2025.01.24. péntek
Reggel órára keltünk fél 7-kor, hogy elsők legyünk a 7-kor nyitó reggelizőben, mert 7:45-re jött értünk a kocsi. A reptér egy órányira van kocsival. Mab két nappal ezelőtt lelkesen felajánlotta, hogy ő majd kivisz minket a “hintóján”, de hát a bőröndök száma is több volt annál, meg hirtelen elképzeltük, hogy a kocsival egy órás út mennyivel lenne több, és mennyivel lenne hűvösebb. A reptérre menet láttunk ilyen párt, aki a tuk-tuk végében a bőröndjeinkkel takarózva várták, hogy érjenek már ki a reptérre.
A 2023 október közepén megnyitott Siem Reap-i nemzetközi reptér (volt korábban is reptér, de újat építettek valamiért) nagyon rendezett, modern épület. Nem túl nagy, még ha ez Kambodzsa második legnagyobb repülőtere is.
Kicsi késéssel indultunk 11:00 után Szingapúrba, hogy ismét egy újabb világot fedezhessünk fel. Bár Bandival mi 2010-ben már jártunk itt, de lássuk be, az is már 15 éve volt.
Ismét megkérdeztem utazó társaimat, hogy most, hogy távozunk összefoglalnák-e a véleményüket, érzéseiket Kambodzsáról.
Amiben elsőre abszolút egyet értettük, hogy az emberek nagyon kedvesek, nyugodtak, hihetetlenül tisztelettel vannak egymás iránt, ami a beszélgetéseikben is, a köszönésben, a közlekedésben és mindenben megmutatkozik. És egymás között is ugyanúgy tisztelettel viselkednek, nem csak a turista élvez ilyen kitüntetett figyelmet. Így aztán hiába látsz durván nagy szegénységet, amit elképzelni se tudsz, hogy ilyenben is lehet élni, mégis látszik, hogy boldogok, kiegyensúlyozottak. Angkor gyönyörű, érdemes minimum 3-4 napot eltölteni itt, de ha valaki teheti akkor az egy hét is bőven megtölthető programmal. Ráadásul a belépőt egyszer kell megvenni, az utána kb minden templomhoz jó. Több helyen olvastam, hogy Kambodzsa drágább, mint Vietnam, és hogy jobban lehúzzák a turistákat, ami valószínűleg igaz is, de még mindig elég olcsó az európai árakhoz képest.
Nekünk csak Siem Reap és Angkor városról van tapasztalatunk, de itt nagyon kellemesen ötvöződik a korai templomok és a mai kambodzsai élet varázsa.
Tegnap délelőtt, mikor megnyílt az online check-in a Singapore Airlines oldalán újra néztem az ülőhelyeket. A gép utolsó két sora teljesen üresen állt, ami kecsegtetően hangzott, mondván a hármas ülőhelyeken kettesével ülhetünk és mögöttünk nem lesz senki, így átfoglaltam. Ugyan csak 2,5 óra repülés, de mégis.
Ennek a kis áthelyezéses manővernek az lett az eredménye, hogy valóban kettesével, kényelmesen ültünk, de az ebéd osztásnál annyira a sor végére kerültünk, hogy étel választási lehetőségünk már nem maradt. A csirkés bármi (nem tudtuk meg, hogy mi volt) elfogyott, nekünk a marha gulyás maradt. Nem hittem a fülemnek, amikor a srác elnézést kérve, kezembe nyomva az ételt angolul nevén nevezte azt. Ilyen jó gulyást utoljára Ausztriában ettünk (talán még ott se). Nem a magyar, leveses verzió volt, hanem az osztrák sűrű, pörkölt szerű, kellemesen fűszeres, krumplival. Meg is állapítottuk, hogy micsoda hazai ízek.
Délután 2 után landoltunk szingapúri idő szerint, ugyanis még odébb mentünk egy órával, ami az időzónákat illeti.
Szingapúrban párás meleg, de esős idő várt minket. Vízum nem kell, de egy e-belépőt mindenkinek ki kell töltenie online a neten előre, hogy aztán az útlevél ellenőrzés flottul menjen. Nem is állt sor, 2 perc alatt kint voltunk, minden digitalizálva van, egy-egy ember van csak segítőként imitt-amott. A bőröndök hamar meg lettek, Bandi meg rendelt egy grabot, amin jelezte, hogy négyen vagyunk és van csomag bőven.
A szállásunk egy 4 emeletes belvárosi bevásárlóközpontban van. Az épület 12 emeletes és a hotel az 5-12 szintek közötti emeleteken helyezkedik el. Pici, de nagyon praktikus kialakítású szobák, fürdőszobával.
Miután lepakoltunk, elindultunk felfedezni a várost. Már nem esett az eső. Céltalanul mentünk, csak meg akartuk ízlelni az új város milyenségét. Iszonyatosan nagy kontraszt Hanoi és Siem Reaphoz képest. De Budapesthez viszonyítva is. Minden úgy modern és fejlett, hogy már a szállodában való bejutásnál is rácsodálkoztunk dolgokra. Előre le kellett tölteni egy applikációt, amiben a szállodai bejelentkezést félig meg is lehetett csinálni. Itt már csak befejezték nekünk, és aktiválták az app-ban a szoba számot, meg az ajtó nyitót. Vagyis mobillal nyitjuk az ajtót és a lift is azzal indul a szintünkre.
A városban egy három hétig tartó “Light to Night” nevű fesztiválba csöppentünk. A folyó parton sétálva egyszer csak megéheztünk, beültünk vacsorázni és onnan szúrtuk ki, hogy a túlparton különleges fények vannak, így abba az irányba sétáltunk hazafelé.
BandiBorso utazik 