Szlovénia harmadjára: 5. nap

2021. szeptember 13.

Reggeli után összeszedtük magunkat és 10 után egy kicsivel elindultunk a tengerpartra. A bő két órás út alatt Pepe jót aludt.

Koperbe, a tengerpartra mentünk elsősorban. A tengerparti szakaszon két okból is ezt a várost választottuk: A 47 km hosszú tengerparti szakaszon Izolán és Koperben van csak kutyás strand. Izolán már voltunk, nem volt rossz, de azért reménykedtünk, hogy a koperi attól még jobb lesz. A neten is azt jelölték jobbnak. A másik ok, hogy ugyan már voltunk Koperben, de amikor itt jártunk, akkor már sötét volt. Kevés emlék maradt meg, gondoltuk jó lesz világosban is megnézni a várost.

Koper Szlovénia legfontosabb kikötővárosa. Koper név eredete a Kecske-szigetre utal, ugyanis eredetileg egy szigeten állt a város. Később a környező lagúnás tengerág feltöltésével félsziget lett belőle.

Az első utunk a kutyás strandra vitt. Negyed 1-re értünk le, és egy órát el voltunk a strandon. Jó, hogy hétfőn jöttünk mert így rajtunk kívül 1-1 kutyus volt csak, de ők is váltották egymást. Boogie annyira bepörög a víztől, de Pogo is nagyon élvezte. A víz kellemesebb volt a hőmérsékletét tekintve, mint a Bohinji-tó. Inkább csak annyi, hogy nagy köveken lehet bemenni. Például Pepének ez nem igazán volt ideális hely. Annyi jó volt, hogy közvetlenül a kutyás strand mögött volt egy játszótér, ahol Eszti egy kicsit addig tudott játszani Pepével.

A kutyás strand klassz, bár elég pici. De jó helyen van és van csap, illetve kis slag amivel le lehet mosni a kutyáról a végén a sós vizet, vagy akár magunkról. Na meg itató tál a kutyuknak.

A strand után a tengerparti szakaszon sétáltunk, amikor Boogie elkezdett hányni. Szegénykém valószínűleg sokat benyelt a tengervízből úszás közben, pláne, hogy labdát dobáltunk nekik. Pogot szerencsére nem viselte meg. Már úgy tűnt jobban van, amikor kitaláltuk, hogy eszünk egy-egy pizzát. A pizzázó utcai teraszára ültünk, ahol ő ismét tiszteletét tette, védjegyét meg ott hagyta… kissé kellemetlen volt, de megoldódott.

A pizza után itt is megtaláltuk a legjobb fagyist, majd elindultunk vissza a kocsihoz, mert tudtuk, hogy le fog járni a parkoló kártyánk. Sőt, mire visszaértünk le is járt, és meg is büntettek minket. Igen ám, de a büntetést a parkolójegy lejárta előtt 3 perccel kaptuk. Szóval megpróbáljuk majd nekik e-mailen megmagyarázni, hogy a bünti időpontjában volt jegyünk.

Úgy tűnt Boogie jobban lett mire a kocsihoz értünk, de abban maradtunk Tomiékkal, hogy ők a közeli gyerekbarát strandra még elsétálnak, és Pepének csak megmutatják közelebbről, hogy milyen is az a tenger. Boogie addig legalább pihent kicsit a kocsi hátuljában. Pepe meg persze élvezte a pancsolást.

Ezek után már nem akartunk nagy Koper programot, inkább elindultunk hazafelé. Útközben mindenki aludt egy kicsit, kivéve Bandit, de jól is volt ez így, mert ő sofőrködött. Még az autópálya melletti Aldinál megálltunk bevásárolni, így 7 óra volt mire hazaértünk.

Vacsora után még a társasjátékra volt azért időnk.

Szlovénia – 11. nap

2017. augusztus 16.

A mi térségünkre délutánra esőt ígértek, mi meg már korábban kitaláltuk, hogy ha egyik nap vacak idő lesz nálunk, akkor délre vesszük az irányt és megnézzük Szlovénia hatalmas, 47 km hosszú tengerpartjának egy kisebb szakaszát.
Reggel ködfelhőben ébredtem, kifejezetten izgalmas volt a reggeli kutyaséta. De mire visszaértünk Pogoval a kisházba már a felhő is odébb állt.

Három városkát néztem ki a tengerparton. 10 órakor indultunk és a legtávolabbi helyen kezdtünk, Piranban. Kicsit több mint két óra volt az út.

Piran Olaszországot idézi, nagyon látványosan jelen van a velencei birodalom építészeti hagyatéka, és jellemzőek a szűk, sikátoros utcák is. Egy-két ház teljesen olyan, mint Velence épületei. A sikátorok is olyanok, mintha Velencében járnánk, bár itt nem keresztben voltak kiteregetve a ruhák.


Piran a szlovén tengerpart ékköve. Kétnyelvű város, ahol a szlovén mellett az olasz is hivatalos nyelv. Minden utca és információs táblán mindkét nyelven tájékoztatják az embert.

Az óváros egy félszigetre épült, ahol kis helyen sok ház található. Teljesen autómentes övezet, hiszen keskeny, sikátoros utcák vannak, ráadásul lépcsőkkel, emelkedőkkel tarkítva, és a dombon Szent György temploma.

A Velencei Köztársaság a XIII. század közepén elfoglalta Pirant, Kopert és Izolát is. A velencei megszállás 1797-ig tartott. Piran több mint 500 évig volt velencei fennhatóság alatt, mely az egész város kinézetét, épületeit, látnivalói meghatározzák a mai napig. Eredetileg egy kikötő volt a főtér helyén, majd a XIX. században – a város terjeszkedése miatt – az öblöt betemették és létrehozták a jelenlegi főteret, mely egy meglepően nagy tér.


A délutáni nagy melegben nem csak mi pukkantunk ki, Pogo is nehezen viselte a 30-32 fokot. Az árnyékban elfogyasztott ebéd, majd később a fagyizás ami kicsit enyhített rajtunk.

Izolába eleve nem városnézést terveztünk, hanem strandolást, már csak azért is, mert tudtuk, hogy van egy aránylag kicsi elkülönített partszakasz, ami kifejezetten kutyásoknak van. Megkerestük és bevetettük magunkat a tengerbe. Egyértelműen kevésbé volt hideg, mint a Bohinji-tó! Pogo úszott, hozta a tengerbe bedobált botot, élvezte a kutyás társaságot és nem zavarta a tenger sója. Ugyan tényleg nem egy nagy partszakaszról beszélünk, viszont nem volt tömeg, folyamatosan cserélődött a strandolók társasága.


Izola után Koperbe gurultunk át. Ez a három kikötő város határozza meg Szlovénia tengerpartját. Koper a legnagyobb a három város közül.
Este fél 8 volt mire a városba értünk, de nem találtunk elsőre parkolóhelyet. Én közben rájöttem, hogy van a városban Aldi (jobban mondva Hofer), így előre vettük a bevásárlást.

Visszamentünk vásárlás után és a sűrűn tömött parkolóból épp kiállt valaki a helyéről. Sajnos hamar ránk sötétedett, de a város hangulatát sikerült még megízlelnünk.

Tudva, hogy több mint 2 óra az út haza, negyed 10-kor nekivágtunk a visszaútnak. Éjfél előtt a faluba érve még Pogot muszáj volt a patakban megfürdeti, nem akartuk, hogy a tengeri sós víz rajta maradjon.