2025.01.19. vasárnap

Vasárnap van, az Úr napja, így úgy döntöttünk megpihenünk. Kényelmes 9 órási reggeli után egészen a szálloda medencéjéig merészkedtünk, hogy ott a madarak csicsergése mellett a medence túlfolyójának csobogását élvezzük és ne csináljunk semmit, max olvasással, beszélgetéssel és nézelődéssel töltsük a napot. 

Én ezt ideig-óráig bírom is… Ja nem. De igyekeztem nagyon türelmesen kivárni azt a pontot, amikor a többiek is megteltek a D-vitaminnal és a medence hűsítő vizének klór szagával. Közben ettünk egy könnyű késői ebédet. 

Aztán eljött az én pillanatom és kitaláltuk, hogy elindulunk naplementét nézni. A recepciós kislány javasolt egy kevésbé turistás helyet, a Phnom Krom Templom romot, ami a várostól délre van. A hindu templom a 9. század végén épült, Yasovarman király uralkodása idején Shivanak, Vishnunak és Brahmanak szentelve. Motoros hintóval érkeztünk a városkába, ahonnan még felgyalogoltunk egy hegyre, hogy a minden irányba elterülő végtelen zöld rizsföldekre rálátva, a helyiekkel romantikus naplementés esténk legyen. 

Ahogy tartottunk fel a hegyre, az út mentén minden olyan ponton, ahol fa nem akadályozta a kilátást le voltak téve a földre masszívabb piknik plédek egy-egy kővel a sarkában megerősítve. Az út túloldalán pedig egy kevésbé jómódú fazon vagy gyermek, aki a vasárnap esti bevételét ebből hozta ki. Amikor mentünk felfelé még bőven volt időnk a naplementéig, ezek a plédek pedig üresen álltak. Visszafelé jövet láttuk, hogy a helyiek “kibérlik”, fiatalok itt randiznak, családok piknikeznek és közben a látványban gyönyörködnek. Olyan egyszerű megoldás, mégis kedves, jópofa dolog.

A naplemente után a városba vitettük magunkat, hogy még ott csavarogjunk és vacsorázzunk egyet a khmer ételek közül mazsolázva.