Saigon

2025.01.13. hétfő

Reggel egy teljesen új világban ébredtünk. Olyan ez most mintha új országban lennénk. Ég és föld Hanoi és Saigon. Hanoi egy nagyon nyüzsgő, sok szűk és sűrű utcán a forgalommal megküzdő emberek hada, ahol ront a helyzeten a millió árus. A házak lepukkantabbak, az emberek anyagi helyzete kevésbé tűnik jónak. Saigon nagy széles utakkal rendelkező, építészetileg is teljesen más képet mutató nagyváros, ahol ugyanúgy meg van a nyüzsgés és a hatalmas forgalom, de jobban elférnek a tágas utak miatt, kevésbé érzem magam tömegnyomorban.

A szállásunk egy teljesen újonnan épült városrészben van, tele 40-50 emeletes épületekkel, közte parkok, üzletek. Azt mondanám, hogy amerikai nagyváros jellege van Saigonnak.

Reggel nem lettünk kész hamar, fél 12 volt mire elindultunk, bár addigra már egy kávé – croissant reggelin túl voltunk. Mivel Airbnb-ben vagyunk, az étkezésről itt most mi gondoskodunk magunknak.

Mivel a belváros szélén lakunk és Ho Chi Minh város egy baromi nagyváros, (Vietnám legnagyobb városa), így amikor gyalog elindultunk, akkor majd egy óra volt mire az “Andrássy útra” beértünk. Itt az Operától kezdve a régi posta épületén át, a Ho Chi Minh szoborig bejártuk a belvárost. Van egy nagyon kedves kis utca: a könyvesboltok utcája, ami szintén a közelben volt.

Kerestünk egy vietnami éttermet, hogy megebédeljünk. Amikor bementünk kissé aggódó tekintetek fogadtak bennünket, amit elsőre nem tudtunk hova tenni. Kiderült, hogy nem tudnak angolul. De az étlap képekkel volt teli, és minden étel alá oda volt írva angolul hogy mik a hozzávalók. Így könnyű volt választani, elmagyarázásra pedig a nemzetközi mutogatást választottuk.

A Ho Chi Minh város történeti múzeumába mentünk el még. Itt is rengeteg végzős lány dolgozott az évkönyv fotóján. Mindenhol csinosba felöltözve, különböző furcsa pozíciókba vágva magukat sorra készítették a képeket.

A múzeum után kellőképpen legyalogolva a lábunk, kitaláltuk, hogy vissza grab-bal, vagyis a helyi Uber taxival megyünk. Bandi hívott is egyet online. Hazafelé meg arról beszélgettünk, hogy milyen jól esne egy lábmasszázs mindenkinek és tulajdonképp a szomszéd ház aljában van egy masszázs szalon, így messzire se kell menni. Először csak bejelentkezni akartunk 2 órával későbbre, de ott ragadtunk. A masszázs után még a kisboltba bementünk, majd az estét végig társasoztuk.

2025.01.12. vasárnap

Kialudtuk magunkat és kihasználtuk, hogy a reggeli 10 óráig tart. Utána muszáj volt összepakolnunk, mert ez volt az utolsó napunk Hanoiban.

Amikor kijelentkeztünk a szállásról a csomagjainkat ott hagytuk és még tettünk egy kört a város őrült forgatagában.

A kis tó mentén ma megint lányok fotózkodttak. Nem tudtuk eldönteni, hogy ma újra készülnek a képek, amiket 2 napja készítettek (tudomásunk szerint a végzős diákok az iskolai évkönyvbe), hiszen ma szép idő van és süt a nap, vagy ez különben is egy fix szokás náluk.

Majd beneveztünk arra a szendvicsre, amit Dani mutatott nekünk, a Binh mi-re. A hanoi utunkat egy jó masszázzsal zártuk. Este 7 órakor indult volna a repülőnk át Saigonba, mai nevén Ho Chi Minh városba. Ahhoz, hogy a belföldi fapados járaton a nagyobb bőröndjeink is feljussanak a gépre egy magasabb kategóriájú jegyet kellett venni (jobban mondva a legmagasabbat). De olyan minimális volt a jegyár különbség, hogy nem is gondolkoztam rajta sokáig. Ehhez a jegyhez viszont járt minden. Amikor feladtuk a bőröndöket jelezték, hogy elsőbbségi bejutás kaptuk a biztonsági részen, majd menjünk a légitársaság VIP várójába. A váróban kajával fogadtak, hamar eltelt a várakozási idő. Késett a gép közel egy órát, de amikor elkezdték beszállítani az utasokat és mutattuk a beszálló kártyáinkat félreültettek minket azzal, hogy jön majd értünk a privát busz. Mikor már mindenki sorban állt a buszhoz, akkor minket négyünket kézen fogtak és lekísértek egy kisbuszhoz, azzal pedig kivittek úgy a repcsihez, hogy biztosan mi szálljunk fel elsőként. Végül kiderült, hogy az első 3 sorban csak mi ülünk. Gábor szerint tuti megvettem az első három sort. Ehhez a jegyhez járt kaja is a gépen, sőt 3 különbözőből lehetett választani.

Este 10 óra volt mire landoltunk, 11 mire kijöttünk a reptérről, hogy a szálláshoz kapott transzfer felvegyen minket.

Egy Airbnb apartmant béreltünk két hálószobával a belváros szélén, a Saigon folyó partján egy 45 emeletes épület 36 szintjén. Iszonyat pazar kilátással a 9,4 millió fős városra.