2023. március 15.

9-kor fejfájósan ébredtünk. Illetve én már egyszer 7-kor is, de annyira kopogott az eső az ablakon, hogy nem éreztem azt, hogy fel kellene kelni. Későn és hosszan reggeliztünk remélve, hogy eláll az eső.

11 után indultunk és a környéken próbáltunk pénzhez jutni: Laci dollárt akart váltani, Bandi meg pénzt akart felvenni. Közben hol esett, hol elállt és ezzel együtt váltogattuk a tervet, hogy múzeumba menjünk vagy a városba sétálni.

Aztán végül a királyi automobil múzeumra esett a választás. Mivel nem séta távolságra volt és az eső is esett, így taxiba vágtuk magunkat. A múzeumot 2003-ban hozták létre Abdullah király kívánságára. A múzeum a jordán járművek ritka gyűjteményét mutatja be Husszein bin Ali 1916-ban Ammánba érkező autóitól egészen a modernekig, mellette sok motor is megjelenik. Az 1999-ig uralkodó Husszein király nagy autó őrült volt, mellyel fiát, a jelenlegi királyt, II. Abdullah-ot is megfertőzte.

A múzeumban található a hollywoodi Mars című film forgatásánál használt Rover is, amelyet Wadi Rum-ban (Jordánia UNESCO világörökségi részét képező sivatagban) használtak a marsi jelenetek hátteréhez. A Rovert ajándékba adták Jordániának azért a vendégszeretetért cserébe amellyel Jordánia fogadta és támogatta a film teljes stábját.

A múzeumban már a végefelé jártunk, amikor a taxis bácsink egyszercsak ott termett. Nem is értettük, hogy hogyan, csak azt, hogy miért. Túl jó fogásnak tartott minket, így inkább befizette magát is a múzeumba egy körre, hogy aztán ő vihessen minket vissza a városba is.

Abban reménykedtünk, hogy eláll az eső. De végülis az egész napunk ebből állt… De nem állt el, így a belvárosban bolyongtunk és végül egy bazárban kötöttünk ki. Az emberek kedvesek, barátságosak, minket, nőket megnéznék. Azt meg, hogy még fotózom is őket, végképp nem tudják hova tenni, de mosolyognak és nem jönnek zavarba.

Átázva és átfagyva visszagyalogoltunk délután a szállásra. Ammán dimbes-dombos: 17 dombon fekszik a város és ha gyalogolsz a városban, akkor majd mindig vagy fel, vagy le gyalogolsz (vagy lépcsőzöl, hogy rövidítsd a dombra menetet).

Egy óránk volt “otthon”, mert aztán 6 órára mentünk egy jordán főző kurzusra. Kb időben indultunk, csak a dombokkal nem számoltunk, így meglehetősen átázva az esőtől, kimelegedve a dombmászástól és sietéstől néhány perces késéssel megérkeztünk. Laci és Barbi Magyarországon több mint 15 éve működteti a Chefparade nevű helyet, ami hasonlóról szól: egy este alatt néhány receptet közösen megfőztök egy tanár segítségével majd együtt megeszitek. Mivel otthon mi sokszor voltunk ilyenen (már jóval azelőtt, hogy Laciékat ismertük volna), így tudtuk, hogy ez náluk hogyan is működik. Ezek után ez a hely kicsit csalódás volt, nem igazán voltak profik. Mindenestre amit főztünk, azt meg is ettük és jól is laktunk.

Hazafelé ballagva még egy shisha bárba beültünk, majd fél 11-re voltunk a szálláson kicsit kipurcanva és reménykedve a holnapi napsütésben.