2025. október 14. kedd

Azon túl, hogy igyekeztük kialudni magunkat egy újabb parkolási mizériával küzdöttünk meg délelőtt. Ugyanis a szállás tud adni a 150 méterre lévő parkolóházba belépő kártyát, de tegnap nem volt szabad hely, csak mától. Így 10 órakor kaptunk egy belépő kártyát a garázsba. Bandi elment átállni a kocsival, de egy dolgot elfelejtett a kártya adó néni mondani: a garázs előtti út, amely egyirányú, le van zárva. A másik irányból ugyan be lehet menni, na de akkor forgalommal szembe kell haladni. Bandi végül megoldotta… 

Majd 12 óra volt mire elindultunk a városba. Porto Portugália második legnagyobb városa, mely az ország északi részén, a Douro folyó tölcsértorkolatának partján fekszik. Népessége 250 ezer fő körül mozog, de agglomerációval együtt már 1,7 millió felett van. Az időjárásra egy szavunk se lehet, abszolút kellemes meleg őszi napsütéses napjaink vannak.  

A szállásunk nagyon jó helyen van, a történelmi központban, egész közel a Torre dos Clérigos-hoz, amely a klerikusok temploma melletti torony. Ez a torony Porto egyik jelképe, a város bármely pontjáról jól látható. Az 1754-1763 között épült barokk stílusú torony 76 méter magas és egyre szűkülő 225 lépcső vezet fel a tetejére. Nem kaptunk egyből belépőt, csak 12:30-ra, így bolyongtunk kicsit. Jobban mondva Bandi megmutatta a kocsival többszörösen bejárt területét. 

A kora délutáni időpont nem feltétlen volt a legjobb választás a toronyhoz, de így jár, aki sokáig alszik. Érdekes volt, mert a toronyba felvezető lépcsők mentén többször is betekinthettünk a torony melletti templom különböző pontjaira: hol az orgonára, hol az oltárt láthattuk hátulról. 

A torony után a meredek utcákon fel-le ereszkedve a portói székesegyház felé vettük az irányt, ami a város egyik legmagasabb pontján van. Az épület Nemzeti Műemlék, de mint Porto óvárosának része az UNESCO világörökség része is.

A székesegyház építése a 12. században kezdődött és fennállása során rengetegszer átépítették, ezért szinte minden része más stílusú. A katedrális nagyrészt barokk stílusú, bár a homlokzata és a templom hajója román stílusú, míg a kolostor és a kápolna gótikus stílusban maradtak fenn. 

A kolostor kerengőjébe egy hatalmas ajtón lehet bejutni. Ez már a 14. században épült és vallási jelenetekkel dísztett csempék borítják a falait. A kilátás innen is nagyon szép a városra, jól látszik a korábban megmászott klerikusok tornya.

A városban sok helyen van épp felújítás, elsősorban néhány nagyobb út rendezése zajlik, ami az autós forgalmat is befolyásolja meg a városképet is. Autóba nem érdemes ülni (csak ha parkolóházat váltasz), könnyebb gyalogosan elérni a látnivalókat. Bár egy jó cipő nem árt, mert nagyon kevés a nem meredek utca. 

A székesegyháztól ma ismét a Ponte de Dom Luis I., avagy az I. Lajos Híd felé indultunk, ugyanis a kétszintes, fémszerkezetű híd felső része könnyen elérhető a székesegyház előtti térről. A híd 1881-1886 között épült, az alsó szinten autós és gyalogos forgalom van, míg a felső szinten a villamos jár a gyalogosok mellett. 

A hídon fent átmentünk, majd rájöttünk, hogy elég éhesek vagyunk, ezért az alsó szinten visszasétáltunk az óvárosi oldalra, hogy megebédeljünk így 4 óra magasságában. 

Úgy indultunk el visszafelé a szállásra, hogy közben hol ide, hol oda még benéztünk. Egy csendespihenővel egészítettük ki a délutánt, hogy aztán este frissen, fiatalosan visszatérve a városba megnézzük a portugál – magyar focimeccset egy bárban.

A nap fénypontja az volt, amikor bementünk egy sportboltba és felpróbálásra kértem egy cipőt, majd visszaadtam az eladó lánynak és azt mondta: Ne haragudj, de annyira hasonlítasz Diana Hercegnőre. Megjelenésben, arcra, hajra. Köszi. Pláne így egy nappal 50 után egy olyan szépséghez hasonlítani, aki 36 évesen hunyt el.