes. Közben a Gáborék is előkerültek így innen már együtt ment a csapat.

Az óvároson keresztül elmentünk a Hoan-Kiem tóhoz, ahol éppen rengeteg végzős diáklány szépen felöltözve az iskolai évkönyvhöz fotózkodott. 

A 12 hektáros tavat Hanoi szívének tekintik, a nyüzsgő város közepén egy olyan pont, ahol kicsit le lehet lassulni.

A francia negyeden át az operaház mellett elhaladva betértünk ebédre a Luk Lak nevű étterembe, ahol kifejezetten jót ebédeltünk.  

The Note Cafe nevű helyen ittuk meg a délutáni kávénkat, ami arról híres, hogy a kávé mellé kapsz egy matricát is, amin üzenetet hagyhatsz és bárhova felragaszthatod. Így aztán a kávézó telis tele van kis jegyzetekkel, üzenetekkel.

Még céltalanul csavarogtunk, hogy aztán a Vonat utcát akkor nézzük meg, amikor menetrendszerinti időben jön a vonat. Az utca velünk párhuzamos, első utca. A Train Street vagy „Vonat utca” az egyik legnépszerűbb turista látványosság Hanoiban. Az egyvágányú vonatsín mindkét oldalán kb. 1 méter távolságban keskeny, szorosan, egymás mellé épített lakóépületek találhatók. Igazából a vasúti sínek az itt lakó családoknak a hátsó udvarai, ahol a vonat naponta néhányszor elrobog. Az itt élők abból élnek, hogy ilyenkor a turistákat leültetik és itallal kínálják. 

Az esténként pedig ma is egy tökéletes masszázzsal zártuk.