Jón-tengeri szigetek – 5. nap

Posted by borsophoto

2024. augusztus 12. hétfő

Még Korfun, de már a hajón aludtunk a kikötőben. Mivel napközben 36+ fok volt, így éjjel sem fáztunk. Bár van légkondi a kajütben, azért ez az első egy-két órában kicsit se érződött. De végül belealudtunk a verejtékeink törölgetésébe. Szóval még így az első éjjel nem volt makulátlan, szokjuk a hajós életet.

Én reggel 6:15-kor már napfelkeltét néztem, de Bandi is fent volt 7 órakor. Mi kettesben ki is mentünk egy reggeli kávéra míg a többiek is előkerültek.

Paxos szigetre hajóztunk ma, ott pedig északon a Lakka öböl volt a cél. 10 óra előtt valamivel indultunk és a Korfu sziget mentén motorral mentünk ki. Eleinte Bandi, majd Ákos kapitánykodott, majd hamar Márk szeretett volna beletanulni a szakmába, Gyuri meg nem hogy hagyta, hanem örült neki, hogy taníthatja a jövő nemzedékét.

Útközben egyszer megálltunk egy mártózásra, hűsítő fürdésre. Aztán láttunk delfineket ugrálni a hajónk mellett. Majd ahogy kiértünk Korfu sziget árnyékából vitorlát húztunk, mint a nagyok. Márk jó diáknak bizonyult, sőt olyan kitartóan vezette a hajót, hogy csak a megálláskor és az öbölbe való bemenetelkor vette vissza Gyuri a kormányt.

A Jón-tengeri szigetek Görögország nyugati részében, az ország 13 régiójának egyike. Más néven a “Hét-sziget”, bár a hét fő szigeten kívül több kisebb sziget is része a régiónak. A szigetek összterülete 2307 négyzetkilométer, akkora mint Komárom-Esztergom megye. A 7 sziget: Korfu, Paxos, Leukadia, Ithaka, Kefalóniap, Zákinthos, Küthera.

Paxos, a 7 főbb Jón sziget legkisebbike (20 km2), Korfutól 12 km-re fekszik. Elsősorban kristálytiszta vizéről, zöld olajfa ligeteiről, érdekes sziklaképződményeiről és barlangjairól híres.

Útközben Helga meg Ákos összedobott egy jó kis paradicsomos tésztát, én meg ebéd után elmosogattam. Délután 3 órára befutottunk Paxos szigetére, ahol lehorgonyozva kötöttünk ki (lett volna hely a parton, de kapitányunk eddigi tapasztalatai alapján itt ez az ideálisabb). Eleinte az öbölből, a hajón ücsörögve élveztük a kilátást a szigetre. Közben nézegettük, ahogy az utánunk érkező hajók befutnak, keresik a helyüket, majd leparkolnak. Később kimentünk a kis motorcsónakunkkal a partra és onnan csodáltuk az öblöt, meg Lakka tündéri kis sétáló utcáit. Macskaköves, szűk, girbe-gurba utcák, amikre kiköltöznek estére az éttermek az asztalaikkal. Néhol egy kis emelkedővel van tarkítva Lakka, így a kilátás is pazar az öböl türkizkék vízére és a sorban érkező katamaránok és monohulok kavalkádjára. Olyan időben érkeztünk, hogy még válogathattunk a helyek között a motorcsónakunkkal a parton, a késő estével ellentétben, amikor már egymás hegyén-hátán motorcsónak volt.

Gyuri kapitány sorra javasolja, hogy melyik a jó étterem, melyik a finom kaja, hol vannak a legjobb boltok és hogy hol érdemes reggelizni. Természetesen hallgattunk rá és vele együtt Lakka egyik legjobb éttermében vacsoráztunk, ami után kissé vonszolva magunkat még sétáltunk egy kört, hogy aztán az alvás még könnyebben menjen majd.

Jón-tengeri szigetek – 4. nap

Posted by borsophoto

2024. augusztus 11. vasárnap

11-ig kellett elhagyni a szállásunkat Korfu város óvárosi részén, ezért reggel miután felkeltünk összepakoltuk a cuccunk majd kicsorogtunk a reggeliző helyünkre. Már szinte törzsvendégeknek számítottunk a harmadik reggelen. Helgáék csatlakoztak.

11 óra után összeszedve az összes csomagot lesétáltunk a kikötőbe és megkerestük a vitorlást, amin a következő hetet fogjuk tölteni. A csomagjainkat le tudtuk tenni, de sajnos kicsit elbeszéltünk egymás mellett a kapitánnyal, mert ma reggeli közben telefonon tudtuk meg, hogy igazából csak este 7 után foglalhatjuk el a hajót.

Emiatt aztán a mai nap a semmittevésről szólt, eleinte a kikötő strandján fürödtünk, pihentünk, dumáltunk, majd a kikötő éttermében ittunk és dumáltunk, aztán a parton bepilledve egy 20 perces szundit toltunk míg Ákos a gyerekekkel úszott egyet. Végül a városban csavarogva megvacsoráztunk és visszafelé a boltba megvettük a holnapi reggelinek valót meg az ebédnek valót.

Miután becuccoltunk, kajütjeinket elfoglaltuk, tartottunk még Gyuri kapitánnyal egy kis ismerkedős, beszélgetős, jővő hetet megtervezős estet. Végül 11 felé már mentünk is aludni.

Jón-tengeri szigetek – 2. nap

Posted by borsophoto

2024. augusztus 9. péntek

Nem keltünk korán, majd Helgával egyeztetve, kiderült, ők még kevésbé kelnek korán, náluk a társaság háromnegyede konkrétan még alszik. Így mi a házunk előtt álló cuki reggelizőbe beültünk fél 10 körül. Mire megreggeliztünk Helgáék is oda értek. Együtt indultunk el, de aztán ők is megéheztek, ráadásul ők a tengerparti fürdőzésre szavaztak, szóval végül külön utakon mentünk.

Nekünk nem volt cél, csak a csavargás Korfu városában. Az óvárosi szűk résnyi utcákat felváltotta egy-egy nyitottabb, tágasabb utca egyre több turistákra szakosodott kereskedelmi egységgel.

Korfu városának két erődje is van, mi a Régi erődnél, vagy ahogy a helyiek hívják, Paleo Frourio-nál találtuk magunkat délben, a lehető legmelegebb időszakban. A Régi erőd egykoron a bizánci birodalom támadásaitól óvta Korfu (Kerkyra) óvárosát. Bő másfél órát tekeregtünk az óváros és a tenger között álló erődben, majd a mellette lévő Spianada teret jártuk be, aztán délután visszamentünk a szállásra picit fefrissülni.

Elmentünk ott, ahol Helgáék fürödtek a tengerben, de nem találtuk meg őket felülnézetből.

Közben Helgáékkal fotókat küldtünk egymásnak, hogy mutassuk ki hol és hogyan van.

Végül Helga összerakott egy szuper ebédet, amit uzsonna időben fogyasztottunk el náluk. Az ebéd utáni kajakóma nem kímélt meg minket, ráadásul a meleg miatt is bepilledtünk és olimpiát néztünk meg dumáltunk a hűs lakásban a kanapén heverve.

7-kor viszont még nekivágtunk a városnak, jobban mondva az Új erődnek. De sajnos már csak kívülről tudtuk megnézni, mert délután 3-kor bezárt. Mondhatjuk, hogy nem éppen csak hogy lekéstük…

A régi kikötőt és környékét megnéztük, majd visszamentünk az óvárosba.

Ezek után meg Helgáékhoz, hogy náluk nézzük meg az esti Magyarország – Horvátország férfi vízilabda mérkőzést. Ugyan négy adón megy minden, ami Olimpia, de persze ezt a mérkőzést pont nem adták. Ültünk izgatottan, csendben a kanapén, kezünkben a szurkolói chips, Ákos nyomogatja sorra az adókat a tévé távirányítóján, amin van minden csak vízilabda nincs. Cserébe megnéztünk átmeneti megoldásként egy szinkron úszást, de tudtuk, hogy ez így nem lesz jó. Bandi próbált B megoldást találni, mondjuk, hogy a Max-ról a tévére kitükrözve megnézzük a meccset (ráadásul akkor magyar közvetítői hanggal menne), de a technika csak nem akarta, amit mi.

C megoldásként maradt a Telex élő közvetítése, ami természetesen egy állandó frissítésen alapuló írásos cikk. Helga egy idő után rám is szólt, hogy a szakkommentátor hanglejtésével legyek szíves felolvasni némi érzelmet belevíve, hogy a szurkolói hangulatot meghozzam.

Végül a második negyedre sikereket értünk el, jobban mondva Bandi, aki mégiscsak megoldotta a tévére való tükrözést.

Meccs után pedig haza sétáltunk, hogy rákészüljünk a holnapra.

Jón-tengeri szigetek – 1. nap

Posted by borsophoto

2024. augusztus 8. csütörtök

Tavaly évvége felé összeírtuk Bandival, hogy hány országban jártunk eddig. A javát együtt fedeztük fel, aztán van néhány, amit még ismeretségünk előtt jártunk be külön-külön, de végülis mindketten voltunk ott, és van 3 ország, ahol Bandi járt már, én meg még nem. Mi magunk is meglepődtünk a végeredményen: Bandi 55 országban, én pedig 52-ben jártam eddig.

Görögország egy olyan ország, ahol én még nem jártam, Bandi meg előző életében (vagyis korábbi feleségével) már járt cirka 35 évvel ezelőtt.

Aztán nem sokkal később Ákos és Helga (majd ezer éves barátaink) nekünk szegezték a kérdést, hogy nem megyünk-e el együtt a Jón-tengerre, felfedezni a görög szigetek egy részét. És persze nem azért mondtunk igent, hogy én egy országgal beljebb legyek, hanem mert izgalmasan hangzott.

Helgát egy fotós tanfolyamon ismertem meg 2010 környékén. Belépve abba a terembe, ahová két csoportot összevontak (ő jött az egyikből, én a másikból), rám nézett és csak ennyit mondott: Szia, gyere ülj ide mellém. A pillanatok alatt kapott bizalom meglepett és megfogott. A barátságunk nem napi szintű, de olyan, hogy tudjuk egymásról, bármikor hívhatjuk a másikat.

Az elmúlt majd 15 év alatt nagyon sok minden történt velünk, de a legfontosabb mégis az, hogy Helgáéknak született két gyereke: Márk és Petra, akik természetes, hogy a csapat részeként utaznak most velünk.

Korfura indultunk és az első két és fél napot mindenképp itt töltjük. A gép délután 5 órai indulásra volt kiírva, és nagyjából időben indult is. A menetidő 1 óra 40 perc, amiből pont azt a 10 percet hozta be a pilóta, amennyivel később szálltunk fel. A reptér nincs messze Korfu városától, kicsit több mint 3 kilométer.

Abszolút az óvárosban van a szállásunk, annyira, hogy kocsival nem is lehet bejönni erre a részre. Egy szakaszon elhozattuk magunkat taxival, majd még sétáltunk 5 percet. Két külön apartmant Airbnb-ztünk, de egész közel egymáshoz. Az egy órás időeltolódás még rárakódott a menetidőre, így este 8 óra volt mire lepakoltunk a szálláson.

Ilyenkor ha fáradtak vagyunk is, minket hajt az új hely utáni kíváncsiság. Így még éppen nem volt sötét, de már napszemüvegre se volt szükség, amikor elindultunk felfedezni. Mi egy kedves kis téren lakunk, aranyos kiülős kávézók között. De az óvárost inkább jellemzik a szűk macskaköves utcák, sikátorok kint száradó ruhákkal, porta előtt kint ülő, beszélgető helyiekkel.

Megnéztük Helgáék szállását is, ahonnan pazar a kilátás, majd egy egészségügyi sör után közösen indultunk tovább. Nem mentünk nagyot, tényleg csak belekóstoltunk Korfuba, aztán beültünk egy könnyű vacsorára, amit egy fagyival nyomtunk el végül.