2019. február 10.

Reggeli után, fél 9-kor elindultunk Eilatból Tel-Avivba. Egy másik úton mentünk fel Tel-Avivba a Negev sivatagon keresztül, mint amin eljöttünk Jeruzsálemből. A sivatag néhol izgalmas hegyeket, különleges formákat mutatott nekünk, amit csak csodálni tudtunk, néhol meg olyannak tűnt a táj mintha valami építkezésen egy egy földkupac ott maradt volna, vagy még nem rendezték volna el a terepet.

Elmentünk a Ramon Kráter mellett, amely egy 40 km hosszú 2-10 km széles 500 méter mély kráter.

Útközben láttunk katonai terepgyakorlaton lévő katonákat tankokkal, és meglepően kevés autót. 

Délután egy órára értünk a tel-avivi szállásra, amely az óvárosban, Jaffában van. Tel-Aviv-Jaffa Izráel második legnagyobb városa, a Földközi-tenger partján fekszik, és ez a város az ország gazdasági és kulturális központja. Tel-Avivban működnek a nagykövetségek, ami azért furcsa, mert Jeruzsálem a főváros. De Jeruzsálemet nem ismeri el a nemzetközi közösség, mint fővárost. Tel-Aviv nem tekint vissza olyan nagy múltra, mint Izráel földjén oly sok bibliai város. 1880-ban alapították zsidó bevándorlók a szomszédos történelmi Jaffa város alternatívájaként. Ahogy nővekedett Tel-Aviv, végül összeért Jaffával és 1950-ben egyesítették a két várost. Azóta Tel-Aviv-Jaffa a város hivatalos neve.

Miután becsekkoltunk és a kocsit is leraktuk egy garázsba, bementünk egy jó nagyot sétálni: először az óvárosba majd a part mentén Tel-Aviv belvárosába. Tel-Aviv próbál minket felkészíteni az otthoni létre, mivel sajnos hűvösebb van, mint amihez az elmúlt napokban szoktunk.