Jeruzsálem

Izrael – 9. nap

Posted by

0

2019. február 7.

Reggel 8 órára terveztük az indulást, illetve a szállodából való kijelentkezést. Sikeresen teljesítettük is a tervet, majd reggelit meg kávét vettünk és nekivágtunk, hogy hosszában átszeljük Izráelt és lemenjünk Eilatba, a Vörös tengerhez. Elköszöntünk Jeruzsálemtől, a Jaffa kaputól, és a gyönyörű reggeli látképtől. 

Ugyanazon az úton kellett menjünk, mint két nappal ezelőtt a Holt tengerhez. 4 órásra ígérte az utat a GPS, de sajnos nem számolt azzal, hogy a Holt tengernél, ahol vissza szerettünk volna lépni a palesztin földről izraeli területre akadályokba ütközünk. Míg két napja sitty-sutty átjutottunk az ellenőrző ponton, addig most 5-6 autó állt előttünk. Lassítottunk, majd megálltunk. Eleinte gondoltuk csak egy vagy két autóssal kekeckednek, de aztán néhányan visszafordultak, néhányan pedig elég határozottan odamondták a véleményüket az ellenőrző ponton álló katonáknak. Egy darabig vártunk, hogy hátha megindul a sor, aztán Bandi utánakérdezett a történteknek: az éjszaka esett sok eső miatt megindult az út mellett a sziklafal és a lehullott darabok mindkét irányba akadályként hevernek az úton. Nem sokkal előttünk történhetett a baj.

Két következtetést vontunk le: 1, Milyen jó, hogy nem velünk történt a baj. 2, Milyen jó, hogy két nappal ezelőtt eljöttünk a Holt tengerhez és felfedeztük. Mert az első terv még az volt, hogy a Holt tengerhez majd csak Eilatba menet megyünk. 

Mikor már több, mint fél órája vártunk akkor megérkezett egy munkagép meg egy teherautó, hogy átmenjen az ellenőrzőponton es elkezdje a takarítási munkálatokat. Ez volt az a pont amikor elgondolkoztunk egy másik útvonalon. Ezzel csak az volt a gond, hogy nem nagyon vannak kerülőútak és tulajdonképpen palesztin területen voltunk. Végül a katonák megerősítettek minket, hogy menjünk másik úton. Egy lehetőségünk maradt: vissza kellett menni Jeruzsálemig és onnan le a középső úton délre, ami meg aztán végképp palesztin területen megy át (ezért nem is erre indultunk elsőre). 11 óra volt, mire újra Jeruzsálemben voltunk, tankoltunk és ismét nekivágtunk Eilatnak. Jeruzsálemből kiérve hamar palesztin területen voltunk. Az út mentén tiltó táblák mutatják, hogy mely utak azok amelyre csak palesztinok mehetnek be. Tulajdonképpen a főútról nem szabad letérni. Aztán egyszercsak újabb ellenőrzőpont következett, ahol két autó állt előttünk és gyanúsan hosszasan kérdezgették őket. Aztán minket is kikérdeztek, majd ellenőrizték az útleveleinket és végül tova engedtek minket is. Izgalmas volt, de nem éreztük, hogy veszélyes lett volna. 

Végül a 4 órás útból majdnem 7 órás autókázás lett ezzel a kis kerülővel. Néhol dugó lassított minket, néhol meg vízátfolyások az úton, ami különben sem egy autópálya volt. De a Negev sivatagon átautózni különös élmény volt. Délután negyed négyre érkeztünk meg. A térképen  a kék utat tettük meg duplán, a piros út volt a lezárt szakasz és végül a zöld (egy alsóbbrendű) úton jutottunk le Eilatba.

A lepakolás után csak a közvetlen szűk környék felfedezésére volt energiánk, na meg egy jó kis vacsira. Az este hátralevő része a kártyaparti bűvkörében telt.

Izrael – 7. nap

Posted by

0

2019. február 5.

Reggel nem túl korán, de időben indultunk a Holt tengerhez. Jeruzsálemből 2 út vezet a Holt tengerhez: a rövidebb palesztin területen halad át, így erős kétségeink voltak, hogy szabad-e nekünk arra menni. A GPS programba (waze) be tudta Bandi jelölni, hogy olyan utakon ne vigyen, ami nekünk turistáknak nem való. De még így is a palesztin területen keresztül mutatta az útvonalat. A biztonság kedvéért tegnap reggel a kocsi átvételekor rákérdeztünk a  bérbeadó emberre, hogy szabad-e nekünk arra menni, és ő is azt mondta, hogy nyugodtan. Betlehem, Jerikó és a gázai övezet volt elsősorban a tiltó listán. Elindultunk a rövidebb úton En Gedibe, ami Jeruzsálemtől egy órányira van. Tényleg palesztin területen mentünk át és tényleg nem volt semmi gond: mindkét irányba ellenőrző kapu van, ahol minden gond nélkül mehettünk át.

A Holt tenger valójában nem tenger, hanem egy 810 km2 nagyságú nagyon magas sótartalma tó. A Jordán-árokban található Földünk legmélyebb szárazföldi pontja. A víz tükre kb. 420 m-rel, a tófenék 795 m-rel van a földrajzi tengerszint alatt. Bár a tóba ömlik a Jordán folyó, vízszintje folyamatosan csökken az erős vízkivétel miatt, ezért a tóba egyre kevesebb víz érkezik. A csökkenő vízutánpótlás miatt a tó kettészakadt, a mélyebben fekvő északi rész mellett a déli medence fokozatosan szárad ki. Az északi medence hossza mintegy 50 km, maximális szélessége kb. 15 km. A tó vize erősen párolog, amit a völgykatlanban uralkodó tropikus hőség okoz. Ezért felszíne majdnem állandó ködrétegben lebeg, a túlsó partot csak gyengén lehet kivenni.

Észak felől érkeztünk és En Gediig a kopár sivatagot néhol egy-egy pálmafa ültetvény váltotta fel. De tulajdonképpen se egy város, se egy falu, csak az út és a táj. 

En Gedinél egy kiépített turista központ található, ahonnan a belépőjeggyel elsősorban a Dávid vízesést, majd egy ősi zsinagógát lehet megtekinteni. A vízesés egy kellemes órás kirándulás néhol meredekebb lépcsőkkel, néhol meg vízátfolyással. Itt szinte belecsöppentünk a nyárba, 27 fok volt.

Néhány kép az ősi zsinagógánál is készült:

Tovább mentünk délnek, a Holt-tenger északi medencéjének déli csúcsával egy vonalban, a főúttól pár km-re nyugatra megtaláltuk Masszáda erődjét. Iosephus Falvius ókori írótól tudjuk Masszáda tragikus történetének részleteit. Alexander Jannaeus építtette az erődöt, majd Heródes szerezte meg az apja halála utáni hatalmi harcban. 66-ban a zsidók egy csoportja csellel bevette a várat, majd Jeruzsálem ostroma és a templom pusztulása után 70-ben újabb zsidók csatlakoztak. 73-ban a rómaiak körbevették a várat és ostromolni kezdték, majd az ostromhoz rámpát kezdtek építeni a hegy nyugati oldalán. A várvédők kövekkel dobálták a rámpa építőit, ezért a rómaiak zsidó foglyokkal építtették tovább. A rámpa az ostrom második vagy harmadik hónapjában lett kész, ez lehetővé tette a rómaiaknak, hogy faltörővel elérjék a várat. A majd ezer zsidó várvédő tömeges öngyilkossággal vetett véget az életének. 

Masszáda helyét 1842-ben azonosították, 1963 és 1965 között intenzív ásatásokat végeztek, de jelenleg is folynak munkálatok.

Ma az erődhöz felvonóval vagy gyalogosan egy kijelölt úton lehet feljutni.

Masszáda mellett az út tovább vezet délnek. A déli medence nyugati partján található Ein Bokek üdülőközpont. Egyszercsak, mikor már végleg elhiszed, hogy konkrétan semmi sincs a Holt tenger partján, akkor meglátod a távolban néhány hotel épületét korajzolódni. Bár nem is igaz, hogy nem volt semmi, mert En Gedinél van egy “spa”, ami az út mellett, nem is a víz közelében van és nagyon nem bizalomgerjesztő. Így azon mi hamar túlmentünk. De ezen kívül tényleg semmit nem láttunk. Az üdülőközpont részén van szabadstrand. Ugyan a levegő majd 30 fokos volt, de a víz még kellőképp hideg. Bandi volt egyedül hős, hogy kipróbálja a só okozta vizen lebegés állapotát. (Én anno egy melegebb Holt tengerben már kipróbáltam.)

Jeruzsálembe, a szállásra visszafelé menve még az Olajfák hegyére felmentünk megcsodálni a várost és az Olajfák hegyén elterülő hatalmas temetőt. Lenyűgöző volt a kilátás. Nagyon érdekes folyamatosan olyan keresztyén csoportokkal találkozni, akik random elkezdenek egy-egy keresztyén éneket hol spanyolul, hol japánul, hol templomon belül, hol pedig templomon kívül, mondjuk az Olajfák hegyén. 

Izrael – 5. nap

Posted by

2

2019. február 3.

Időben keltünk. Annyira időben, hogy fel kellett húzzuk az ébresztőórát. De azért nem estünk túlzásba. A lényeg az volt, hogy a Sziklamecset 8:30-10:30 közötti nyitvatartását ne hagyjuk ki. Már volt, hogy ott jártunk, de nem tudtunk bemenni. Furcsa és egyben érdekes, hogy a Sziklamecsetnek ugyan több bejárata is van az Óváros felől, de jelenleg csak a Siratófal felől tud bemenni az ide betérő. Minden kapunál több fegyveres őr állta az utunkat, így mielőtt megnéztük volna a mecsetet még az Óváros bazárral teli utcáin tekeregtünk egy kicsit. Rá kellett jöjjünk, hogy messze nem jártunk még minden szegletében az Óvárosnak.

A Sziklamecset a jeruzsálemi Templom hegyen épült iszlám szent hely. Titus, római hadvezér seregei több évi ostrom után elfoglalták Jeruzsálemet és elpusztították a várost a Templom hegyen álló, Heródes király által újjáépített jeruzsálemi templommal együtt  Kr.u. 70-ben. (Ezen templom megmaradt fala a Siratófal.) A későbbi évszázadokban még többször történtek próbálkozások a zsidók és keresztények részéről, hogy újra megépítsék az eredeti templomot, de az végül nem készült el. Az 530-as években I. Justinianus császár egy keresztény templomot építetett, amelyet nem sokkal később a Jeruzsálemet elfoglaló arabok leromboltak és aztán a saját muzulmán szent helyeiket építették fel ide, a Sziklamecsetet és az Al-Aksza mecsetet a i.sz. 685-692 között.

A mecsetbe nem engedtek be bennünket, így maradt a kívülről való felfedezés.

Vasárnap jóval erősebb volt a rendőri és katonai jelenlét az utcákon. Eleve elsőre kissé nyomasztó, hogy úton-útfélen fegyverrel felszerelt fiatalokkal találjuk szembe magunkat, persze mikor megszokja az ember, akkor meg már inkább biztonságérzetet ad. 

A Sziklamecset feltérképezése után az Óvároson keresztül a damaszkuszi kapuhoz mentünk, ahol jár a villamos is. Jeruzsálemben, sőt Izráelben ez az egy villamos közlekedik 2011 óta. Több mint 13 km hosszan 23 megállóval. (Mi a Damaszkuszi kapunál pont a vonal középső megállójába kerültünk.) Meglepően sűrűn jár (csúcsidőben 4 percenként) és sokan is használják. Minden megállóban van jegy automata és kell is venni jegyet, mert a villamoson ezt nem lehet pótolni. A végállomásig, a Herzl hegyig mentünk, ahol a holokauszt múzeum is megtalálható. 

Innen sétálva indultunk vissza, hogy egy kellemes kiülős ebéd után még a Húrok hídját megcsodáljuk. A villamos mellett egy külső részen gyalogos forgalomnak is van helye, de autók nem használják. Első nap mikor megérkeztünk Jeruzsálembe a híd alatt érkeztünk be a városba, ugyanis ez a híd köti össze az elővárosi részt a városközponttal.

Jó nagyot sétáltunk délután, így estére már csak egy nagy bridzs parti maradt. Mivel a szállás erre elég alkalmatlan, hogy négyen asztal nélkül egy kis szobában leüljünk kártyázni, így a szomszéd kávézóban közöttünk ki egy-egy pohár ital mellett. Aranyos volt, amikor egy német pár férfi tagja kiszúrta, hogy mit kártyázunk és nagyon lelkesen mesélte el nekünk, hogy ő is nagy bridzs játékos. 

Izrael – 4. nap

Posted by

0

2019. február 2.

Szombat reggel lévén sokkal inkább érződött a városon a sabbat megtartása, mint péntek este. Csendesek voltak az utcák, se busz, se villamos nem közlekedett, autók közül leginkább csak az arab sofőrrel rendelkező taxis keresgélte a fuvarozandó turistákat, a boltok zárva voltak, a kiülős reggeliző helyek szintén. Az utcán a turisták bolyongtak, mint akik nem tudják, hogy hogy lehet túlélni ezt az időszakot, a zsidó lakosok pedig látványosan csinosabb öltözetben, mint hétköznap siettek csendben a zsinagógába családjaikkal. Érdekes volt látni, hogy mennyire erősen érződik egy városon – ahol ráadásul 3 különböző vallás megfér egymás mellett -, hogy sabbat ünnepe van. 

Az első terv az volt, hogy beülünk egy nem kóser reggeliző helyre, majd elmegyünk Betlehembe. Aztán ezt elég hamar feladtuk, látva, hogy semmi sincs nyitva. Gondoltuk majd reggelizünk Betlehemben… Aztán ahogy irányt vettünk, egy szűk kis sikátor mellett elhaladva feltűnt 3 lány, akik határozott lépésekkel betértek a sikátorba – mint akik tudják hova mennek és mit akarnak -, majd azzal a lendülettel ki is nyitottak egy ajtót, ami felett ott állt nem túl nagy betűkkel a “ZUNI bar” felírat. Hamar utánuk mentünk és kiderült, hogy ez bizony egy olyan hely, amely a nap 24 órájában és a hét minden napján nyitva van: reggeli, ebéd, vacsora, amire épp szükséged van. Mivel az volt az első kérdésük, hogy van e asztalfoglalásunk így valószínűleg egy felkapott helyre leltünk. Ez aztán a reggeli minőségéből is úgy tűnt. Nagyon jót reggeliztünk, majd kaptunk egy kupont, melyen egy 20%-os ebéd kedvezmény és egy 10%-os vacsora kedvezmény szerepelt.

Zuni után jöhetett Betlehem. Betlehemről azt kell tudni, hogy ugyan kevesebb, mint 10 kilométerre van Jeruzsálemtől mégse oly egyszerű a megközelítése mivel Palesztinához tartozó terület. Lehetőségek: 1, Jeruzsálemből indulnak szervezett turista csoportok, melyre befizet az ember, felteszik a buszra 40 másik ember mellé, megmutatnak mindent és vissza is hoznak. 

2, Helyi, arab busz a Damaszkuszi kaputól a nagy busz állomásról. Tulajdonképp ez a legolcsóbb megoldás, de a legkevésbé kényelmes. Ez a busz naponta többször is jár, de nincs pontosan meg, hogy mikor is, mert van ugyan menetrend, de nem tartják. 

3, Légkondicionált kisbusz (shuttle), amely számunkra jóval közelebbről indul, de naponta csak egyszer, délután 15:30-kor, de 17:30-kor már jön is vissza. 

4, Taxi, amely csak az ellenőrző pontig visz, ahol átjutva az ellenőrzésen újabb taxit kell fogni, csak már helyit, amely bevisz Betlehem főterére.

5, Olyan privát arab taxist keríteni, akinek van külön engedélye átmenni Betlehembe. Lehetőleg várjon is meg és hozzon is vissza. Természetesen ez az utolsó a legkényelmesebb és a legdrágább, de alkudni lehet és kell is. Ráadásul mivel mi 4-en vagyunk és ő fejenkénti árat mond, de egy fuvarral megússza, mert beférünk mind a négyen, így jobban lehet alkudni. Szóval ebből már tudhatjátok, hogy a kényelmesebb megoldást választottuk. Majdnem félárra lealkudtuk az árat. Odafelé menet még próbált minket meggyőzni a taxis srác, hogy kell nekünk egy idegenvezető is, aki majd simán bevisz minket a Születés Templomába, ahol hosszú sor áll mindig… Lelkesen mondtuk, hogy biztosan nem. Aztán amikor megérkeztünk csak beadtuk a derekunkat, mert a taxis haverja a templomtól jött és szintén tömegeket emlegetett. Egy tündéri 60 feletti bácsi lett a mi emberünk. Mesélt is sok mindent a templomról, a városról már odafelé menet, aztán egyszercsak már bent is voltunk a templomba. De nem is volt sor. Ennél a felismerésnél egy icipicit feleslegesnek tűnt a bácsi… Nem volt sok időnk ezen bosszankodni, mert aztán megláttuk azt a sort, amely a templom belső részében Jézus születésének emlékhelyéhez tartott. Az várhatóan egy 45-60 perc lett volna kiállni, mi meg olyan pikk-pakk bent voltunk, hogy csak néztünk. Emberünk ugyanis egy oldalsó részen (mondhatni a művészbejáron) a sor elejére terelt minket és lazán bent is voltunk abban az istállóbarlangban, amely Jézus születésének helye. Jézus születésének pontos helyét egy ezüst csillag jelzi a barlangon belül.

A Születés Temploma a világ egyik legrégebb óta működő temploma, amelyet az istálló barlang köré emeltek. Építését 326-ban kezdték meg és 333-ban fejeztek be. Azonban az a templom, amit ma láthatunk, nem az eredeti templom. A történelem során számos alkalommal felgyújtották, átalakították, kiegészítették az eredeti épületet, így mára egy elég eklektikus épület tárul elénk, ha Betlehembe érkezünk. Ennek ellenére is tény, hogy a világ egyik legrégebbi temploma ez. Emellett a Születés Templomának különlegessége, hogy egyszerre három egyház, a Római Katolikus, a Görög Ortodox és az Örmény Apostoli Ortodox Egyház is felügyeli és a templomot ezen egyházak által épített kolostorok veszik körül. 

A templom bejárata előtt volt az átrium, s innen három nagy ajtó vezetett az előcsarnokba. A két szélső ajtót már régen befalazták, és a középsőn is csak egész alacsony nyílást hagytak, ezért csak meghajolva lehet bemenni rajta. Nagyon szép a hozzá fűzött “lelki magyarázat”: Isten Fia megalázta magát, amikor emberré lett, aki belép az ő templomába, szintén alázza meg magát, hajtsa meg a fejét. Az alacsony bejárati kapu azt akarta megakadályozni, hogy a törökök ne vezethessék be állataikat a bazilikába.

Sok negatív kommentet olvastunk a Betlehembe jutással és a betlehemi élettel, emberekkel kapcsolatosan. Talán ezért is választottuk a taxit, ahol emberünk meg is várt minket. Még egy kis városi séta belefért aztán indultunk is vissza. Pont olyan simán visszajutottunk Izraelbe, mint ahogy kijöttünk. Még az útleveleinket se nézték meg. Beszélgettünk közben a sráccal és az kiderült, hogy bérelt kocsival mi magunk nem is mehettünk volna át. 

A délutánt Jeruzsálem modernebb részeinek felfedezésével töltöttük. A Dávid király útján (amire rálátunk a szállásunkról) indultunk el és néztük meg először a YMCA központ épületét, majd Heródes családjának sírját, a Szultán medencéjét és az abszolút nem ide illő szélmalmot. Eljutottunk végül a Szabadság Harangjának Parkjába (ami egy-két hónap múlva, ha minden virágba borul lesz igazán szép), és végül megnéztük a Szent András templomot. Visszafelé kicsit kerülve mentünk, cserébe találtunk egy zegzugos kedves kis részt szuperaranyos kis házakkal, majd kilyukadtunk a Mamila negyedbe. 

Nagyon kellemes időnk volt, én már pólóban sétálgattam délután. A nap még nem ment le, a Sabbat még nem múlt el, mi viszont megint éhesek lettünk. Ráadásul a reggel kapott kupon is ott várta a sorsát a pénztárcámban… Nem volt mit tenni visszamentünk Zuni-hoz, és egy fantasztikusan jót ettünk. 

Izrael – 3. nap

Posted by

0

2019. február 1.

A bőséges reggeli után, amit a kis sétáló utcánkban (Mamilla avenue) vettünk magunkhoz újra elsétáltunk a Jaffa Kapuhoz. A kapun belül, de szinte a kapu mellett, az Óváros örmény negyedében helyezkedik el Dávid Tornya. Más néven Jeruzsálemi Citadella-nak is hívják. Az építmény egyike volt a Heródes palotáját őrző erődöknek, amely ma egy múzeum, ahol Jeruzsálem 4000 éves történetét nézhetjük végig, minden szobában más korszakot. Egyben nagyszerű kilátás nyílik innen Jeruzsálem nagy részére.

Majd kihasználtuk a tegnap vett, de még érvényes jegyünket az Óvárost körülvevő falon. Vagyis a Jaffa kaputól egy kapunyit mentünk délre, a Sion kapuhoz. Megállapítottuk, hogy az északi oldalra vezető városfal izgalmasabb, mint ez a déli. De persze lehet, hogy az újdonság varázsa első nap még felvillanyozott bennünket…

A Sion kapu a városfal délnyugati kapuja, mely a zsidó negyedből biztosít átjárást a Sion-hegyre, ezért Zsidó kapunak is nevezik. A 16. században emelték, a nyílása fölötti tábla építtetőjét, Szulejmán szultánt dicséri.

A Sion kapu közvetlen közelében, de a falon kívül található Mária Elszenderülésének temploma (Dormition Abbey), melynek altemplomának közepén az elalvó Mária szobra látható, és körben az egyes nemzetek kápolnái, köztük Magyarországé is. Az altemplom akusztikája nagyon jó, gyakran rendeznek itt egyházi és klasszikus zenei koncertet. Egy velünk egyszerre érkező csoport ki is használta. ahely adottságait és elénekeltek egy keresztyén éneket. Ebben az épületegyüttesben, melyet Diaszpóra Jesivának hívnak található még az utolsó vacsora feltételezett helyszíne (Coenaculum), valamint Dávid király sírja is. A Coenalculum ma egy elegáns, ámde kopár és üres terem, mely a Dávid sírja feletti zegzugos épület második szintjén van.

Innen aztán hazasétátunk egy délutáni csendespihenőre az Óvároson keresztül úgy, hogy először még az örmény negyedet felfedeztük. És ezzel bő 2 nap alatt – azt gondoljuk -, hogy alaposan végigjártuk Jeruzsálem Óvárosát. 

Péntek lévén napnyugtával elkezdődött a Sabbat, azaz a szombat megünneplése, a megpihenés napja. Tényleg elcsendesedik a város, becsuktak a boltok java, de azért nem áll meg úgy az élet, mint ahogy azt az útikönyvekből olvasni lehet. Bolt is, étterem is volt nyitva, az utcán majd ugyanúgy volt mozgás. A tömegközlekedés viszont leállt. Mi a csendespihenő után egy, a közelünkben lévő kiülős étterem teraszára ültünk ki, ahol végül bridzs bajnokságot rendeztünk, majd vacsoráztunk egy jót. 

Gondoltuk, hogy visszasétálunk még az Óvárosba megnézni mekkora élet van a Siratófalnál, de most volt az a pont, amikor konkrétan néhány turistától eltekintve üres volt a fal környéke. Ellenben zsidó fiataloktól (csak fiúktól) zengett a zsidó negyed, ahogy a siratófaltól nem messze összegyűltek és csak énekeltek, meglepően hangosan. Odasétáltunk, ahonnan a hang jött és a daloló fiúk már nem voltak szomjasak, ittak, énekeltek és táncoltak. Nagyon furcsa volt, de ezek szerint ez belefér az ünneplésbe. 

Izráel – 2. nap

Posted by

0

2019. január 31.

Az volt a terv, hogy reggeli után megmutatjuk Encsiéknek a tegnap este felfedezett sétáló utcánkat, Jeruzsálem Mamilla utcáját, ami kisebb túlzással a szállónk aljából indul. Az utca elején lévő épületek kövei meg vannak számozva. Felállítottunk egy jópár teóriát, hogy mit jelenthetnek a számok.

Ha ezen az utcán végigmegyünk, akkor az Óváros Jaffa kapujához jutunk. Az óváros a középkor óta keresztény, zsidó, örmény és muszlim negyedre oszlik, melyet I. Szulejmán szultán által építtetett fal vesz körül. Jeruzsálem körül feltehetőleg először a kánaániták, majd Dávid király emeltetett falakat. Aztán a történelem során többször pusztították el és építették újra a várost, a városfalakkal együtt. A 16. század elején az oszmán-törökök elfoglalták a területet és I. Szulejmán újraépítette az addig romos városfalakat. Ekkor nyerte el az óváros a jelenlegi szerkezetét. A mai fal teljes hossza 4018 méter, átlagos magassága 12 méter, vastagsága 2,5 m. Ma hét átjáró kapuja van (a nyolcadik be van falazva).

Az óváros falának egyes részein végig lehet sétálni, és gyönyörködni a jeruzsálemi panorámában. A fal sétányra a Jaffa kapu melletti lépcsőkön juthatunk fel. És ugyan kell belépőt fizetni, de a kapott belépő 2 napig érvényes (felnőtt belépő 18 sékel, nyugdíjas 8 sékel). A Jaffa kaputól mindkét irányba van lehetőség elindulni a várfalon: északra is és délre is. Ma az északi szakaszt választottuk és nekivágtunk az Óváros ilyen módon való feltérképezésének. 

A Jaffa kaput 1536-ban a fallal együtt építették. 1869-ben I. Ferenc József császár látogatásakor építették ki a Jaffát Jeruzsálemmel összekötő utat, mely egészen  eddig a kapuig tart. A következő az Új kapu, mely az óváros északnyugati sarkán épült kapu a keresztény negyed és a Notre-Dame de Frane-kolostor között könnyítette az átjárást. 1889-ben nyitották meg. 

Ezt követi a Damaszkuszi kapu, amely az óváros legnagyobb és legszebb kapuja és innen indult a damaszkuszi út. 

A negyedik kapu, amely felett elhaladtunk a Heródes kapu, amely az arab (muszlim) negyedbe visz, ha kimegyünk az Óvárosból. Ha pedig az Óvárosban maradunk, akkor innen közelíthetjük meg a Via Dolorosát, melyen Jézus vitte a keresztet a Golgotára. 

A Heródes kapunál vége is lett a falon vezető útnak, így lesétálva az Óvárosba először az Oroszlános kapu felé indultunk, hogy az Olajfák hegyére rátekintsünk, és megnézzük a Gecsemáné kertet. Az Újszövetség szerint Jézus kedvelt helye volt az Olajfák hegye. Az utolsó vacsorát tanítványai körében költötte el, azután a Gecsemáné kertbe ment, s arra kérte őket, hogy virrasszanak vele. Júdás a Gecsemáné kertben árulta el Jézust. A 4. században szentélyt állítottak itt, amelyet később a keresztesek bazilikává bővítettek. A ferencesek 1666-ban megvették ezt a helyet és később kerítéssel vették körül. Ami nagy érdekessége a helynek, hogy a kertben oly régi olajfák vannak, hogy valószínűsíthetően ezek már Jézus korában is ott voltak. 

Visszafelé az Oroszlános kapun át jöttünk és a Via Dolorosa stációit végigjárva jutottunk el a Szent Sír Bazilikáig, amely a feltételezett Golgota helyére épült. 

Délután 4 óra volt mire beültünk ebédelni (és egyben vacsorázni). 5 után értünk haza kellőképpen kipurcanva. 

Azért Andrással mi még este 10-kor visszamentünk az Óvárosba egy nagyot sétálni. Este 11-kor meglepően nagy élet volt a siratófalnál.

Izrael – 1. nap

Posted by

0

2019. január 30.

Ez az út egy szomorú történet kapcsán alakult. András nagymamája, aki természetesen nekem is Nagyim lett, ahogy a család része lettem 2108 augusztusában elment. András szülei hosszan ápolták, idejük jelentős részét csak vele töltötték. Szerettük volna, ha valahova elvihettük volna Encsit és Janót, avagy Anyut és Aput, hogy egy kicsit kiszakadjanak. Hosszan dobáltuk Andrással egymásnak az ország és város neveket mérlegelve az időjárást, látnivalókat és mindent. Aztán annyira leegyszerűsödött a döntés, amikor egy beszélgetés során kiderült, hogy Izráelben még nem jártak, nekünk meg eleve rajta volt a listánkon.

Jeruzsálem az első úticél, amely Izrael fővárosaként három világvallás – a keresztény, a zsidó és az iszlám – szent helye. Történelmét tekintve az egyik legjelentősebb város az egész világon, ahol a bibliai negyedek találkoznak a modern világgal.

A reggel 6 órakor induló géphez külön kérik, hogy több, mint 2 órával érkezzünk meg a reptérre tekintettel a nagy utasforgalomra. Érthető is a dolog, hiszen a nemzetközi viszonylatban nem nagy budapesti reptérről reggel 6-6:30 között 12 gép indul. Na ehhez jött még az, hogy a wizz air számítógépes rendszere nem működött, így a 12 gépből 5 vagy 6 gép utasai dekkoltak az indulási oldalon várva, hogy manuálisan rögzítsék a feladott csomagjainkat.

Biztosra mentünk ezért aztán 2:15-kor felkeltünk, 2:45-kor elindultunk, 2:55-kor felvettük András szüleit, majd 3:35-kor már kint is voltunk a reptéren. Belefért a bő egy órás várakozás. Én azt hittem, hogy emiatt sokat fog késni a gép, de csak 20 perccel indultunk később, és a 3:15 perces menetidőt a pilóta bácsi letudta 3 óra alatt.

1 óra + az időeltolódás Budapesthez képest, Londonhoz képest 2 óra, Clevelandhez viszonyítva pedig 7.

Nem sokat aludtunk az éjjel. Mi konkrétan szűk 3 órát, így a repülőn hamar kómába estünk. Jeruzsálemnek nincs saját reptérre, így a tel-avivi Ben Gurion reptérre érkeztünk, ahol majdnem fél 12 volt mire kikeveredtünk és taxiba ültünk hogy átvitessük magunkat a 60 kilométerre fekvő Jeruzsálembe. Választhattuk volna a buszt vagy a vonatot is, ami olcsóbb, de nem akartunk két nagy bőrönddel szerencsétlenkedni a busztól a szállásig. A taxi árának utána kérdeztünk még a reptér épületén belül, így nem tudták irreálisan drágán adni magukat.

img_4799img_4819Nagyon jó, központi helyen, közel az óvároshoz, majdnem az Új kapu mellett van a szállásunk. Hamarabb érkeztünk, mint ahogy be lehetett volna jelentkezni a szállásra, de próba szerencse alapon megkérdeztük, hogy el tudjuk e már foglalni a szobáinkat. Az egyik szoba készen volt, így ott le tudtuk tenni a csomagjainkat, hogy aztán már neki is induljunk felfedezni a közvetlen környéket. Nem volt terv, nem volt úticél, csak ismerkedni akartunk a várossal, magunkba szívni a napsütés mellett az új illatokat és benyomást szerezni az itteni emberekről, életről.

A közeli Jaffa úton, melyen a villamos is közlekedik indultunk el, hogy ebédeljünk először is valamit. Sok kiülős helyet találtunk: kávézó, sütiző, étterem, kifőzde vegyesen. Itt most kellemes tavaszi idő van, 15-16 fok, de nagyon szép napsütéssel, ami azt jelenti, hogy napközben nekünk a pulcsi elegendő volt. Estére már elkelt a kabát, de azért még akkor sem volt olyan hideg mint most otthon, Magyarországon.

Ebéd után hamar eljutottunk a városfalhoz, ahol az Új kaputól elsétáltunk a fal mentén a Jaffa kapuig, majd átlépve a Jaffa kapun egy másik világba csöppentünk. Fantasztikus a különbség. Nem is tudom megmondani, hogy pontosan mi, az egész hangulat más. Az UNESCO kulturális világörökség része a jeruzsálemi Óváros.

Először a piaci részen bolyongtunk egy nagyot az Óvárosban. Azt olvastam, hogy a város egyik leglátogatottabb helye az Óvárosban található piac. A piac neve Shuk Mahané Yehuda és a XIX. század végén kezdett kialakulni, napjainkra Jeruzsálem meghatározó részévé vált, a Közel-Kelet valószínűleg legnagyobb szabadtéri piaca hosszasan utcák sorát megtöltve. Ruha, bőr árú (táskától a saruig), fűszer, aszalt gyümölcs, kézműves portékák vegyesen nagyon hosszan. Azt gondolom, hogy olyan szempontból jókor érkeztünk, hogy nem a hömpölygő nagy tömegben sétáltunk.

A piacon átmenve eljutottunk a siratófalhoz. A zsidók i.e. 1000 körül foglalták el Jeruzsálem területét Dávid király vezetésével, a várost is ők nevezték el. A városban mára több, mint 1000 zsinagóga található. Az Óvárosban sok helyen látni ortodox zsidókat, akik a legnagyobb melegben is a több ezer éve hagyományos öltözetben vannak, és továbbra is az ősi tradíciók szerint élnek. A Góliátot legyőző Dávid király megkezdte az előkészületeket egy templom felépítéshez, de ezt végül fia, Salamon vitte véghez i.e. 950 körül. Ennek helyén épült meg később a második templom, melyet a rómaiak i.sz. 70-ben leromboltak. Ennek csak a nyugati fala maradt meg, ez a Siratófal, a zsidó vallás egyik legszentebb helye. Neve onnan ered, hogy itt gyászolják a templom lerombolását, de hívják Nyugati Falnak is, a Heródes által épített templom udvarát határolta.

A férfiak és nők számára külön falszakasz van fenntartva az imádkozásra.

img_3099

Az emberek (leginkább a turisták) a papírra vetett kívánságaikat a siratófal kövei között lévő résekbe rejtik. Évente kétszer teljesen kisöprik a cetliket, de nem dobják ki, hanem eltemetik a Siratófal mögötti területen, a Templom-hegyen. 24 évvel ezelőtt, amikor szüleimmel itt jártam én is tettem egy cetlit az egyik kis résbe. Izgalmas lenne visszatekinteni, hogy vajon mi lett a kívánságommal, de bevallom, hogy egyáltalán nem emlékszem, hogy anno mit írtam a papíromra.

Visszasétáltunk a szállásra és egy mini csendespihenő után újra útnak eredtünk és rájöttünk, hogy a szuper menő bevásárló utca innen indul a szállásunk túloldaláról. Sok szép modern üzlet reggelizős kávézókkal és éttermekkel vegyesen egy aranyos sétáló utcán. Aztán még tekeregtünk kicsit a környékünkön, hogy ne túl korán menjünk aludni.