2024. október 20. vasárnap

Szép napos időre ébredtünk, bár kissé fáradtan. Reggel friss tojást kaptunk a háziaktól ajándékba, ezért aztán készítettünk egy nagy adag rántottát reggelire. Jól belakva fél 11-kor neki indultunk. A Čikola Canyon mellett mindig rácsodálkozunk annak szépségére. 

Első állomásunk Skradin városka volt, ahova eleve kerülő úton jutottunk el, mivel útlezárás volt egy autó verseny miatt. Aztán, ahogy beértünk Skradinba, kiderült, hogy a verseny onnan indul. A városban emiatt aránylag sok ember, sok autó volt, de pont emiatt izgalmas is volt a srácoknak. Végig mentünk és megnéztük a versenyautókat, hallgattuk, ahogy nagyon hangosan elindulnak majd fékcsikorgatva beveszik a szerpentinen a kanyarokat. 

Skradinból indul óránként a hajó, ami elvisz a Skradinski Buk nevű pontra (30 perc) és onnan indul egy túraútvonal a Krka vízeséshez. 

Már a túra felén is túl voltunk, amikor Bandi közölte, hogy tavaly ősszel itt voltunk. De én annyira béna vagyok ilyeneknek az emlékében, hogy amikor egy-egy pont ismerősnek tűnt, akkor megmagyaráztam magamnak, hogy ez a hely mennyire hasonlít a Plitvicei tavakhoz. Arra emlékeztem, hogy ott voltunk tavaly ősszel. Na, végül leültünk egy padra és visszakerestem a blogban, és tényleg. Október 5-én itt voltunk. Bár más útvonalon érkeztünk, busszal közelítettük meg a helyet, de a parkon belül ugyanazt a kört írtuk le. 

A fiúk megállapították, hogy könnyű nekem újat mutatni, úgyse emlékszem rá, ha már voltam ott. 

Délután 5-re értünk vissza Skradinba. Majd onnan haza autóztunk. Útközben van egy tank emlékmű az út mentén, ahol Tomiék még megálltak Pepe örömére. 

Otthon kipurcantunk és a könnyű vacsin túl már csak az esti társasjátékra maradt energia.