2025.01.09. csütörtök 

Tegnap este semmi nem segített az elalvásban. Valamennyire mindannyian küzdöttünk a legyőzhetetlennek tűnő erőkkel: ott volt a Jetlag, aki szerint éjjel kettőkor se volt még alvás idő, és ott volt a szemben lévő házban a karaoke est, ahol énekelni nem tudó, ámde bizonyítani akaró emberek próbálták ki magukat mikrofonnal a kezükben. 

Pedig reggel órára keltünk, mert jött értünk a busz 8 órakor a szálloda elé, hogy néhány további korán kelővel együtt nekivágjunk Ninh Binh tartomány szépségeit felfedezni. Fél 9-re mindenkit összeszedett a busz és tartottunk a 100 km-re lévő észak-vietnámi, de Hanoitól dél-keletre fekvő helyre. 

4 programunk volt, amit közben egy ebéddel vágtunk ketté. 

Először a 10. századból származó Dinh Tien Hoang király templomához mentünk, ami a Ma Yen-hegy lábánál található és Hoa Lu ősi fővárosának történelmi-kulturális emléke, Truong Yen községben.

Majd Tam Cocban biciklizéssel folytattuk, egy 5 kilométeres kis körre tekertünk ki, ahol az idegenvezetőnk mesélt a vietnami hagyományos falvak életéről is miközben a tájban gyönyörködtünk. A bicikli és az út minősége erősen hasonlított egymásra, de legalább meg volt a kihívás, amikor egy masszívabb sáros részre értünk. 

Visszaérve a biciklizésből hagyományos vietnami ebéddel vártak minket, többféléből lehetett választani (de ez most nem volt annyira finom, mint az előző két napi kajánk).

Ebéd után Tam Cocból indulva a Ngo Dong folyón sampan go-ból, vagyis hagyományos folyami csónakokból élveztük a gyönyörű tájat. 7 km hosszan a folyóról fedezhettük fel az egymás hegyén-hátán előttünk elterülő hatalmas hegyek szikláiból kinőtt zöld növényeket. A kis hajókkal három barlangon haladtunk át. A párás levegő néhol misztikussá varázsolta a látványt, a távolabbi hegyeknek már csak a kontúrját mutatva. És ugyan napsütésben nem volt ma részünk, de fázni se fáztunk.

Délután, utolsó programként megmásztuk a Núi Ngoạ Long hegyet. (más néven Fekvő Sárkány-hegy), 500 kőlépcsőn felfelé menetelve. A hegyet a legjobb kilátónak tartják ahogy Tam Coc buja tája fölé emelkedik és panorámás kilátás szépségét kínálja a rizsföldekre, közeli falvakra és a hegy lábánál tekergő folyóra. Klassz volt, hogy amit először bicikliről láttunk, azt később a folyón haladva, majd egy hegy csúcsáról csodálhattuk. Igazi gyöngyszem volt a nap végére.

Negyed hatkor indultunk vissza a busszal és majd 8 óra volt mire a csütörtök esti Hanoi belvárosi káoszon átverekedtük magunkat és a szállodánknál kiraktak bennünket.

Első este két utcával lejjebb elmentünk egy étterem előtt, amit a többiek megállapítottak, hogy ki kell próbálni. Aztán tegnap is elmentünk előtte. Szécsi Orsi lefotózta, hogy majd könnyebben visszakeressük. Közben próbáltuk a Google Maps-en megkeresni, hogy hányas értékelésű, de elsőre nem találtuk. Este jött az ötlet, mi lenne ha oda mennénk, nincs messze és jól is nézett ki. Hát, nem csalódtunk: előételt, főételt és desszertet is ettünk. Minden nagyon jó volt, de így is fél 11 volt mire újra a szállásra értünk, hogy nyugovóra térjünk.