2025. október 9. csütörtök 

Reggel órára keltünk, összepakoltuk a maradék motyónkat, majd lecuccoltunk az ötödik emeletről. Hát, lefelé se volt könnyebb a három nagy bőrönd. Bent hagytuk az épületben a táskákat, majd a szokásos reggelizőnkbe beültünk. Jobban mondva ki. A sétáló utca közepén az asztaltól ráláttunk az ajtónkra, ami mögött ott vártak minket a táskák. 

Reggeli után nagyon időben kisétáltunk a bőröndökkel arra az utcára, ami az első autó forgalmas utca, hogy oda hívjunk egy Ubert. Bandi hívott is egy XL méretűt, mondván a 3 nagy és 3 kisbőrönd ne fogjon ki rajtunk. Rajtunk nem, de a sofőrön kifogott, és Bandi hiába kezdte el bedobálni a csomagjainkat, ő már pakolta is vissza a járdára, hogy szerinte ez nem fog beférni… csávókám becsapta a csomagtartó ajtaját, majd távozott. 

Teltek-múltak a percek, Bandi próbált másik sofőrt keríteni, de nem talált, és már ott tartottunk, hogy hiába ment eddig minden flottul most úgy vesztegetjük el az időnket, hogy kezdhetünk aggódni a reptérre való kijutás miatt. Sehol egy taxi, az Uber meg nem igazolja vissza a kérésünket. Végül a mellettünk sepregető utcaseprő lányt kérdeztük meg angolul, aki meglepően jó angol nyelvtudással értelmesen válaszolt is, hogy szerinte merre lenne érdemesebb elindulnunk, hogy találjunk taxit. Már majd nekiindultunk, amikor egy üres taxi a semmiből ott termett, nekünk már csak le kellett inteni és bepakolni meg beülni. Egy végtelenül kedves srácot kaptunk így sofőrnek, aki a mi további utunkra különböző éttermeket és helyeket ajánlott. Nem győztem jegyzetelni. 

A reptérre időben kiértünk. A sofőr srác tudta, hogy az indulási oldalra esélytelen időbe beérni, mert olyan dugó van, ezért az érkezési oldalon tett ki minket. 

Miután elköszöntünk Judittól, mi elmentünk felvenni a bérelt kocsinkat. Kicsit körülményes volt, de végül sikerrel jártunk. Majd 11 óra után elindultunk délre, Algarve régión belül Lagos városkába, amely a XV. században fontos kikötő város volt. 

Lisszabon – Lagos egy 3 órás út, ami azzal kezdődik, hogy Lisszabonból a Vasco da Gama hídon halad át az utazó. Ez a híd volt 2018-ig Európa leghosszabb hídja a maga 17,2 km-vel. (2018 óta a Krimi-híd 18,1 km hosszúságával átvette a vezető szerepet.) 

Nagyjából félúton megálltunk enni meg sofőrt cserélni (Bandi sofőrből lett Orsi). Majd végig autópályán haladtunk, amin meglepően kevés autó volt. Délután kellemes 25 fok volt mikor megérkeztünk, de fáradtságunk erősebb volt, mint a napsütés, így azzal kezdtük a lagosi napokat, hogy sziesztáztunk egyet. 

A szállásunk egy kicsit kiesik dél-nyugat irányba a központi résztől, de negyed óra besétálni a városba. Hangulatos villák sora uralja a környéket, ahonnan 8-10 perc alatt a tengerparton lehet lenni. 6-kor elindultunk, hogy a tengerpart felett húzódó növényzeten áthaladó fából készült séta úton eljussunk a vacsora helyszínére. Innen nagyszerű a kilátás a lenyűgöző partszakaszra, ahol jellegzetes szikla alakzatok dobják fel a különben is gyönyörű homokos tengerparti látványt. A város ezen része kialakulóban van, vagyis már sok szép villa, és kedves fogadó színesíti a rendezett utcákat, majd egyszercsak egy-egy kialakítatlan földterület sárgára száradt gazzal a vörös földből kinőve. Kicsit később egy elhagyatott, anno szebb napokat megélt szálloda. De egyértelműen fejlődik, szépül ez a része a városnak. 

Mire megvacsoráztunk a nap is elmúlt, hideg szél kerekedett, így a környék felfedezését nem folytattuk, inkább visszasétáltunk (dehogy sétáltunk, úgy szedtük a lábunkat, mint akiket kergetnek a szemben fújó hűvös szélben), majd egy nagy kártyázással zártuk a napot.