Seychelle-szigetek / 12. nap: Mahé – 2018.01.21.

Esőre ébredtünk. Aztán még nagyobb eső lett. Ma nem múlt el az eső olyan könnyen, mint eddig. Minket viszont nem annyira zavart az égi áldás, reggeli után kocsiba pattantunk. Északra mentünk a tengeri nemzeti parkba, amely egy olyan félsziget melyet két öböl fog közre a nyakánál.

Útközben, hol itt, hol ott megálltunk nézelődni.

Már az odavezető út is izgalmas volt, mert egy sávosnak is csak nehezen volt mondható. És persze volt, hogy jöttek szemből…

Először a távolabbi öbölhöz indultunk. Ahol az út véget ért onnan 500 méter kellemes séta a part. Már a kapu furcsa volt, mintha valami régi hotelnek lenne a félig megmaradt kapuja. Aztán a partra vezető út mindkét oldalán elhagyatott egész régi épületek, melyek anno egy szállodának lehettek az elemei. Próbáltam utána keresni a neten, de semmit nem találtam.

Az öböl maga izgalmas volt, csak nagy volt az apály, így Bandi szerint túltett a Balaton déli partján.

A kocsitól a másik öböl egészen közel volt, de ott is ez a kép fogadott minket: apály. Hosszasan be tudtunk sétálni és akkor is még csak a bokánk volt vizes. Ellenben turista csak elvétve volt mindnehol.

Bandi már tegnap előtt, amikor a vízesésnél jártunk kinézett ezen a környéken egy éttermet. Hazafelé beültünk a Del Place nevű étterembe, és olyan klasszat ettünk, hogy csak na!

És végül a mai térképünk:

DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 8. nap

2015. január 29.

Tobago Cays: A hajó dölöngélése éjszaka nem jobb lett, hanem rosszabb. Nem volt semmi gond, csak úgy imbolyogtunk, hogy szinte senki sem aludt.

Tegnap abban maradt a csapat, hogy annyira szép ez a nemzeti park ezekkel a kis szigetekkel, hogy maradunk még egy napot. Természetesen mindenki arra szavazott reggel, hogy maradjunk, de mindenképp egy szélvédettebb helyen parkoljunk a hajóval, mert éjszaka jó lenne aludni.
Átálltunk egy másik bólyára egy szigetkével odébb.

Délelőtt egy olyan szigetre mentünk a kis motorcsónakunkkal, ahol a vízben több teknős is volt, a szigeten pedig leguánok voltak. Baradal a szigetke neve.
Délután egy másik kis mini szigetre mentünk, de oda már vitettük magunkat taxi hajóval, mert messzebb is volt, meg egy olyan korall zátonyon túl volt, aminek egy szűk “bejárata” volt, és nem akartunk szerencsétlenkedni.
Ezen a szigeten forgatták a Karib-tenger kalózai 1. és 2. részét, és Petit Tabac a neve.

Korán vacsoráztunk, mivel az a terv, hogy holnap egy nagyobb utat teszünk meg egyben, legalábbis az eddigiekhez képest.

Este, vacsi után azért még egy társasjátékra volt energiánk.

2015/01/img_3721.jpg

DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 7. nap

2015. január 28.

Reggel időben keltünk és a kiadós tojásrántotta után kimentünk a partra kávézni. Boltot is kerestünk mert a következő két napban várhatóan nem lesz élelmiszer beszerzési lehetőségünk.

Mikor visszamentünk a hajóhoz olyan klassz idő volt, és a víz is annyira hívogató volt, hogy muszáj volt beugrani a vízbe. Nagyon jót pancsoltunk. Végül 3/4 12 volt mire elindultunk. Ma nagyobb szelünk volt 26-27 csomós. Viszont nem mentünk messzire, 1/2 2-kor már ki is kötöttünk Tobago Cays nevű kis szigetcsoport részen. Ez a rész lakatlan kis sziget darabkák sokasága, mely nemzeti parkként van nyilvántartva. Se bolt, se lakosság, se étterem. Ellenben gyönyörű természetes kis szigetkék. Egyik másik oly kicsi, hogy egy perc alatt keresztbe átsétálhatsz rajta. A parton ugyan van egy-két srác, aki frissen fogott homárt meg tonhalat árul vacsorára, és ha kéred el is készítik egy kis fűszer segítségével. Mondjuk a konyha ÁNTSZ engedélye nem volt kitűzve egyik fára se, de végülis a sós víz fertőtlenít… Persze előre, még délután jelezni kellett, hogy estére mit kérünk és mennyit. Mivel tegnap lemaradtunk a homár kínálta vacsoráról így ma lecsaptunk rá. Én tonhalat kaptam, mert nem vagyok homár rajongó.

Nagyon szép időben vitorláztunk napközben, sőt amikor megérkeztünk is gyönyörű volt az idő. Hamar készítettünk szendvicseket ebéd gyanánt, és ahogy élveztük a napsütést ebéd közben úgy jött az eső. De amint jött, ment is.

2015/01/img_3703.jpg

2015/01/img_3706.jpg

Délután tartottunk csendes pihenőt. Majd Bandi kivételével, aki még mindig náthás, kimentünk az egyik partra. Ez a partszakasz van hozzánk a legközelebb, én úszva mentem, míg a többiek a motorcsónakkal. Volt rajtam maszk, így néztem kifelé úszva a víz alatti világot, ami meglepően gyorsan sekéllyé változott. Olyannyira hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy szinte hason fekszem az élővilágon… amivel így magában nem lenne gond csak tele volt tengeri sűnnel. Felálljak, és netán belelépek, vagy próbáljak meg hasbehúzva kievickélni úgy hogy közben nem kapaszkodok meg egy sűniben sem? Nagy volt a dilemma. Fekve maradtam, és vártam hogy lökjön rajtam a hullám. Végül muszáj volt felállni, és erősen néztem, hogy hova lépek. Megúsztam.

Kisebb séta, és a “konyha” megtekintése után jött az elhatározás, hogy vissza kellene mennünk a motorcsónakkal, amivel a többiek kijöttek. Igen ám, de annyira alacsony volt a vízszint, hogy be kellett vinni valamennyire a motorcsónakot. Ráadásul a hullámok kifelé sodorták folyamatosan a csónakot. Végül evezővel küzdve de csak elindultunk.

Itt nem egy szélárnyékos öbölben van a hajó, hanem két-három mini sziget között. Ahol nekünk jutott bólya oda pont úgy jön be a szél és ezáltal a hullámok is, hogy a kellemes ringatózás átfordult egy erősebb dölöngélésbe.

A vacsoránkat ezután a partról való nehézkes visszajövetel után konkrétan “házhoz rendeltük”. A megbeszélt időben érkezett is a kiszállító fiú a csónakjával.
Nagyon-nagyon finom volt minden!

Net természetesen nincs, hiszen egy lakatlan szigeten vagyunk, így a blog utólag kerül fel.

2015/01/img_3715.jpg