CHICAGO 3. nap – 2018. május 21. hétfő

Hajnali 3/4 5-kor már ébren voltam. Pedig este próbáltam minél tovább húzni az időt, de már a képek válogatásába belealudtam többször is 9 óra magasságában. Így már fél 10-kor alvás volt. Nem kellett minket altatni.

Bandi míg aludt én átnéztem a tegnapi képeket és frissítettem is a blogot, így lehet érdemes újra néznetek.

Reggel leugrodtam egy kávéért a lehető legnagyobb esőben. A hőmérséklet mindenképp jobb, mint tegnap volt, de hát az égbolt nem azt mutatja, hogy hamarosan sütni fog a nap. Ma még tuti nem. A kávéhoz volt otthon müzlink reggelire.

Eleve a mai napra terveztük, hogy elmegyünk a külvárosi (63 km távolságra van a szállástól) outletbe kicsit körbenézni, netán vásárolni… Aztán felmértük, hogy ilyen vacak esős időben nincs is más lehetőségünk. Bandi hamar utánanézett az Uber-nek (eggyel olcsóbb, mint a taxi), meg a Lyft-nek (hasonló, mint az Uber), de mindkettő horror összeget írt az oda fuvarra (több, mint 200 dollárt!). És akkor még a hazaút meg sincs oldva… Ezek után jött a B verzió: tömegközlekedés. Na, ezt igazán gyorsan elvetettük mert majd 3 órás vacakolást írt a tervező. C verzió: nézzük meg mennyibe kerül egy kocsi bérlés egy napra és hol van a legközelebbi bérlő hely. Biztosítással 24 órára, munkaidő utáni leadási lehetőséggel 68 dollár a legkisebb kocsi, amely még az autópálya díjat is tartalmazza. Egy Ford Focus-t kaptunk (Texas-i rendszámmal!), ami a célnak tökéletesen megfelelt. Negyed óra alatt el is intéztük a bérlést a tőlünk 8 perce lévő Enterprise-nál.

Ráadásul a kocsi bérlés azért is volt a legideálisabb, mert a parkoló kisautónkba be tudtuk dobálni a vett dolgainkat és nem kellett cipekedni.

11 órára már kint voltunk Aurorában, ahol a Premium Outlet van. Ha online regisztrálsz előre, akkor az info pontnál felveheted az extra kupon füzeted. Megtettük.

Tökéletes időpontban jöttünk, kb. senki nem volt. Délutánig szakadt az eső, de fele annyira se volt hideg mint tegnap, aztán egyszercsak kisütött a nap. Annyira, hogy végül nem csak a kabáttól, de néha még a pulcsitól is megvàltunk.

Este 9-ig nyitva vannak az üzletek. Végülis nem maradtunk zárásig, de így is túl teljesítettük a nyolc órás munkaidőt.

Este 9-re értünk haza, legalább már nem volt dugó az autópályán hazafelé. Felhordtunk (Bandi felhordta a cuccot én meg vigyáztam a kocsira, nehogy megbűntessenek minket), majd visszavittük a kisautót. Aztán elmentünk még vacsorázni egy aranyos kocsmába, amit már többször is nézegettünk.

USA & Kanada – 24. nap

2013. augusztus 24. szombat

A reggelt egy bonyolult csomagolással kezdtük. Mindent behordtunk még este a kocsiból. Gyűlt a sok motyó az autóban az elmúlt szűk 3 hétben. Meg aztán a böröndökben sem volt semmi logika. Én viszont nem arról vagyok híres, hogy rumli lenne a bőröndjeinkben. Egyszer a Dióéktól jöttünk haza egy angliai útról, és a reptérre tartva valami miatt ki kellett nyitni a kis bőröndöt, amiben még a szennyes is szépen volt hajtogatva… Dió meg az Eszter kicsit se néztek hülyének, bár a gyógyszer adagomról volt némi vita utána.

20130825-132249.jpg

20130825-132305.jpg

Meglepően jól befértünk, amit az elején remélni se mertem, látván a sok göncöt. Annyira jól sikerült, hogy az egyik kis bőrönd 100%-osan üres maradt. És csak egy órányira voltunk egy outlettől… Ráadásul rájöttem még mielőtt odaértünk volna, hogy ha bejelentkezem az outlet honlapjára, hogy VIP tag akarok lenni, akkor a megérkezésünkkor az outlet információs pultjánál kapok egy kupon könyvet. Nem kuponokat, nem kupon füzetet, hanem egyenesen kupon könyvet! A 220 üzlet javához használható kedvezményeket: 10-20% között.

Az outlet látogatás sajnos rövidre sikeredett, ugyanis a kocsit időre kellett visszavinnünk. Ráadásul iszonyat dugó volt New Yorkba menet is, és a városban is, pedig az outlet csak egy órányira volt a kölcsönzőtől. A dugó közben 3-szor sikerült eltévednünk. (Bandi szerint 2-szer, de mivel én navigáltam, így higgyetek nekem.)
Egy dologról meg elfelejtkeztünk, miszerint 2-szer is kellett még autópálya díjat fizetnünk. Az összes aprónktól lelkesen megváltunk a reggeli kávézásunk során. Az elsőnél ki volt írva, hogy elfogadnak kanadai dollárt, nekünk meg volt még, így abból megoldottuk. A második alkalommal már bent voltunk New Yorkban, amikor fizetni kellett, és nem is keveset, erre mi lelkesen elővettünk megint a kanadai dollárból. A kapuban álló bácsi nevetve megkérdezte, hogy ez meg mi? Játékpénz? Bizonygattuk, hogy kanadai dollár, de csak nevetett. Mondtuk, hogy ez van, vagy bankkártya. Nem esett kétségbe, adott a kocsi rendszámjára egy papírt, ami alapján online befizethetjük a díjat némi ügyintézési költséggel együtt.

Végül 2 órát késtünk a kölcsönzőből, ahol a kocsi átvétele olyan gyorsan ment, hogy még szinte járt a motor, mi meg még ültünk a kocsiban, amikor a fiúk már át is vették tőlünk a kocsit, igazolást adva az egészről. Pikk-pakk, 2 perc alatt meg volt minden. Azt hittük, hogy amiatt mert késtünk 2 órát, így majd rátesznek a számlánkra még egy megkezdett napot. Kellemesen csalódtunk, bár volt extra költség, de csak az a 2 óra, amivel később érkeztünk.
A kölcsönzőből kisbusz vitt minket a reptéri kisvonathoz, ami a terminálok között jár. 8 terminálból a miénk volt az utolsó. Végülis 4 órával az indulás előtt már kint voltunk. A beszálló kártyára a 16-os kapu volt írva. Bolyongtunk, nézelődtünk, ettünk… Majd leültünk a 16-os kapuhoz várva az este 7 órási beszállítást. 7:18-kor kezdett kicsit gyanús lenni, hogy rajtunk kívül csak nehány ember lézeng a 16-os kapu környéken. Bandi elment, hogy leolvassa az indulási tábláról, hogy mi a helyzet. Végül azzal az infóval jött vissza, hogy a 8-as kapunál kéne lennünk. Hát, utánunk már nem sokan szálltak be… Mondjuk azt nem igazán értjük, hogy a 16-os kapunál miért nem volt se kiírva, se bemondva a változás?

Késve indult a gép, ellenben a bemondott menetidőből lehetett tudni, hogy időben érkezünk.
Megpróbáltunk egy rövidített éjszakát gyorsan átaludni aránylag pici helyen merőlegesen ülő pozícióban…