2025. június 6.

Reggeli után az augsburgi szállásunk mellett lévő városházára mentünk, mert van egy híres aranyterme, ami látogatható (elvileg), gyakorlatilag 2026-ban lesz kész a városháza renoválása. Emiatt csak egy olyan terembe tudtunk bemenni, ahol virtuálisan bevezettek minket az aranyterem szépségeibe. Ezután még az augsburgi dóm megtekintését megszavaztuk és jól tettük, mert érdemes megnézni. 

11 órakor elindultunk északra Rothenburg ob der Tauber felé azzal a tervvel, hogy a felfelé vezető bő két órás út során három kisvárost is megpróbálunk megnézni. Az első állomás Harburg volt. Az 5600 fős kis településen fagerendás házak találhatók, a festői Wörnitz folyó felett pedig régi kőhíd ível át. 

Nördlingen volt a második kisvárosunk, ami arról híres, hogy a város egy nagyjából 1 kilométer átmérőjű meteor által ütött becsapódási kráterben helyezkedik el. A becsapódás következményeképp létrejövő magas nyomás hatására a kráter kőzetében gyémántszemcsék jöttek létre nagy – egyes feltételezések szerint a Földön a legmagasabb – koncentrációban.

Fél 3-kor tova indultunk.

Harmadik városkánk Dinkelsbühl. A 12 ezer fős városka egyesek szerint a romantika csúcsa, de ezzel még az út végén lehet vitatkozni fogunk. 

Az egykori császárváros összetéveszthetetlen városképével a Wörnitz folyó völgyében fekszik. A szinte teljes egészében megőrzött városfal tornyaival és kapuival Németország egyik legjobban megőrzött középkori városát veszi körül. Ahol a régi kereskedelmi utcák találkoznak a városközpontban, a mai napig a késő gótikus Szent György-templom magasodik a festői óváros történelmi házak és keskeny mellékutcák keveréke fölé. Valóban nagyon bájos város.

Már épp megbeszéltük, hogy indulunk tovább, és el is indultunk az autó felé, mikor a felettünk gyülekező felhők egyre inkább esőt jeleztek. Így Bandi a városkapuban hagyott minket és sietve elment a kocsiért. Jól tettük, hogy így intéztük, mert pillanatok alatt és nagyon intenzíven kezdett el szakadni az eső, amit a szél úgy fújt, hogy a kapu alatt állva is rendesen éreztünk. Bandi szárazon megúszta, pont az eső előtt odaért a kocsihoz, majd értünk jött. 

Innen szűk órányira volt Rothenburg ob der Tauber 11 ezer fős kisváros, amely a világörökség része. Azért ilyen hosszú a város neve, mert Németországban négy Rothenburg is van. 

Este vacsoraidőre érkeztünk a mi Rothenburgunkba, ahol az elkövetkező három éjjel megszállunk. Közvetlenül a város kapu mellett egy nagyon kedves kis hotel egy Michelin csillagos étteremmel. Ezt a várost holnap tervezzük felfedezni, így inkább az étterem kipróbálása maradt estére. Az öt, hét vagy kilenc fogásos degusztációs vacsora menüből lehetett választani, ahol az adagok ugyan kicsik, de nagyon ki van találva minden. Ráadásul hiába a legkisebb adagot választottuk, ők ez előtt még két előételt és a végén még egy extra desszertet is felszolgáltak. Egy ilyen vacsora eltart akár három órán át is, de kellenek is a szünetek a fogások között. Sajnos későn kapcsoltam, ezért nincs minden fogásról kép.