2025.08.17. vasárnap

Anno, mikor már meg voltak a repjegyek, de a szállás és a program még nem volt fix, csak ránéztem, hogy nem lesz e valami futóverseny Alaszkában… Én lepődtem meg a legjobban, mikor megláttam, hogy de lesz. Megkérdeztem Bandit is és Juditot is, hogy mennyire zavarja, ha egy nap, de egy délelőtt tuti ezzel telik. Egyiküknek se volt ellenére, bár lelkesedésük csak a támogatásig jutott, benevezni nem akartak. Gyönyörű napsütést ígért a mai napra, és így is volt. Kb ma volt eddig a legmelegebb, 19 fok, ami kellemes 22-nek érződött. 

A futás 8:45-kor kezdődött, a félmaratonon 533 fő indult. (Volt 49 km-es ultra maraton, maraton, félmaraton és 5 km-es szakasz.) Nagyon profi volt a szervezés, bár bevallom otthon fele ennyi nevezési díjért gazdagabb ellátást kapunk. 

De az érem is és a póló is nagyon menő, amit kaptunk. A verseny pálya a belvárosból indult, hamar le egy kocsi mentes parti szakaszra, majd be egy erdei ösvényre. Ezen a szakaszon bicikliztünk tegnap, így nekem ez nagy segítség volt, már ismert területen futni. Voltak benne emelkedők, a közepén is és a végén is, azzal megküzdöttem. De meg van a 21 km (negyedjére is). 

Délután 1:15-re jött értünk ismét a kocsi, hogy a Rust’s társaság repterére kivigyem minket. Hát szuper jó délutánunk volt! Egy 10 fős kis géppel mentünk másfél órát úgy, hogy a kapitány, Dan, Alaszka alattunk elterülő részét folyamatosan ismertette. Amikor felfedezett egy állatot a levegőből, akkor addig tekergett a levegőben míg mindenkinek meg nem mutatta. Alaszka gyönyörű a levegőből is. 

A másfél órás repülés után megérkeztünk a Chinitna-öbölbe, ami a Lake Clark Nemzeti Parknak a része.  ahol egy kisbusszal elindultunk medvét keresni. Ez úgy néz ki, hogy a kisbuszt vezető ember jól ismeri a környéket is és a medvéket is, tudja merre induljon, hol álljon meg, hol szálljunk ki. Tisztában van azzal is, hogy mennyire mehetünk közel a medvéhez, illetve mit kell tenni ha netán gond lenne. Így a területre kiérve egy folyó parton megállt és mi már pattogtunk is le a buszról kezünkben a kapott távcsővekkel. Az első medvét, akit találtunk vagy egy órán keresztül csak bámultunk a partról, ahogy “pecázott” a folyóban, mellette meg a sirályok megunhatatlan módon mondták a magukét miközben figyelték, hogy a maci mit hagy nekik a lazacból. Ugyanis a medve, amikor elkapja a lazacot, csak a hasát fogyasztja, a többi részét ott hagyja, na arra ugranak a sirályok. Eközben délről közelített egy másik medve, de az végül nem jött elég közel. Amikor ez a macink megpihent, akkor egy kicsit tovább mentünk, de még ráláttunk a pihenő medvénkre.itt az új helyen jött egy mama medve a bocsával (nem pici bocs, két év körüli – a vezetőnk szerint). Közben felfedeztük egy harmadik medvét egy közelebbi ponton. Ahogy a mama a kölkével megérkezett, ez a közelebbi medve úgymond eliszkolt az irányunkba. Tartanak az anyáktól, mert az védi a kölkét, inkább odébb állnak. Így a közelebbi medve ott sétált el aránylag közel a kisbuszhoz. Mi is közel voltunk a kocsihoz, mondván ha kell, felszállunk rá. De ezek a medvék nem csak, hogy nyugodtak, hanem elsősorban a lazacra utaznak. Egész nap mennek, kb 30-35 kilométert is megtesznek, és közben folyamatosan fogják a halakat és csemegéznek. Engem meglepett, hogy egyedül bandáznak, azt hittem csoportosan lesznek. A vezető azt mondta, hogy ezen a területen június a főszezon, abban az időszakban olyan a hal állomány, ami sok medvét ide vonz, na akkor van, hogy egy-egy folyó szakaszon több medve dolgozik egyszerre a betevő falatért. 

Két és fél órát maciztunk, majd visszamentünk a kisrepülőgéphez, és Dan kapitány hasonlóan mint odafelé, mindent megmutatott Alaszkából, ami elterült alattunk. 

Vacsorára kaptunk egy ajánlást egy közeli étterembe.