Reggel Bandi felébredt velem együtt fél 8 előtt, így rávettem, hogy együtt menjünk a reggeli kutyasétára. Bent ült a felhő a tavon, de közben már a nap is sütött, csuda szép volt. Láttuk, hogy várhatóan futóversenyt szerveztek a tó köré, mert néhol le volt zárva az út, néhol meg nyilakkal jelezték a versenyzőknek az irányt. Így külön örültünk, hogy olyan programot szerveztünk, ami egy kicsit távolabbi.

A Pericnik vízeséshez mentünk el, ami egy bő órás autóútra volt. 10 után indultunk, és amikor megérkeztünk, akkor először megetettük a srácokat, mondván nehogy a kocsiba köszöjön vissza a reggeli.

A vízesés 52 méter magasból zúdul alá és egy nem túl hosszú ámde erősen kaptatós szakaszon lehet feljutni. Viszont a vízesés mögé be lehet menni, ami külön élmény. Szombat volt de nem voltak zavaróan sokan. Egy másik útvonalon mentünk le, ahol a kávé után még a parkoló melletti patakot is felfedeztük kicsit.

Bandi készített egy videót is, amit a linkre kattintva meg tudtok nézni:

Elindultunk visszafelé azzal a tervvel, hogy valahol megállunk egy füves, ámde árnyékos helyen, kiterítjük a piknik plédünk és tartunk egy kis csendespihenőt. Találtunk is a hazafelé vezető utunkkal párhuzamosan egy kis pihenős részt, ahol ott csorgadozott a parkoló melletti patakunk.

Már majdnem kezdtünk volna összepakolni, amikor egy helyi erő (a nemzeti park egyik őre) felhívta a figyelmünket, hogy oda nem is mehettünk volna be kocsival. Kedvesen megkért minket, hogy egy 10 percen belül hagyjuk el a terepet.

Hazafelé még bevásároltunk, mivel a házunknál van kerti sütőgetőnk és gondoltuk vacsorára jó lenne grillezni. Finomat főztünk és jót ettünk. Aztán úgy tűnt esni fog, dörgött és a távolban látszott az eső, de hozzánk aztán nem érkezett meg.