2015. augusztus 21. péntek

Én hajnali 4-kor már kukorékoltam. Nem tudtam visszaaludni. De 6-kor már a Bandi is ébren volt. Annyira korai volt az én ébredésem, hogy a reggeli után, 8 órakor még visszafeküdtem aludni egy óra hosszat. Aztán Éva néniékkel meg Juditékkal elindultunk a Rocky Mountain National Parkba. Két kocsival mentünk, Béla bácsiék voltak a felvezetők.

Minden Nemzeti és Állami Parkba van belépő, amiért cserébe kapsz egy térképet, amely tartalmazza a hely leírását is. A parkon belül mind az autóút, mind a gyalog utak jól kiépítettek, sok a megállási lehetőség, és parkolókban mindenhol van wécé. Sok piknik pont van, asztallal, és ezeket a park térképén külön jelzik.
Több helyen is megálltunk, az első pont az Estas Park kezdőpontja, ahol a kilátás se volt elhanyagolható.

  

Majd tovább autózva a Hidden Valley-ban álltunk meg, ahol egyben meg is ebédeltünk Éva néni piknik kosarából.

A következő nagyobb pont, ahol nem csak nézelődtünk, hanem egy kicsit túráztunk is, az a Forest Canyon nevű hely volt. Gyönyörű gomba formájú sziklák között gyalogoltunk, egyik-másikat meg is másztuk. Jobban mondva Bandi mind megmászta! Nagyon élveztük, bár azon a helyen baromira fújt a szél.

Majd délután Bear Lake-hez mentünk, ami egy kicsit messzebb volt, de egy nagyon kedves kis tó. Szép késő délutáni napsütésben értünk oda. Éppen csak elkezdtünk gyönyörködni a tóban, amikor hirtelen elkezdett szakadni az eső. De tartott vagy fél percig az egész. A tó felett tovább esett, mi felettünk pedig kisütött a nap. Érdekes volt.


Bandi új barátját is bemutatom, chip munk nevű állatka, ami baromira úgy néz ki, mint egy mókus, de nem teljesen az. Leginkább a mérete miatt nem az, bár a mókusok fajtájába tartozik.

Sötétben értünk haza, Éva néniékhez. De én hazafelé én annyira kipurcantam, hogy lemondtunk a vacsoráról, és Juditékat kirakva a kocsiból visszamentünk a szállásunkra. (Mellékesen mondom: elsőre sikerült!) És 9 órakor már aludtunk is.