Jón-tengeri szigetek – 10. nap

Posted by borsophoto

2024. augusztus 17. szombat

Bandi kint aludt megint a hajótaton, többiek bent. Ugyan korán ébredtünk, de Bandi visszaküldött még aludni, abban reménykedve, hogy ő is vissza tud még bóbiskolni. Neki nem sikerült, nekem igen.

Izgatta a fantáziánkat a térképen látott két sziget (Paxos és Mongossini) között húzódó szurdok. Helga, Bandi meg én kimentünk reggel felfedezni. Tudtuk, hogy a parton lévő egyik kajálda reggel 9-kor nyit és ott tudunk majd reggelizni is meg kávézni is, ezért fél 9 után kicsivel már felfedező üzemmódban csattogtunk a különleges köveken (flip-flopban… nyilván). A szürke kő halom között különleges, apró sziklakerti növények nőttek ki a semmiből. Ahogy haladtunk előre hamar megpillantottuk a tengert a túloldalon. Végülis a víz valamennyire elválasztja a két szigetet, de gondolom az se mindegy, hogy apály vagy dagály van éppen.

Az éttermet Ákos a gyerekekkel nyitotta 9 órakor, majd mi is csatlakoztunk. A görögök nem idegeskednek azon, hogy a 9 órakor nyitó étteremben a személyzet még nem érkezett meg. Elég ráérősen nyomják. A terv az volt, hogy 10 órakor elindulunk, de az étteremben elbíbelödtük az időt, így mire a fiúk felkötötték a motorcsónakot és indulásra készek voltunk már 10:30 volt. Persze nem rohanunk sehova, sőt mi addig fürödtünk a tengerbe, hogy lehűtsük magunkat is és az agyunkat is. Nem fázunk…

Gyuri egy kisvárost akart nekünk megmutatni még Paxos szigetén mielőtt Korfu, vagyis a szárazföld felé vettük volna az irányt. Gaios városka Paxos fő kikötő városa. Az óváros a víz felől is bejárható, így mi se tettünk másképp. A kikötő rész előtt közvetlenül elterülő Szent Miklós sziget alakította a város kikötőjét. Itt meg se álltunk csak a hajóról “jártuk be” az óvárost. Érdekes szemszög volt, mondjuk emígy a kis zeg-zúgos, macskaköves utcák elmaradtak.

Innen Korfu déli partjaival szemben lévő szárazföldre hajóztunk, Platariaba, ami egy hosszabb strandos partszakasszal megáldott kis kikötő város. Délután kettőkor már ki is kötöttünk, és semmi más dolgunk nem volt, mint a strandot felfedezni, szerezni néhány napágyat, és újfent semmit tenni.

Egy darabig bírtam, de hát én nem vagyok az a napokig strandon fekvő. Bandi neki fogott egy könyvnek, szóval ő teljesen jól el volt. De én elkezdtem kínlódni, mehetnékem volt. Kis felfedező utat tudtunk csak csinálni: egyrészt olyan meleg volt, hogy a vizesen felvett póló is egy perc alatt megszáradt, másrészt meg max másfél utca az érdekes ebben a városban.

Plataria olyan kicsit, hogy lakosainak száma csak 900 fő. A kikötője ehhez képest viszont aránylag nagy. De a kikötőben nincs vizesblokk, és a hajók a “sétáló utca” egyik oldalán parkolnak a vízben, a másik oldalon éttermek sorakoznak. Valaki viszont hamar rájött, hogy hogyan kell beterelni a hajóról a fizető vacsora vendéget: a wc mellett zuhanyozási lehetőséget kell biztosítani. Vagyis, ha az adott étteremben vacsizol, akkor előtte / utána le is zuhanyozhatsz. Nagyon vicces mész be az étterembe az asztalok között, el a konyha mellett a kis fürdő szetteddel, törölközővel, strand papucsban, hogy lefürödjél. Nagyon furcsa, de működik.

Emiatt aztán Olga éttermében ettünk, ahol a kaja nem is volt olyan nagy szám, mint a zuhanyzási lehetőség , vagy a számla a vacsora végén.

Jón-tengeri szigetek – 9. nap

Posted by borsophoto

2024. augusztus 16. péntek

Bandi meg én 6-kor keltünk, Gyuri meg fél 7-kor, mert 7-ig el akartunk indulni mindenképp a prevezai kikötőből. 6:50-kor már bőgött a motor, ami simán indult szerencsénkre.

Kifordulva a marinából a napkeltével egyidőben vitorlát húztunk és nekivágtunk egy kicsit hosszabb szakasznak. A motort nem merték leállítani a fiúk. Mindenesetre az, hogy vitorlával mentünk azt élveztük. Élvezetünk nem tartott soká, mert olyan szinten nem volt szél, hogy a vitorla egy idő után már csak hátrány volt.

Első célpont Antipaxos szigete volt, ami Paxostól délre van. Emellett a sziget mellett elmentünk, amikor Paxosról lehajóztunk Lefkada szigetére. Antipaxosra elsősorban azért mentünk, mert Gyuri tudta, hogy meseszép a partja a Voutoumi Beachnek. Sajnos ezt más is tudta. De tényleg szuper szép világoskék víz, huszon plussz méterre lelátni a vízbe, gyönyörű fehér homok és mindezt fehér szikla veszi körbe. A környező nagyobb szigetekről ide hozzák a turistákat nagy hajókkal. Ők is akkortájt érkeztek mint mi, jobban mondva mi érkeztünk a 12 órási csúcsforgalomba. Gyuri nem is tudott lehorgonyozni, csak valameddig beevickélt a bójasorhoz közel és kidobott minket (átvitt értelemben). Kiúsztunk a partra, közben gyönyörködtünk a víz színében. Gyuri kapitánnyal abban maradtunk, hogy egy órát fürdőzünk, aztán ha indulunk vissza a hajóra, akkor hívjuk fel és visszább jön értünk. Olyan jó, hogy Petra és Márk biztonsággal és jól úszik, egy-egy ilyen helyzet nem okoz nekik komfortzónából való kilépést. Visszaúszva a bójákhoz, Gyuri értünk jött ugyan, de olyan szinten sok volt a hajó, és szűk a hely, hogy 3 körben tudott csak minket felvenni. (Annak érdekében, hogy nehogy más hajónak neki löködjön, rövid ideig tudott egyhelyben állni, vagyis nem tudott egyhelyben állni, mert a víz mozgása pakolta a hajókat jobbra-balra. Ráadásul voltak akik itt a parkoló hajók között fürdőztek, vagy hasonlóképp szálltak ki/be a hajójukról mint mi.)

Antipaxos után Paxosra mentünk. Paxos északi részén Lakkaban voltunk már, most viszont egy déli pontot jelöltünk ki éjszakára. Tulajdonképp nem is Paxos, hanem még attól is délebbre Mongossini sziget, ami már Paxoshoz tartozik, egy egészen vékony szoros választja el egymástól a két szigetet.

14 órára meg is érkeztünk (motorral), és lehorgonyoztunk. Annyira durván meleg van, hogy innentől kezdve csak a fürdésen járt az eszünk. Végül motorcsónakkal kimentünk a partra, (Gyurit a hajón hagyva) és ott élveztük az életet egész estig. A homokos parton van két kajálda, egy eredeti olasz meg egy helyi. A helyit délután kipróbáltuk, ahol végtelenül lassan szolgáltak ki minket. Annyira, hogy mire fizetésre került a sor addigra az először rendelt üdítőket és kávékat elfelejtették kiszámlázni. Ennek az étteremnek vannak napágyai, amiért így a délutáni órákban már fizetni se kellett. Az evésen kívül megépült két homokvár, labdáztunk, örültünk a majd 30 fokos tengernek és nem csináltunk semmit. Mondjuk én ezt a semmittevést még erősen tanulom, néha eléggé mehetnékem van, de mikor egy öböl közepén áll magányosan a hajó, akkor nem tudok hajnalban kimenni partot, szigetet felfedezni.

Vacsorára pedig az olaszba ültünk be, ami hibátlan volt.

Jón-tengeri szigetek – 6. nap

Posted by borsophoto

2024. augusztus 13. kedd

Még keressük a hajón alvás előnyeit. Vagy úgy is mondhatnám, hogy még nem vagyunk elég fáradtak ahhoz, hogy bármilyen körülmények között jól tudjunk aludni.

10 órakor indultunk el a kikötőből, úgy hogy előtte Lakkaba kimentünk reggelizni, kávézni meg egy kicsit bevásárolni.

Paxos nyugati oldalán mentünk végig, közben a part menti barlangokat hol kívülről, hol meg még belülről is megnéztük. A Blue Cave barlangnál megálltunk és a kis motorcsónakkal bementünk…

Onnan 12 körül indultunk tovább és az volt a feladat, hogy elérjük Lefkada sziget északi pontját 5 óra előtt. Lefkada és a szárazföld között van egy autóút, ahol a híd egy részét felemelik, majd elforgatják az egészet 5 órakor 10 percre, hogy a hajóval ott várakozók bemehessenek a kikötőbe. De semennyire se volt szél, csak evickéltünk. Lefkada viszont messze van, így aztán muszáj volt motorra kapcsolni és belehúzni. Végül 16:58-kor futottunk be a sor végére, és ugyan már 17:10 után volt mire mi bejutottunk, de annyi hajó volt, hogy nem tudták nem beengedni őket. Ha ezt lekéstük volna, akkor 2 óra múlva tudtunk volna csak bemenni a kikötőbe.

Lefkada a Jón-tengeri szigetek egyike. Tulajdonképpen félsziget, mivel a szárazföldtől egy lagúnába torkolló, keskeny tengeri csatorna választja el, átvágva azt a mocsaras földszorost, amely a szigetet a szárazfölddel kötötte össze. Területe 336 négyzetkilométer (35 km hosszú, 15 km széles). Legfőbb települése, ami egyben a sziget székhelye az azonos nevű Lefkada város ezen az északi ponton, ahova mi is érkeztünk.

Ez egy nagyon nagy kikötő. Persze mindennek van előnye, mert attól, hogy nagy, van jó vizes blokk: tiszta wc, zuhany több is, de közben nincs sorban állás a mosdóhoz.

Mikor megérkeztünk és kikötöttünk, akkor még a gyerekekkel elmentünk egy kicsit medencézni mert itt sajnos nem lehet a kikötőben a vízben fürdeni. Majd 7 után elsétáltunk az óvárosba vacsorázni, utána fagyizni és egy kicsit felfedezni az óvárost. A város kevésbé volt hangulatos, mint az előző, Lakka. Nagy a kikötő, sok a hajó, az óvárosi részben szintén sok a turista, a sétáló utca zsúfolt és ettől olyan bazári kissé. Nekem (de utólag kiderült, hogy a Helgáéknak is) ez már sok volt. Szóval visszasétáltunk a kikötőbe és mindenki pihenősebbre vette.

Jón-tengeri szigetek – 5. nap

Posted by borsophoto

2024. augusztus 12. hétfő

Még Korfun, de már a hajón aludtunk a kikötőben. Mivel napközben 36+ fok volt, így éjjel sem fáztunk. Bár van légkondi a kajütben, azért ez az első egy-két órában kicsit se érződött. De végül belealudtunk a verejtékeink törölgetésébe. Szóval még így az első éjjel nem volt makulátlan, szokjuk a hajós életet.

Én reggel 6:15-kor már napfelkeltét néztem, de Bandi is fent volt 7 órakor. Mi kettesben ki is mentünk egy reggeli kávéra míg a többiek is előkerültek.

Paxos szigetre hajóztunk ma, ott pedig északon a Lakka öböl volt a cél. 10 óra előtt valamivel indultunk és a Korfu sziget mentén motorral mentünk ki. Eleinte Bandi, majd Ákos kapitánykodott, majd hamar Márk szeretett volna beletanulni a szakmába, Gyuri meg nem hogy hagyta, hanem örült neki, hogy taníthatja a jövő nemzedékét.

Útközben egyszer megálltunk egy mártózásra, hűsítő fürdésre. Aztán láttunk delfineket ugrálni a hajónk mellett. Majd ahogy kiértünk Korfu sziget árnyékából vitorlát húztunk, mint a nagyok. Márk jó diáknak bizonyult, sőt olyan kitartóan vezette a hajót, hogy csak a megálláskor és az öbölbe való bemenetelkor vette vissza Gyuri a kormányt.

A Jón-tengeri szigetek Görögország nyugati részében, az ország 13 régiójának egyike. Más néven a “Hét-sziget”, bár a hét fő szigeten kívül több kisebb sziget is része a régiónak. A szigetek összterülete 2307 négyzetkilométer, akkora mint Komárom-Esztergom megye. A 7 sziget: Korfu, Paxos, Leukadia, Ithaka, Kefalóniap, Zákinthos, Küthera.

Paxos, a 7 főbb Jón sziget legkisebbike (20 km2), Korfutól 12 km-re fekszik. Elsősorban kristálytiszta vizéről, zöld olajfa ligeteiről, érdekes sziklaképződményeiről és barlangjairól híres.

Útközben Helga meg Ákos összedobott egy jó kis paradicsomos tésztát, én meg ebéd után elmosogattam. Délután 3 órára befutottunk Paxos szigetére, ahol lehorgonyozva kötöttünk ki (lett volna hely a parton, de kapitányunk eddigi tapasztalatai alapján itt ez az ideálisabb). Eleinte az öbölből, a hajón ücsörögve élveztük a kilátást a szigetre. Közben nézegettük, ahogy az utánunk érkező hajók befutnak, keresik a helyüket, majd leparkolnak. Később kimentünk a kis motorcsónakunkkal a partra és onnan csodáltuk az öblöt, meg Lakka tündéri kis sétáló utcáit. Macskaköves, szűk, girbe-gurba utcák, amikre kiköltöznek estére az éttermek az asztalaikkal. Néhol egy kis emelkedővel van tarkítva Lakka, így a kilátás is pazar az öböl türkizkék vízére és a sorban érkező katamaránok és monohulok kavalkádjára. Olyan időben érkeztünk, hogy még válogathattunk a helyek között a motorcsónakunkkal a parton, a késő estével ellentétben, amikor már egymás hegyén-hátán motorcsónak volt.

Gyuri kapitány sorra javasolja, hogy melyik a jó étterem, melyik a finom kaja, hol vannak a legjobb boltok és hogy hol érdemes reggelizni. Természetesen hallgattunk rá és vele együtt Lakka egyik legjobb éttermében vacsoráztunk, ami után kissé vonszolva magunkat még sétáltunk egy kört, hogy aztán az alvás még könnyebben menjen majd.