2025.01.27. hétfő

Délelőtti reggeli után grabbal mentünk el az arab világba: a Kampong Glam negyedbe. 

A sofőrünkkel beszélgettünk és kiderült, hogy az ő autója, ami egy alacsonyabb kategóriájú Nissan hybrid kocsi került a (tegnapi blogban mesélt) 10 éves engedéllyel 270 ezer szingapúri dollárba, ami 78 millió forintnak felel meg. Ez 7-8 szorosa az otthoni árnak. Persze ennek az összegnek a fele a 10 éves autó használati díj, a többi a kocsi ára és az adók. 

Ha az élelmiszer árakat nézzük, akkor az, se a boltban, se az étteremben nincs ilyen durva különbség a magyarországi árakhoz képest (nagyjából másfélszer annyi). 

A negyedet még kellemes melegben néztük meg és egy frissen facsart gyümölcslével folytattuk utunkat, majd elmentünk az ArtScience (művészet tudomány) Múzeumba, ahol digitális interaktív installációkon keresztül lehetett elmerülni a művészetek világában. Már ebbe a múzeumba is úgy mentünk be, hogy csöpögött az eső, de amikor végeztünk délután fél 3 körül, akkor nagyon esett. Megnézegettük még ott az épületet, remélve, hogy alábbhagy az eső. Picit jobb is lett, de azért esett, mi viszont elindultunk, hogy aztán kikössünk egy ebédelős helyen. Egyre jobban esett. 

Ebéd után viszont rájöttünk, hogy a belvárosban a minden sarkon legalább két, de inkább három bevásárlóközpont össze van kötve föld alatti járattal. Néhol boltok is vannak benne, néhol csak tábla ami jelzi merre tartasz. Tulajdonképp így hazáig tudtunk volna menni, csak hát közben megálltunk az egyik plázában. 

Késő délután kipurcanva értünk vissza a szállásra, de miután tartottunk egy csendespihenőt elsétáltunk egy, az ablakunkból látszó belvárosi részre, a Riverside Pointhoz sörözni. Már nem esett, csak a nagy pocsolyákat kellett kerülgetni.

Mindeközben Gábor találkozott egy Szingapúrban élő indiai sráccal, akivel anno Budapesten együtt dolgoztak egy projekten. Az ő ajánlására mentünk el a üzleti negyedbe egy olyasmi csarnokba, mint a vásárcsarnok, a Lau Pa Sat. Viszont itt csak kaját lehetett rendelni, de azt ázsiaiból mindent: helyitől kezdve, indiai, thai, kínai, koreai, japán, maláj, hongkongi és minden volt. Ugyanabban a rendszerben, mint amit két napja találtunk, hogy különböző kis kifőzdék egymás mellett, és ha választottál, akkor a kifőzdék közötti asztalok egyikére lecsapsz és már eheted is a finomságot. Iszonyat nyüzsgés volt még este 10 után is, amikor már kezdtek bezárni a helyiekre specializálódott kifőzdék. Az épület előtt még utca hosszat sült a indonéz finomság, a satay (nyársra húzott hús kockák: csirke, marha, kecske illetve itt most rák is volt, amit aztán mogyoró szósszal kínálnak).

11 után hazasétáltunk, kezdett jó idő lenni. Aztán ahogy közeledtünk a szállóhoz villogó rendőrautókra lettünk figyelmesek, de semmi extra nem történt “csak” oldalára állt egy autó.