Kambodzsa 7. nap – Szingapúr 1. nap

2025.01.24. péntek

Reggel órára keltünk fél 7-kor, hogy elsők legyünk a 7-kor nyitó reggelizőben, mert 7:45-re jött értünk a kocsi. A reptér egy órányira van kocsival. Mab két nappal ezelőtt lelkesen felajánlotta, hogy ő majd kivisz minket a “hintóján”, de hát a bőröndök száma is több volt annál, meg hirtelen elképzeltük, hogy a kocsival egy órás út mennyivel lenne több, és mennyivel lenne hűvösebb. A reptérre menet láttunk ilyen párt, aki a tuk-tuk végében a bőröndjeinkkel takarózva várták, hogy érjenek már ki a reptérre. 

A 2023 október közepén megnyitott Siem Reap-i nemzetközi reptér (volt korábban is reptér, de újat építettek valamiért) nagyon rendezett, modern épület. Nem túl nagy, még ha ez Kambodzsa második legnagyobb repülőtere is. 

Kicsi késéssel indultunk 11:00 után Szingapúrba, hogy ismét egy újabb világot fedezhessünk fel. Bár Bandival mi 2010-ben már jártunk itt, de lássuk be, az is már 15 éve volt. 

Ismét megkérdeztem utazó társaimat, hogy most, hogy távozunk összefoglalnák-e a véleményüket, érzéseiket Kambodzsáról.

Amiben elsőre abszolút egyet értettük, hogy az emberek nagyon kedvesek, nyugodtak, hihetetlenül tisztelettel vannak egymás iránt, ami a beszélgetéseikben is, a köszönésben, a közlekedésben és mindenben megmutatkozik. És egymás között is ugyanúgy tisztelettel viselkednek, nem csak a turista élvez ilyen kitüntetett figyelmet. Így aztán hiába látsz durván nagy szegénységet, amit elképzelni se tudsz, hogy ilyenben is lehet élni, mégis látszik, hogy boldogok, kiegyensúlyozottak. Angkor gyönyörű, érdemes minimum 3-4 napot eltölteni itt, de ha valaki teheti akkor az egy hét is bőven megtölthető programmal. Ráadásul a belépőt egyszer kell megvenni, az utána kb minden templomhoz jó. Több helyen olvastam, hogy Kambodzsa drágább, mint Vietnam, és hogy jobban lehúzzák a turistákat, ami valószínűleg igaz is, de még mindig elég olcsó az európai árakhoz képest.

Nekünk csak Siem Reap és Angkor városról van tapasztalatunk, de itt nagyon kellemesen ötvöződik a korai templomok és a mai kambodzsai élet varázsa. 

Tegnap délelőtt, mikor megnyílt az online check-in a Singapore Airlines oldalán újra néztem az ülőhelyeket. A gép utolsó két sora teljesen üresen állt, ami kecsegtetően hangzott, mondván a hármas ülőhelyeken kettesével ülhetünk és mögöttünk nem lesz senki, így átfoglaltam. Ugyan csak 2,5 óra repülés, de mégis. 

Ennek a kis áthelyezéses manővernek az lett az eredménye, hogy valóban kettesével, kényelmesen ültünk, de az ebéd osztásnál annyira a sor végére kerültünk, hogy étel választási lehetőségünk már nem maradt. A csirkés bármi (nem tudtuk meg, hogy mi volt) elfogyott, nekünk a marha gulyás maradt. Nem hittem a fülemnek, amikor a srác elnézést kérve, kezembe nyomva az ételt angolul nevén nevezte azt. Ilyen jó gulyást utoljára Ausztriában ettünk (talán még ott se). Nem a magyar, leveses verzió volt, hanem az osztrák sűrű, pörkölt szerű, kellemesen fűszeres, krumplival. Meg is állapítottuk, hogy micsoda hazai ízek. 

Délután 2 után landoltunk szingapúri idő szerint, ugyanis még odébb mentünk egy órával, ami az időzónákat illeti. 

Szingapúrban párás meleg, de esős idő várt minket. Vízum nem kell, de egy e-belépőt mindenkinek ki kell töltenie online a neten előre, hogy aztán az útlevél ellenőrzés flottul menjen. Nem is állt sor, 2 perc alatt kint voltunk, minden digitalizálva van, egy-egy ember van csak segítőként imitt-amott. A bőröndök hamar meg lettek, Bandi meg rendelt egy grabot, amin jelezte, hogy négyen vagyunk és van csomag bőven. 

A szállásunk egy 4 emeletes belvárosi bevásárlóközpontban van. Az épület 12 emeletes és a hotel az 5-12 szintek közötti emeleteken helyezkedik el. Pici, de nagyon praktikus kialakítású szobák, fürdőszobával. 

Miután lepakoltunk, elindultunk felfedezni a várost. Már nem esett az eső. Céltalanul mentünk, csak meg akartuk ízlelni az új város milyenségét. Iszonyatosan nagy kontraszt Hanoi és Siem Reaphoz képest. De Budapesthez viszonyítva is. Minden úgy modern és fejlett, hogy már a szállodában való bejutásnál is rácsodálkoztunk dolgokra. Előre le kellett tölteni egy applikációt, amiben a szállodai bejelentkezést félig meg is lehetett csinálni. Itt már csak befejezték nekünk, és aktiválták az app-ban a szoba számot, meg az ajtó nyitót. Vagyis mobillal nyitjuk az ajtót és a lift is azzal indul a szintünkre.

A városban egy három hétig tartó “Light to Night” nevű fesztiválba csöppentünk. A folyó parton sétálva egyszer csak megéheztünk, beültünk vacsorázni és onnan szúrtuk ki, hogy a túlparton különleges fények vannak, így abba az irányba sétáltunk hazafelé.

Kambodzsa 6. nap

2025.01.23. csütörtök

5-kor keltünk Bandival, hogy 5:27-kor már úton legyünk egy napfelkeltés Angkor Wat-os programhoz, amit természetesen összekötöttünk a bizonyos negyedik templom, Ta Prohm újra megtekintésével. Szécsiék a B programot választották, így igyekeztünk a szálloda folyosóján lábujjhegyen leosonni.  

Hat óra előtt már leparkolt velünk Mab haverja (Mab nem ért rá), és mi mukk sötétben sétáltunk befelé a templomhoz, miközben én kicsit reménykedtem, hogy ilyen korán más nem nagyon hajlandó felkelni… Reménységem pillanatok alatt szertefoszlott,  fejlámpával és mobillal világítva népek hada került elő. A neten megnéztem, hol van a legjobb pont a napfelkeltés fotózáshoz. Más is megnézte…

Nem érkeztünk elég korán, oldalra szorultunk a tömegben. Ekkor tudatosult bennünk, hogy tegnap Mab miért magyarázta, hogy 5:00-kor már ott lesz értünk. 

Mint a birkák álltunk (néhányan az első sorban guggoltak) szorosan egymás mellett ott a korom sötét ég alatt, ahol a Hold is csak éppen pislákolt, várva a világosságot, mint valami Messiást. Ezeket a pillanatokat mindig olyan abszurdnak érzem. Aztán szépen lassan a sötétséget elkezdte felváltani a világosság, apránként felsejlett az előttünk álló csoda tükröződve az aprócska tóban, ami előtt várakoztunk. Fél hétre kivilágosodott, amit a várakozó tömeg megtapsolt.

Néhány fotóval később átmentünk a Bandi templomához, Ta Prohmhoz. Nagyon jól alakult, közel sehol senki nem volt, és a reggeli fények is nekünk kedveztek. Tényleg izgalmas a rom templom a dzsungel több száz éves fáinak gyökereivel, amely tekereg és aláfúrja magát a régi épület kövei között, majd hatalmasra nőve rendezi át az ember alkotta dolgokat. Ebben a versenyben egyértelműen a természet győzött, de így együtt gyönyörű.

9 körül értünk vissza a szállásra, Gáborék megvártak minket a reggelivel, így az élmény beszámolónkat is megkapták. 

A hajnali kelés után már én is igényeltem a pihenősebb délelőttöt, semmittevős fél napot. A medence partján bealudva szívtam magamba a D-vitamint. 

Majd kora délután belecsaptunk újra Siem Reap belvárosába. Amikor elindultunk a szállásról a város felé, akkor a hotel egyik recepciósa, William, (aki első nap a személyes segítőnkként mutatkozott be), megkérdezte, hogy meghívat-e bennünket a szálloda nevében egy búcsú vacsorára. Amennyiben igen, úgy este 8 órára várnak bennünket egy 3 fogásos vacsival. Meglepett és egyben jól esett a kedvességük, természetesen elfogadtuk a felajánlást. 

A belvárosi csavargásunk során a piac eddig még számunkra ismeretlen bugyraiba jutottunk el, ahol a gyümölcs, zöldség, friss hal, rák és mindenféle tenger gyümölcse mellett a varrónő, a fodrász, manikűrös, pedikűrös, kézimunka árus és minden is volt. 

Mivel nem ebédeltünk, így fagyiztunk egy jót uzsonna gyanánt. Aztán gondoltuk mivel holnap délelőtt odébb állunk, egy masszázs még mind a négyünknek jól esne. 

Időben visszaértünk a hotelba, annyira hogy még majd teljesen sikerült is összepakolni a bőröndjeinket vacsora előtt. A szállóban kifejezetten finom vacsorát kaptunk zárásképp.

Vietnam 12. nap – Kambodzsa 1. nap

2025.01.18. szombat

Még este mindent összepakoltunk, hogy reggel minél kevesebbet kelljen vacakolni, mert 5:30-ra jött értünk a kocsi és visszavitt minket Saigonba a reptérre. Végtelenül pontosak, de mindenki. Inkább rátesznek és várnak, de ott vannak. Na ez az esetünkben úgy nézett ki, hogy a fiúk kértek egy fuvart ma reggelre úgy, hogy 10-re kellene a reptéren lennünk.  Két nappal ezelőtt ugyanez az út a másik irányba picit több, mint 3 óra volt, gondoltuk erre még ráteszünk fél óra biztonsági tartalékot. Ehelyett ők másfél órát tettek rá. Persze volt forgalom, meg megálltunk egyszer pisilni, de így is kint voltunk 9 előtt a reptéren.

45 percet vártunk, hogy elinduljon a check-in sor, ugyanis nem lehetett online becsekkolni. Majd az útlevél sor, végül a biztonsági ellenőrzés. Mindhárom sor olyan hosszú volt, hogy azt hittük épp csak elérjük a gépet. Ráadásul mindeközben már jó éhesek voltunk, és volt még egy kis helyi pénzünk, amit reggelire terveztünk elkölteni. Futva, de megreggeliztünk a terminálon belül és a kapuhoz is spuriban mentünk, mikor végül kiderült, hogy 30 perces késésben van a gépünk. De aztán  12:00 helyett végül 13:00-kor szálltunk csak fel. 

Vietnám összességében tetszett mind a négyünknek, az emberek nagyon kedvesek, figyelmesek, dolgosak.

Hanoi autentikusabb, mint Saigon, emiatt az tetszett jobban. Persze elsőre nagyon kaotikus, de aztán átvált kellemesen izgalmassá pár nap után, mikor az ember felveszi a fonalat. Nagyon nagy a különbség a két város között, viszont mindkét nagyvárosban durván nagy a légszennyezettség, nem figyelnek oda a környezetszennyezésre.

Őrült a forgalom, de nyugiban, stressz és idegeskedés nélkül vezetnek. 

Az ételek megosztóak voltak, de azért mindig ettünk valami jót. 

Alapvetően szegénység van, de látszik, hogy fejlődik az ország, sokat dolgoznak. Idősebbek inkább a kétkezi munkát tolják, és láthatóan sok idős ember dolgozik, míg a fiatalok a kereskedelemben, vendéglátásban vannak jelen. Aránylag kevesen beszélnek angolul. 

Fél 3-kor már a transzferben ültünk Kambodzsában, hogy a Siem Reap reptéréről eljussunk a szállásra, ami 1 óra volt. Konkrétan 10 órát utaztunk ma, ha a reggeli szállástól való indulástól vesszük az érkezésig, amiben a repülés csak 45 perc volt.

A szállás nagyon szép, hangulatos, a város szélén van, egy nyugis részen, 20 perc besétálni a központba, vagy 8 perc taxival. Miután lepakoltunk a sétálást választottuk, mondván lássunk minél többet a városból, Siem Reap-ból. Nem is tudom elmondani milyen a város. Elsőre olyan kusza. Van erősen turistás utca, fényekkel, zenével, árusokkal, jó éttermekkel. Van a másik véglet: földút, fura háznak nem nevezném épületek, szegényesen élő emberekkel, kiengedett, ház előtt pihenő kutyákkal, néhol egy-egy szebb, pazarabb épülettel. 

Kambodzsa történelmére erősen rányomta a bélyeget az 1975-79 közötti a Pol Pot vezette vörös khmerek által kikiáltott Demokratikus Kambodzsa időszaka. Ez az ország történelmének legsötétebb, legvéresebb korszaka volt. A vörös khmerek egy agrárparaszti kommunista országot akartak létrehozni, és emiatt úgy gondolták, hogy nincs szükség értelmiségiekre. Ezért haláltáborokat hoztak létre, ahová bárkit elhurcoltak, ha értelmiségi, tanár, vallási vezető, nem khmer nemzetiségű, szemüveges, nyugattal kapcsolatban álló vagy a „rendszerre veszélyes” ember volt. Gyermekeket kényszerítettek arra, hogy azzal bizonyítsák hűségüket a Pol Pot rezsimhez, hogy beárulják, sőt egyenesen meggyilkolják szüleiket. A legszolidabb becslések szerint is több mint egymillió ember halt meg, de van olyan vélemény, miszerint az akkori 8 milliós lakosság egyharmadát kiirtották. A városokból rengeteg embert telepítettek ki a bombázásokra hivatkozva. A kegyetlenkedések elől sokan átszöktek a thai határon. A vietnámi határ sorozatos megsértése és a vietnámi kisebbség kivégzése miatt Vietnám 1979-ben elűzte a Pol Pot-rezsimet, amely a hegyekbe és őserdőkbe visszahúzódva folytatott gerillaharcot egészen 1996-ig. a vietnámi hadsereg bevonulása után az általuk támogatott kormány került hatalomra. A katonák gerillaharcot folytattak a hegyekbe visszahúzódott Vörös Khmerekkel. A továbbra is polgárháborúhoz hasonló állapot az 1980-as évek végétől kezdett megszűnni. Ugyanekkor tárgyalások is kezdődtek a vietnámi katonák kivonulásáról, amire végül 1989-ben került sor. Miután a vietnámi katonák elhagyták az országot 1993-ban megtartották az első szabad választásokat. 

Anno 1431-ben a khmerek feladták fővárosukat, Angkort majd a khmer állam áthelyezte székhelyét a mai Phnompen vidékére.

Siem Reap, ahol vagyunk, az a város, amely Angkor Wat, romváros mellett épült, ahol a múltban a rizstermesztésből és a halászatból éltek, manapság viszont elsősorban a turizmusból, az Angkort látogatók kiszolgálásából. Egy gyorsan növekvő, virágzó város, egy szegény országban.

Miután kicsavarogtuk magunkat, ettünk, ittunk, mulattunk, elindultunk gyalog vissza. De közvilágítás a belvárosi utcákban van csak, így ahogy egy kicsit kijjebb kerültünk, jöttek az elhagyatottabb részek, melyeket az utcára kirakott, kóbor vagy nem kóbor kutyák őriztek és ahogy haladtunk a szállás irányába egy-egy ház előtt egyre többen lettek. Furcsa, mert a délutáni városba menet nem így nézett ki, akkor alig láttunk utcán lévő kutyát. Végül jobbnak tűnt hívni egy grab-ot (helyi Uber taxi), amit online telefonról lehet intézni. Kemény 325 forint volt.