2025.01.10. péntek 

Reggel fél 8-kor újra útra keltünk Hanoiból, hogy a Ha Long-öbölbe eljussunk egy kétnapos túrára. Ennek érdekében 6-kor keltünk. 

A Ha Long-öböl egy 1 500 km² nagyságú terület a Vietnámi-öbölben, Vietnám északi részén, Hanoitól délre. Hivatalos adatok szerint 1969 mészkőszikla emelkedik ki a vízből, amelyek többsége lakatlan sziget vagy szirt, nagy része több száz méter magas. A mészkősík, amin az öböl található, süllyed. 1994-ben az UNESCO természeti világörökségi helyszíneinek listájára került.

A Vịnh Hạ Long név jelentése: „az alámerülő sárkány öble”. A legenda szerint az öböl a tengerhez közeli hegyekben élő sárkány közreműködésével jött létre. Amikor a sárkány a parthoz szaladt, farkával mély barázdákat húzott a földbe, amit – miután a sárkány a vízbe merült – elárasztott a tenger.

Az árapály váltakozása, az időjárás, a szél és a víz üregeket és barlangokat alakított ki a kőzetben, amelyeknek egy része csak apálykor látogatható. Közülük sokat növényzet borít, a nagyobbakon sűrű dzsungel található. Egyes barlangokban és üregekben különös alakú álló- és függő cseppkövek vannak.

Busszal jöttek értünk a szállodához, hogy majd komppal vigyenek át minket Cát Bá szigetére, ahol végül újra buszra szálljunk és eljussunk a kikötőbe. Elsőre kissé szervezetlennek tűnő rendszerben folytak a dolgok. Míg a tegnapi busz kiránduláson a túra vezetőnk mindig mindent érthetően többször elmondott, mikor hova megyünk és ott mit fogunk csinálni, addig a mai srác, aki a segítő volt a buszon nagyjából semmiről se tájékoztatott minket. Tulajdonképp a kikötőben leszállva a buszról ott hagyott minket, mondván neki csak az volt a feladata, hogy ezt a 20 embert eljuttassa erre a pontra. Aztán mi csak ott álltunk és vártunk nézegetve a sziget, kikötő melletti szállodáit, méregetve, hogy vajon melyik lesz az ideálisabb, ha most így itt maradtunk a semmi közepén, mert hát nem tudtuk, hogy mi fog történni, vagy mi kell történjen. Aztán egyszercsak előkerült Tom, a mi idegenvezetőnk a hajóról. Névsor olvasást tartott, és onnantól kezdve pikk-pakk a hajón találtuk magunkat. 

Most déltől következő délig a hajón leszünk. 

Ebéddel vártak minket a hajón, majd délután a hatalmas kősziklák között hajózva élveztük a tájat, a csendet, a nyugalmat, és a vízen való ringatózást. Néhol vízen úszó mini falvak törték meg a táj színét, ami előtt elhaladva egy-egy kutya ugatással jelezve védte a területét.

Sajnos nem volt végtelenül jó időnk, de azért a kajakozást kipróbáltuk, sőt Bandi és Szécsi Orsi fürödtek is. 

Délután tovább élvezve a környezetet sokat nevettünk, kikapcsoltunk majd részt vettünk egy főző tanfolyamon, amin a tavaszi tekercs elkészítésének tudományát tulajdoníthattuk el.

Este pedig meglepően hamar kipurcantunk.