2023. október 3.

Reggeli után először is elmentünk a benzinkútra, ahol tegnap már akart venni a Bandi egy helyi adat kártyát, hogy legyen útközben netünk. Mert itt a telefonba kártyát a benzinkúton lehet venni. Tegnap úgy tűnt, mintha éppen az adóhatóság tartana ellenőrzést a kúton, az eladó srác hamar lerázta a Bandit, miszerint ő most nem fog tudni semmit eladni, körülötte viszont papírok, számlák mindenhol és ránézésre munkájukat végző ellenőrök. Szóval ma visszamentünk és megvettük 3.900 forintért a 20 gigás adatkártyát (az otthoni Telekom ajánlata ez volt: ad 2 giga felhasználható netet 4 ezer forintért, amit max 72 óráig használhatunk fel), így aztán inkább éltünk a bosnyák ajánlattal.

Első túrapontunk a Štrbački buk volt, ami 26 km-re van a szállásunktól, de kocsival 55 percre. Ez az egyik leglátványosabb vízesés az UNA folyón, 24 méter magas, lépcsős vízesés. A folyó egyik partja Bosznia a másik Horvátország. A bosnyák oldalról közelítettük meg a vízesést, amit jól is tettünk látva a horvát oldal kevésbé kiépített részét. A parkolótól egy kis túra útvonal vezet be a vízeséshez a folyó mentén szépen kiépítve kis kiszögelésekkel, ahonnan igazán mutatós látvány várt minket. Amikor megérkeztünk 11 óra előtt egy kicsivel, akkor rajtunk kívül csak 5 autó parkolt, na mi ezért szeretünk ilyenkor nyaralni, mert a turisták hada ilyenkor már máshol van. Pedig a parkoló méretéből látszott, hogy itt sokkal több turista szokott lenni. Délben mikor jöttünk visszafelé akkor egy kicsit több autó állt, de még az sem volt vészes.

A kutyáinkkal meg majd minden török turista srác fotózkodni akart.

Iszonyat meleg volt ma, mintha nyár lenne, 28 fok. Ebédre beültünk a közelben, majd egy olyan várat néztünk ki ami mellett egy mecset is van: Stari Grad Orasac. A kora délutáni hőségre való tekintettel kocsival indultunk fel a várhoz, mondván a kutyákat minél kevésbé kínozzuk a forró aszfalton, meg hát mi is épp ebéd utáni lusta funkcióra voltunk állítva. Végül a mecsettől egy pár száz méterre sikerült megállni bár parkoló ott sem volt. A mecsettől meg át lehetett sétálni a vár romhoz.

Olyan helyet akartunk találni ezek után délutánra, ahol a kutyák megmártózhatnak a folyóban. Arra gondoltunk, hogy ahol első este sétáltunk az erre ideális lehet. Annyira nem volt ideális, de ott kellemesen hűvösebb volt, így ott elsétáltunk meg elücsörögtünk ott egy kicsit.

Aztán hazamentünk, főztünk egy finom vacsorát és átbeszéltük a holnapi napot.