2021. szeptember 10.

lső alkalommal mikor itt jártunk 2017-ben, akkor Stara Fuzinában volt a szállásunk. 2018-ban a to másik végén Ukancban, idén pedig a 155 lakosú Ribcev Laz nevű falucska egyik eldugott kis zsákutcájában, ahol összesen 5 ház van.

Nagyon szuper kis házunk lett: a földszinti részen nappali kandallóval, nagy döglödős kanapéval, étkező ajándék borral, igazán jól felszerelt konyha, wc, pakolórész, előszoba, és nem utolsó sorban kijárat a teraszra a nappaliból. Az emeleten pedig úgy három hálószoba, hogy abból az egyik emeletes ágyas, így azt mi nem kértük, na de van még két fürdő is és mosókonyha is. Jó elrendezésű, jól felszerelt, igényes.

Pepe szegény első éjjel nem annyira aludt jól: kettő és három óra között a szüleit szórakoztatta. Mi nem ébredtünk fel rá, szóval jól csinálta.

Én reggel 7-kor felkeltem, egyrészt mert már fél órája ébren voltam, másrészt meg vakkantott egyet Boogie, és nem szerettem volna, ha másokat felébreszt. Megetettem őket, majd terveztem, hogy elmegyek velük egy sétára, de meghallottam, hogy Pepe magyaráz a szüleinek ismét. Végül Esztivel és Pepével együtt mentem kutyasétára egy órával később (csak hogy Pepe előtte még reggelizhessen).

De jól is jártunk, hogy csak 8-kor indultunk, mert még akkor is felhőben volt a táj, bő egy óra múlva, ahogy sétáltunk visszafelé kezdett el kitisztulni a kép. Persze hangulatos volt így is, teljesen más arcát láttuk a tónak.

Visszaérve, egy kiadós reggeli után Pepe ment a késő délelőtti szundijába. Mindenki más meg a nyaralós semmittevésébe. Délután 1-kor viszont összeszedtük magunkat és elmentünk kocsival ismét Bohinjska Bistricába, ahol az előző esti vacsi hozzávalóit is vettük. Onnan indul ugyanis egy olyan túra útvonal, ahol még nem jártunk: Izvir Bistricehez vezető út, ami nem más, mint egy nagyon szép vízeséses rész. Nézve az internet képeit, úgy tűnik most kevesebb a mélybe lecsorduló víz, mint mondjuk egy esős tavaszi időszakban, de ez minket nem zavart.

Majd 8 km-t mentünk oda-vissza, néhol elég kaptatósan felfelé, időnként a táj szépségéért megállva. Ráadásul visszafelé egy másik útvonalon mentünk a kocsihoz, ami egy másik ámde még szebb tájon vitt minket keresztül: előttünk a zöld mezőn tehenek tengették az idejüket ráérősen, mögötte a távolban a Júlia-Alpok csúcsai látszottak teljesen tisztán, felette pedig a kék égen a kis tejszínhab felhők pont olyanok voltak az elénk táruló látványban, mint hab a tortán.

Pepe javarészt nyakban ült (egy speckó nyakhordozóban), de aztán volt, hogy karban és olyan is, hogy saját lábon sétált. Nagyon jól bírta. Sőt, minket is nagyon jól bírt: Bandi kezében is és nálam is tök jól el van. Pogoval és Boogieval csak apránként fűzi szorosabbra a kapcsolatot, de az is elég jól halad.

Ez tulajdonképp egy 45 perces gyalogútnak volt kiírva, mi másfél óra alatt teljesítettük is. Persze visszafelé már nekünk is csak 45 perc volt.

Délután 5 körül beültünk egy könnyű kis ebédre Bohinjska Bistricán a “belvárosban”, majd beugrodtunk a boltba palacsinta alapanyagért -> nutella. Este a palacsinta sütés és éves után a fiúk pihengettek, mi meg Esztivel társasoztunk egy nagyot.