USA, Nemzeti Parkok – 24. nap

Posted by borsophoto

2015. szeptember 11. péntek

Korán keltünk, nagyon korán: én 3/4 ötkor, Bandi fél hatkor. Negyed hétre kocsi jött értünk, és rohantunk a reptérre, hogy aztán 3 órával közelebb legyünk a budapesti időhöz. Vagyis a 9 órás időeltolódásból lett 6 óra.

Tehát átrepültünk San Franciscoból New York Citybe. 5 és fél óra volt az út. A 3 órás időeltolódással és az öt és fél órás repülőúttal azt az eredményt kaptuk, hogy délután 5-re voltunk NY-ban. Tomi, András unokatesója várt is minket a reptéren. De hát a péntek délutáni dugó miatt 2 óra volt eljutni a Tomiék lakásáig, ami eléggé a belvárosban van.

A repülőn a landolást követően megemlékezett a személyzet a 14 évvel ezelőtti terrortámadás tragédiájáról, és külön köszönetet mondtak, hogy a mai napon velük repültünk. A United Airlines és az American Airlines 2-2 repülőgépét térítette el 2001-ben a 19 géprabló. Mi ma a United Légitársasággal repültünk.
Andi igazi magyar vacsorával várt minket: pörkölt galuskával és lángos! Este alig bírtuk abbahagyni a beszélgetést.

USA, Nemzeti Parkok – 23. nap

Posted by borsophoto

2015. szeptember 10. csütörtök

Reggel egy kis olaszban kezdtük a napot, mivel nem volt reggelink a szálláson.
Egész nap csak jártuk a várost… Szerintem az összes emelkedős utcát megnéztük.

Délután egyszercsak azon vettük észre magunkat, hogy már megint a kikötőben vagyunk.

Este annyira fáradtan értünk vissza a szállásra, hogy alig álltunk a lábunkon. A szálloda bejáratánál voltak kirakva végtelenül szuper masszázs székek, hamar beleültünk és 40 perc masszír után voltunk csak hajlandóak felmenni a szobába.

USA, Nemzeti Parkok – 22. nap

Posted by borsophoto

2015. szeptember 9. szerda

Korán keltünk. Annyira, hogy órát húztunk reggelre, nehogy elaludjunk.

Azzal kezdtük a napot, hogy leadtuk a kisautót… Nagyon klasszul teljesített, egy szavunk se lehet rá. Még tegnap este “kiköltöztünk” belőle. Hú, volt benne minden. Egyedül a hűtőládát hagytuk bent, reménykedve, hogy a kölcsönzős bácsi, vagy a következő bérlő örül majd neki.

6015 km-t tettünk meg 3 hét alatt 95 óra vezetéssel 5 államot átszelve. Ezt a rengeteget a Bandi majdnem tök egyedül vezette végig, ugyanis én egyszer vezettem kemény 20 percet, egyszer meg 2 órát. És ahhoz képest, hogy az első három nap háromszor tévedtünk el, miközben mindig ugyanoda kellett eljussunk, ezt követően nem volt hiba se a vezetésben, se a navigálásban. Mondjuk a GPS sokat segített, de nem mindig működött, így akkor pedig Judit nővéremtől kapott térképek szolgáltak nagyon jól. Szóval megváltunk reggel a kis fehértől.
Aztán, hogy ne kelljen egyből gyalogolnunk villamosra pattantunk és végállomástól végállomásig mentünk. Nagyon vagány, ahogy félig kilógva a nyitott villamoson utaznak az emberek.
Végül csak elárulom, hogy mire volt ez a korai kelés: 3/4 9-re már a kikötőben kellett legyünk megreggelizve, hogy egy 2,5 órás segway túrán vegyünk részt. Baromira élveztük, hatan mentünk + az idegenvezető, akik figyelt és támogatott minket miközben mesélt a városról. Időnként megálltunk, hol egy templom, hol egy park megtekintésére, vagy netán fotózkodni.

Utána a korai kelés és az intenzív délelőtt miatt csak kóvályogtunk a város kikötői részében. Azt viszont alaposan bejártuk, mert este 8 után értünk onnan vissza a szállásra.

USA, Nemzeti Parkok – 21. nap

Posted by borsophoto

2015. szeptember 8. kedd

A kocsit itt San Franciscoban terveztük leadni, mivel innen majd repülővel megyünk tovább. Eredetileg hétfőn, vagyis tegnap gondoltuk megtenni, de aztán a bérléskor kiderült, hogy hétfőn, munkaszüneti nap lévén nem tudjuk leadni a kocsit, max a reptéren. Ráadasul több, mint egy hetes kocsi bérlés esetén már hetekben mérik a díjat, így aztán teljesen mindegy, hogy hétfőn, kedden vagy szerdán adjuk le a kocsit, az ára ugyanaz. Szóval ma még nálunk volt a kisautó, és ezt kihasználva elmentünk San Fransisco külsőbb részeit beautózni.
Megnéztük a Csendes óceán partját, aztán a San Fraciscoi öblöt.
Délután pedig a Golden Gate hídhoz mentünk San Franciscoban, ahonnan elég nehezen szakadtunk el. Már délután 4-kor ott voltunk, és este 8 után hagytuk abba a fotózást… Míg én fotóztam, addig Bandi csinált egy timelapse videót a naplementéről. Most csak azt tudom feltenni, ezzel kell beérnetek.

Hiba

Nincs ilyen videó

USA, Nemzeti Parkok – 20. nap

Posted by borsophoto

2015. szeptember 7. hétfő

Reggel sokáig aludtunk, és utána a tóparton reggeliztünk. Dél volt mire elindultunk.
Kiderítettem, hogy az az államvonal nem is a város közepén van, hanem az két külön város, csak egyáltalán nem mutatja semmilyen tábla. A nevadai városnak Stateline a neve, ami a térképet böngészve azért esett le sokára, hogy az egy külön város, mert a stateline az államhatárt jelenti. Viccesek és nagyon kreatívak ezek a nevadaiak…
Bejártunk illetve körbeautóztuk a Tahoe tavat, bő három óra volt, pedig nem sok helyen álltunk meg. Mivel aránylag magasan voltunk, így a tavat minden irányból magas fenyők és hegyek ölelik körbe, így nem csak a tó látványa, hanem az út szépsége is ott volt nekünk.

Innen San Francisco-ba vezetett az utunk, ami eleve 4 órás út, de most még a nyakunkba kaptuk a hosszú hétvégéről hazainduló forgalmat is.

Furcsa volt, mert lejőve a hegyről 5 sávos autópályán mentünk, ami helyett mi eddig mindig a kis eldugott utakat választottuk. De most így is hosszú volt az út. Este fél 9-re értünk be a szállásra, ami elég jól bent van a belvárosban.
Fáradtság ide vagy oda, mi este 9-kor még nekivágtunk a városnak. Látnunk kellett belőle egy kicsit, éreznünk kellett az éjszakai szívdobogását.