2014. december 28.

Reggel próbáltuk kialudni magunkat. Viszont 10 óráig volt reggeli, így aztán arra mindenképp fel akartunk kelni. 3/4 10-es keléssel még kaptunk reggelit.

Dióéknak kellett lécet bérelniük, meg aztán 6 napra megvettük a bérletet. Mire mindenen túl voltunk már délután 1/2 1 volt, így akkor mentünk fel a hegyre síelni. Eleinte csak az alsóbb, lankásabb pályákon voltunk bemelegítés gyanánt. Ott szépen sütött a nap. Aztán feljebb merészkedtünk, annak ellenére, hogy láttuk mekkora köd van fent. Mikor felértünk hamar rájöttünk, hogy ez nem egy sima köd, amiben a látótávolság elég nagymértékben minimalizálódik, hanem közben esik is a hó, és nagyon fúj a szél. Attól függetlenül, hogy az első lesiklás felénél megállapítottuk, hogy mennyire élvezhetetlen, mégis felmentünk másodjára. A következő lejövetelkor ismét átbeszéltük, hogy ez nagyon nem élvezhető ebben a formában. Ekkor már 1/2 4 volt, szóval elindultunk le a hegyről. A bátrabb és kitartóbb versenyzőnk, Bandi síelve ment le, míg mi beültünk abba a felvonóba, ami a lenti részről felhozza az embereket a pálya közepéig. Bandi ért le előbb…
Át voltunk fagyva. Szóval mikor kiengedtünk a hideg fogságából, akkor sétáltunk egyet a city-ben. Amikor pedig visszaértünk, akkor találkoztunk a házigazdával, akivel eddig még nem volt szerencsénk idén összefutni. Mivel tavaly ugyanitt voltunk, így már régi ismerősként köszöntött minket, majd meghívta a társaságot a kis bárpultjához. Még közös fotó is készült rólunk, amit aztán kinyomtatva kiraktunk a falra, ahol az ő millió egy ilyen többi képe is kint lóg. Ezek után a vacsora még jobban esett mindenkinek, majd társasoztunk. De este 9-kor a Bandi meg én feladtuk, olyan fáradtak voltunk.
Én ráadásul az ideút alatt elég rendesen megfáztam, ami csak rontotta a társaságom élvezhetőségét.