Dél-németországi romantikus kisvárosok túra – 6. nap

2025. június 8.

Nekem nagyon tetszett tegnap Rothenburg és kíváncsivá tett, hogy turisták nélkül mennyivel jobb, így felkeltem 5:30-kor és 10 perc múlva már a város utcáit fotóztam. Visszamentem az egyik kedvencem pontomhoz, ahonnan két kapura is rálátni, majd a piactérre, aminek tök más volt a látványa az árusok nélkül. 6:30-kor pedig visszafeküdtem egy kicsit aludni. 

9-re lementünk reggelizni a szálló reggelizőjébe, de már előtte hallottuk, hogy az utcán megy a fesztivál hétvége vasárnapi műsora. Zenélő férfi csoport szerenádot adott az utca túl sarkán lévő fogadónál, majd átvonultak a mi szállónk elé. A műsor végén a házigazdák korsóban hozták a söröket megkínálva a zenészeket és beinvitálva őket a szálló teraszára. Míg a férfiak megpihenve itták a folyékony kenyeret, addig egy női csoport is megérkezett. De a lányok már nem a vendégeknek, hanem a korábban érkezett férfi csoportnak énekeltek. És az énekük kellős közepén nagyon hirtelen nagy szemekben szakadni kezdett az eső. A csajok hagyva a kornyikálást felfutottak a társaság mennyiségéhez mérten kicsi teraszra a fiúkhoz. Mi ezen a ponton el is engedtük Rothenburg középkori fesztiválját és inkább kocsiba ültünk, hogy a közelben lévő Bad Mergentheim nevű települést megnézzük. 

De Bad Mergentheimbe egy kicsit korán érkeztünk mert 11 órakor olyan kihalt volt a város, hogy azt hittük eltévedtünk. A város a Német Lovagrend egykori rezidenciája ma pedig gyógyüdülőhely, amely a Tauber folyó mentén, napsütötte szőlőültetvények tövében helyezkedik el. A város kastélyának kertje Németország egyik legszebb parkja. A kicsi belváros könnyen bejárható volt, nem is időztünk hosszan.

A települések, városok közötti út gyönyörű rendezett tájjal van szegélyezve, a zöld szín minden árnyalata visszaköszön, közben a távolban a következő városka templom tornya kikukucskál.

Lauda-Königshofen lett volna a második városkánk, de úgy esett, hogy autós városnézés lett belőle, sőt inkább mondanám, hogy csak áthajtottunk a településen. 

Ez egy borvidéki város, pompás templomokkal a frank barokk fénykorából. Történelmi hidak, impozáns favázas házak, helytörténeti múzeum és hat évszázados útszéli szentélyek, írja róla a leírás. Hát, mi ebből nem sokat láttunk. 

A kocsit muszáj volt tölteni, így arra gondoltunk, hogy míg esik az eső elmegyünk a legészakibb város felé, ami a Romantikus Út kiinduló pontja, hogy a közelében lévő töltőállomáson hasznosan teljen az esős idő. Amikor itt végeztünk már sütött is a nap a maga módján és tovább mentünk a negyed órára lévő Würzburgba. A város a Majna folyó két partján járási jogú városként terül el a maga 132 ezres lakosságával. 

Először a Marienberg erődhöz mentünk kocsival, ami a város magasabbik pontján van, előtte a város és a vár közötti domboldal beültetve szőlővel. Sajnos a vár egyik része felújítás miatt (2023-2026 között) nem látogatható, viszont a kert és az onnan látható város és folyó látványa lenyügöző miatt megérte felmenni. 

Majd minden nap esett az eső valamennyit, ezért igyekeztünk úgy menni, várost nézni, hogy mindig legyen bé terv eső esetére. A hét második felében már rutinosan a kajálást nem az éhségünkhöz igazítottuk, hanem az időjáráshoz. Délután három körül elfogyasztottuk az ebédünket, amivel aztán a végén nem annyira siettünk, mert ismét rázendített az eső.

Az Alte Mainbrücke a Majna folyón egy 8 boltíves kőhíd, amely a 19. századig a város egyetlene hídja volt. Jelenleg csak gyalogos forgalom van rajta, és bennünket erősen emlékeztetett a prágai Károly hídra. A híd elején egy kis ívó, ahonnan talpas üvegpohárban felszolgált borral a kezükben kisétáló emberekkel volt tele a híd, miközben élőben szóltak a Beatles számok. 

A Szent Kilian-székesegyház szintén az óvárosban, a Residenztől nem messze található, az egyik legnagyobb német román stílusú templom. Kívülről nem annyira megragadó, mint belülről, ugyanis 2011-2012 között egy belső felújításon esett át a dóm, és nagyon szép lett.

Az óvárosban lévő barokk stílusú Residenz nemcsak Dél-Németország, hanem Európa egyik legfontosabb palotája, része az UNESCO Világörökségnek. Gyakran emlegetik együtt a bécsi Schönbrunni kastéllyal. A barokk gyöngyszem 1720-1744 között épült. Bár Würzburg épületei a II. világháborúban súlyos mértékben megrongálódtak, a palota jelentős része épségben megmaradt: a lépcsőház, a császári terem, és a fehérterem, valamint a kertcsarnok is. A rokokó stílusú dísztermeket közel 40 évig tartó munkával restaurálták, az eredeti bútorokat és a kárpitokat is sikerült megmenteni.

A kastély kertje francia stílusú, melyet többször is átépítettek. 

Würzburg után már hazafelé vettük az irányt. Este 7 volt mire visszaértünk a szállásra, ahol Encsiék pihenősebbre vették. Mi meg Bandival még bementünk a városkánkba, de olyan kutya hideg volt, hogy egy kis séta után csak egy forró levesre vágytunk. Azt írta az időjárás-jelentés, hogy 11 fok van, de hőérzetre csak 5. Na ezt éreztük is.

Dél-németországi romantikus kisvárosok túra – 5. nap

2025. június 7.

Rothenburg ob der Tauber olyan középkori kisváros, amely minden pünkösdi hétvégén 4 napos történelmi fesztivált tart. Amikor megterveztük az utat, akkor ezt még nem tudtuk, sőt erről tegnap este a szálloda recepcióján értesültünk csak. Vasárnapra ígérik a nagy műsort, rengeteg programmal, így a nagyobb tömeg elkerülése érdekében a mai napra tettük ennek a városnak a felfedezését. Persze tudtuk, hogy így is lesz turista bőséggel rajtunk kívül. És reméltük, hogy az eső mennyisége kevesebb lesz, mint amennyit az időjárás-jelentés mutatott. Az eső nem kerülgette a forró kását… Délelőtt még egy kicsit tudtunk nézelődni, jobban mondva beleszeretni a városba, aztán délben rákezdett. Kisebb-nagyobb megszakításokkal kora estig tartott is. Először csak egy kávéra ültünk be, aztán jobbnak tűnt visszamenni a szállásra kártyázni egy jót, hogy aztán délután újult erővel vágjunk neki a városnak. 

Az óvárost egy magas, nagyon jó állapotban lévő középkori városfal veszi körül, amin végig lehet menni. Néhol egy-egy kapu tornyába fel lehet sok-sok lépcsőn jutni a toronyba, hogy a városra fentről is ráláthassunk. A városfalon belül kocsival csak engedéllyel lehet bemenni, így nem nagy az autós forgalom. Az óvárosi rész minden épülete a középkori pompájában díszeleg szépen felújítva.

Már ma a város több pontján a kézműves vásárok mellett, a középkori játékoké és programoké volt a főszerep, ha éppen nem a város középkori ruhákba öltözött lakosai vonultak fel furulyával, harsonával, dobbal. A “zenecsoport” betért majd minden vendéglő elé, vagy a vendéglő teraszára, hogy ott zenéljenek, fizetségül a tulajdonos fogadta őket néhány liter sörrel. Estére már volt ahol a zenészek a sört a bámészkodó turistákkal osztották meg, csak hogy fogyjon. A város is és a lakosai is végtelenül bájosak.

Este fél 8-ig csavarogtunk még a élvezve a város és a fesztivál hangulatát.

Dél-németországi romantikus kisvárosok túra – 4. nap

2025. június 6.

Reggeli után az augsburgi szállásunk mellett lévő városházára mentünk, mert van egy híres aranyterme, ami látogatható (elvileg), gyakorlatilag 2026-ban lesz kész a városháza renoválása. Emiatt csak egy olyan terembe tudtunk bemenni, ahol virtuálisan bevezettek minket az aranyterem szépségeibe. Ezután még az augsburgi dóm megtekintését megszavaztuk és jól tettük, mert érdemes megnézni. 

11 órakor elindultunk északra Rothenburg ob der Tauber felé azzal a tervvel, hogy a felfelé vezető bő két órás út során három kisvárost is megpróbálunk megnézni. Az első állomás Harburg volt. Az 5600 fős kis településen fagerendás házak találhatók, a festői Wörnitz folyó felett pedig régi kőhíd ível át. 

Nördlingen volt a második kisvárosunk, ami arról híres, hogy a város egy nagyjából 1 kilométer átmérőjű meteor által ütött becsapódási kráterben helyezkedik el. A becsapódás következményeképp létrejövő magas nyomás hatására a kráter kőzetében gyémántszemcsék jöttek létre nagy – egyes feltételezések szerint a Földön a legmagasabb – koncentrációban.

Fél 3-kor tova indultunk.

Harmadik városkánk Dinkelsbühl. A 12 ezer fős városka egyesek szerint a romantika csúcsa, de ezzel még az út végén lehet vitatkozni fogunk. 

Az egykori császárváros összetéveszthetetlen városképével a Wörnitz folyó völgyében fekszik. A szinte teljes egészében megőrzött városfal tornyaival és kapuival Németország egyik legjobban megőrzött középkori városát veszi körül. Ahol a régi kereskedelmi utcák találkoznak a városközpontban, a mai napig a késő gótikus Szent György-templom magasodik a festői óváros történelmi házak és keskeny mellékutcák keveréke fölé. Valóban nagyon bájos város.

Már épp megbeszéltük, hogy indulunk tovább, és el is indultunk az autó felé, mikor a felettünk gyülekező felhők egyre inkább esőt jeleztek. Így Bandi a városkapuban hagyott minket és sietve elment a kocsiért. Jól tettük, hogy így intéztük, mert pillanatok alatt és nagyon intenzíven kezdett el szakadni az eső, amit a szél úgy fújt, hogy a kapu alatt állva is rendesen éreztünk. Bandi szárazon megúszta, pont az eső előtt odaért a kocsihoz, majd értünk jött. 

Innen szűk órányira volt Rothenburg ob der Tauber 11 ezer fős kisváros, amely a világörökség része. Azért ilyen hosszú a város neve, mert Németországban négy Rothenburg is van. 

Este vacsoraidőre érkeztünk a mi Rothenburgunkba, ahol az elkövetkező három éjjel megszállunk. Közvetlenül a város kapu mellett egy nagyon kedves kis hotel egy Michelin csillagos étteremmel. Ezt a várost holnap tervezzük felfedezni, így inkább az étterem kipróbálása maradt estére. Az öt, hét vagy kilenc fogásos degusztációs vacsora menüből lehetett választani, ahol az adagok ugyan kicsik, de nagyon ki van találva minden. Ráadásul hiába a legkisebb adagot választottuk, ők ez előtt még két előételt és a végén még egy extra desszertet is felszolgáltak. Egy ilyen vacsora eltart akár három órán át is, de kellenek is a szünetek a fogások között. Sajnos későn kapcsoltam, ezért nincs minden fogásról kép.