2024. augusztus 18. vasárnap

Plataria csendes volt reggel. Velünk szemben a pékség már nyitva volt mire a fél 8-as reggeli misére hívó harangkongatást követően kikászálódtunk a kajütünkből. Bandi szívbaj nélkül kisétált pizsama nadrágban, meztelen felsőtesttel egy reggeli kávéért a pékségbe. Ott nem volt kávé, de három üzlettel odébb, a kávézóból nagyon finomat hozott. 

Reggelit magunk csináltunk a maradékainkból és közben 9 órakor elindultunk a kikötőből. Hál’Istennek a motorral azóta nincs gond, ma is könnyen indult. Persze szél sehol se volt, de ezt már talán írnom se kell. Platariából Korfu felé vettük az irányt, de ott nem a sziget fővárosába mentünk, hanem attól egy kicsit északabbra, a Gouvia nevű öbölbe. 

A vitorlázás a mai nappal véget ér, Bandi és én még az éjjel haza repülünk, míg Helgáék maradnak 4 napot egy teljes ellátásos, medencés hotelben. 

Gouviara azért esett a választás, mert ez egy nagy kikötő kiépítve mindenféle extra szolgáltatásokkal: lehet üzemanyagot tankolni, vizet és áramot venni, van vagy 5-6 féle beülős étterem, kisbolt, vizes blokk és nem utolsó sorban egy nagy medence. Mivel a mi repülőnk indulása 22:25-re volt kiírva, így olyan helyen akartuk eltölteni az utolsó napot ahol napközben a 40 fokban lehet hűsölni, majd kényelmesen le lehet zuhanyozni, hogy a reptérre ne a legcikibb módon érkezzünk. Ákosék támogatták ezt az ötletet, mert az ő szállásuk is csak du 3 után volt elérhető.   

13 órára értünk Gouviaba, akkor még egy tankolással kezdtünk, majd beparkolták a férfiak a hajót és már indultunk is medencézni. A hajón hagyhattuk a csomagjainkat összepakolva, ami kényelmes volt. 

Könnyen elütöttük az időt Helgáékkal, majd 16:30 körül ők úgy döntöttek elindulnak a bő 30 kilométerre, ellenben egy órányira lévő szállásukra. Gyuri mondta, hogy merre találjuk a taxi állomást, ami nem is volt messze. Helgáék összeszedték a csomagjaikat mi meg elkísértük őket a taxi pontra, hogy majd ott veszünk könnyes búcsút egymástól. A taxi állomáson senki. Taxi se. Telefonszám és honlap cím kiírva, ha nagyon akarod online intézheted. Ákos telefonon próbálkozott én a honlapjukon. Hamar kiderült, hogy vasárnap délután nem a reptér irányába, esélytelen lesz taxit fogni. Megpróbáltuk az Ubert, de az hasonlóképp kifogott rajtunk, csak még drágább is lett volna. Ezek után jött, hogy Ákos felhívta a szállásukat, hogy küldjenek transzfert. Ezt se sikerült elintézni. Kicsit olyan érzés volt, mintha összeesküvés lenne a háttérben. Közben azon is gondolkoztunk már, hogy nekünk hogy lesz taxink estére, ezek után. És persze nem értettük, hogy ez most minek köszönhető: nincs elég taxis? Vagy a hosszúhétvége miatt? Közben egy taxis feltűnt, de közölte, hogy abba az irányba, amerre Ákosék mennének, nem hajlandó fuvart vállalni. Bő fél óra megoldás keresés után Bandi felvetette, hogy mi lenne ha bérelnénk egy autót. Az autó bérlő ott volt a velünk szemben lévő parkoló túloldalán. Bandi meg se várta, hogy ki mit gondol, hamar elment megnézni, hogy egyáltalán nyitva van e a kölcsönző és van e kocsi, na meg mennyibe kerülne. Tulajdonképp olcsóbbra jött ki, mint a két Uber fuvar (ahhoz tudtuk hasonlítani, annak tudtuk biztosan az árát). 

Szóval az lett a vége, hogy béreltünk egy kocsit, lezuhanyoztunk, összeszedtük mi is a csomagunk és elvittük Helgáékat északra. Legalább addig is együtt bandáztunk és közben még láttuk a sziget szépségeit is.

Este 8:25-re, pont két órával a menetrendszerinti indulás előtt sikeresen kiértünk a reptérre, úgy hogy addigra a kocsit is leadtuk.

Ahogy bementünk a reptér épületébe érkezett az e-mail a Ryanairtől, hogy késik a gép, 22:25 helyett majd 00:30 körül várható az indulás… 

A reptéren nagyjából 5 percet sikerült elütni azzal, hogy a shopban minden terméket végigbogarásztam, de hát ez nem nagy reptér, nem nagy bolttal. A tömeg egyre nőtt, ugyanis nem csak a mi gépünk késett, és a káosz is egyre nagyobb lett. Rengeteg kisgyerekes szülő kínlódott az álmos gyerekével, epekedve várva, hogy hívjanak minket a kapuhoz beszállásra.

Végül több mint 3 órás késéssel indult el a gép. Magyar idő szerint fél 3-ra voltunk kint Budapesten a repülőtér parkolójában. Két baromi nagy és egyben nehéz hátizsákkal a hátunkon és egy-egy kisebbel a nyakunkban, kissé megrogyva a fáradtságtól ott álltunk, hogy nem is emlékszünk, hogy hol parkoltunk. 20 percig kerestük rossz helyen a kocsit, amikor rájöttünk, hogy nem jó helyen vagyunk. Kocsi meg van, mi meg rendben itthon vagyunk! 

Helgáéknak további klassz napokat kívánunk!