Seattle – Alaszka – Vancouver – 12. nap

2025.08.14. csütörtök 

Kialudtuk magunkat, készítettünk egy jó kis reggelit (Judit készítette!) majd 11 előtt elindultunk kocsival a negyedórányira lévő Exit Gleccserhez.

Az Exit-gleccser szintén az alaszkai Kenai-hegységben található Harding-jégmezőből származik, mint a tegnap látott másik két gleccser, ezáltal ez a terület is a Kenai Fjordok Nemzeti Park egyik látnivalója. Alaszka egyik legkönnyebben, kocsival megközelíthető völgygleccsere. A klímaváltozás okozta gleccser-visszahúzódás jól látható, sőt táblákkal jelzik, hogy mikor meddig ért el a gleccser. Érdekes volt mind a túraútvonal mentén, mind pedig az autóúton látni ezeket az évszámokat jelző táblákat. Például 2013 és 2014 között körülbelül 57 méterrel húzódott visszább. A park tudósai folyamatosan figyelemmel kísérik és rögzítik a gleccser gyorsuló visszahúzódását. 

Mára borús időt ígért, cserében szépen sütött a nap. Eddig majd mindig jobb idő lett, mint amit ígért az időjárás-jelentés, vagy amit vártunk. 

A gleccser után hazamentünk lepakolni néhány dolgot, majd az ebédre készített szendvicseinkkel lesétáltunk a két percre lévő partra, és leültünk egy padra piknikezni. 

1964. március 27-én, nagypénteken délután 4 perc 38 másodpercig tartó, 9,2-es erősségű földrengés sújtotta Dél Közép-Alaszkát, elsősorban Anchorage városát és környékét. Anchorageban számos, nem megfelelően, földrengésbiztosan tervezett ház, épület és infrastruktúra (burkolatos utcák, járdák, víz- és csatornavezetékek, elektromos rendszerek és egyéb ember alkotta berendezések) jelentős pusztítást vagy károkat szenvedett. 

A földrengés következtében kialakult szökőár körülbelül 139 halálos áldozatot követelt. 8,2 méter magas cunami pusztította el Chenega falut, de a földrengés utáni cunamik súlyosan érintették Whittiert, Sewardot, Kodiakot és más alaszkai közösségeket is, valamint a kanadai Brit Columbia, az amerikai Washington, Oregon és Kalifornia államok lakosságát is. 

Seward városkát úgy mosta el a cunami, hogy a part menti ipari területet, elsősorban halfeldolgozó üzemeket teljesen elpusztította, melyek ezt követően itt már nem is épültek újjá, ezzel a városkép teljesen megváltozott, szebb lett.

Ennek az 1964-es tragédiának a város különböző pontjain állítottak táblákat, a túlélők elmesélésével, megélésével.

Délután a szintén közelünkben lévő Sealife Centerbe mentünk. Ez a tengeri élettel foglalkozó, kutató és mentő társaság Amerika partjai mentén található csapatok egyike. Ők a teljes alaszkai területért felelnek, sokszor egész távoli területen mentenek meg sérült vagy anya nélkül maradt bébi állatokat, hogy aztán felépülésük, vagy egy adott életkor után visszaadhassák a természetnek. Ez alatt az időszak alatt nem csak ápolják és nevelik őket, hanem megfigyelik, elemzik a viselkedésüket, életüket.

Mindenkinek kint áll az utcán a kukája, igyekszik mindenki abba dobni a szemetet, az utca embere is használhatja. De be kell valljuk olyan szinten medve biztos kukák ezek, hogy néha rajtunk is kifogott. 

Este magunknak főztünk, hogy minél inkább fogyjon a kajánk, mert holnap utazunk tovább. 

Seattle – Alaszka – Vancouver – 11. nap

2025.08.13. szerda

Órára keltünk mert ma izgalmas programra mentünk. Bár csak fél 10-kor indultunk, de fél 9-re már ott kellett lenni: egy nagy katamaránnal kihajóztunk a Kenai Fjord Nemzeti Parkba, hogy két gleccsert is megcsodáljunk: Holdgate és Aialik gleccserekhez jutottunk el. Seward kikötőjéből indultunk, a Resurrection-öbölből. Az út során bálnát, vidrát, fokát is láttunk, meg sok különböző tengeri madarat és végül delfinek lubickoltak a hajó mellett, versenyt úszva a katamaránnal. Ugyan sokan voltunk a hajón (kb 200-220 fő), de igazán profin szervezett volt minden: a kapitány sok érdekességet mondott el a 7,5 órás út során, folyamatosan ő is és az egyik embere is pásztázták a tengert távcsővel, hogy ha bármit meglátnak azt meg tudják mutatni nekünk. Sőt a környező hajókkal is kapcsolatban voltak, valaki valamit látott, akkor jelezte a másik hajó kapitányának. 

Több helyen megálltunk, nem csak a gleccsereknél. Mondanám, hogy nem volt felhőtlen a napunk, de ez abszolút csak az időjárásra volt igaz. Néha egészen szürke napnak tűnt, ha a tájat néztük, de aztán egy vidra, vagy fóka bekerült a képbe és minden más lett. Valószínűleg tűző napsütésben ez kicsit más, de ez egy jóval előre befoglalt program volt, így mi alkalmazkodunk a kevésbé eső mentes időhöz. Délelőtt csak felhős volt, délután aztán volt, hogy egy-két zivatar elkapott minket. De ez egy fedett hajó volt, aminek ki lehetett menni a külső fedélzetére is, de alapból bent tudtunk ülni. Azért volt olyan is, hogy álltunk kint a szakadó esőben és meredten bámultunk a tengert, hogy hol bukkan fel a bálna. De akkor legalább nem voltunk sokan, a társaság java “félt” az esőtől. Mi mondjuk alaposan felöltöztünk és hoztunk sapkát is meg esőkabátot is.

Tudtátok, hogy a tengeri vidrák a legkisebb tengeri emlősök? Kifejlett állapotban a hím elérheti a másfél méter hosszúságot és a 32 kilót. És ő az egyetlen tengeri emlős, melynek nincsen szigetelő zsírrétege ami melegen tartaná őket, ellenben nekik van a világon a legvastagabb, legsűrűbb szőrük. Az alaszkai tengeri vidrákat a 17 és 18-dik században a kihalás széléig vadászták, hogy a szőrük iránti világméretű keresletet kielégítsék. Ma már újra sok helyen megtalálhatóak, és végtelenül cukik.

Délben kaptunk ebédre egy jól megpakolt szendvicset, meg nasit üdítővel. Délután még sütit is osztottak, majd 5 órára visszaértünk a kikötőbe. 

Nem indultunk egyből haza, a kikötő környékét fel akartuk kicsit fedezni: elsősorban halas éttermek, ajándék boltok, szállodák sorakoznak a parton. Ahogy ezeket nézegettük, egyik-másik ajándék boltot belülről is, közben betévedtünk a 70. Seward Silver Salmon Derbyre. Ez Alaszka állam legrégebbi és legnagyobb horgászversenye, ami nem csak a helyiek között hanem egész Alaszkában népszerű a horgászok körében. 

Tegnap este láttam, hogy a város másik végén (ahol a mi szállásunk is van), ott is meglepően nagy élet van, így a Bandi azon az oldalon nézett ki egy lazacos helyet a vacsorához. Eddig ez volt a legfinomabb vacsoránk. Ki is purcantunk mire hazaértünk a két percre lévő étteremből.