Ha Long-öböl

2025.01.11. szombat

Az, amikor az ember egy hajón ébred a világ nyüzsgésétől és hangos zajától távol, a semmi közepén, de mégis a természet csodálatos és leírhatatlan szépsége között, az nálam a top tízes pillanat. Se net, se térerő, emberek is csak mértékkel, viszont a szemünk előtt a világ csodája, amiben gyönyörködhetünk. Fel se kell kelni, mert a lábunk előtt lévő szoba ablakából már ott vár minket a látvány mikor kinyitjuk a szemünket. De azért, hogy az enyhén borús, felhős égen mérsékelten átszűrődő napfelkeltét megpillantsuk inkább felkeltünk reggel 6-kor és felmentünk a hajó tető teraszára.

Korán kaptuk a reggelit, hogy aztán reggel 8-kor már kint biciklizhessünk Cát Bá szigetén, betekintve az egyik helyi falu életébe. Egy emelkedőkkel színezett 5 kilométert tekertünk, bivalyt néztünk, helyi töményt kóstoltuk, virágot néztünk a mező mellett, kutyákkal barátkoztunk…

Mikor visszatekertünk a hajóhoz összepakoltunk, és kijöttünk a szobáinkból, hogy a személyzet rákészülhessen a következő csapatra. Míg mi a tájban gyönyörködtünk az ebéd is elkészült.

A kikötőbe délben szálltunk ki, ahonnan bő 4 óra lett volna a visszaút Hanoiba, ha nem késik 40 percet a busz. Na és aztán az se javított az időn amikor egy nőt elsodort a busz… Ez konkrétan úgy történhetett meg, hogy a gyalogosok az úttestre kényszerülnek majd mindig, vagy mert nincs járda, vagy mert a járdát teljesen másra használják: parkolnak rajta, vagy motorral közlekednek a járdán, de sok esetben az árusok és portékáik foglalják el a helyet. Így aztán a busz a szűk úton evickélt a szembejövő forgalom és a mellette haladó gyalogos forgalom között, de nem volt teljesen sikeres a történet. Szerintem a sofőr észre se vette, csak a nő a családjával volt, akik elkapták, hogy ne essen el majd erős kiabálásba kezdtek, jelezvén a sofőrnek, hogy mit gondolnak. A busz megállt, a sofőrünk lelkiismeretesen bocsánatot kért (nem értettük, de így értelmeztük a jelenetet), majd a nő fia olyan szinten kezdett el kötözködni, ordibálni, hogy a családjának kellett lefognia. Végülis a balesetes nő védte a sofőrt. Na ezzel is elment vagy 10 perc, de aztán megoldódott a feszültség és tovább robogtunk. A nőnek különben láthatóan nem lett baja.

Hanoiba visszaérve felfrissítettük magunkat, majd egy vacsorával indítottuk az estét. Visszamentünk abba az étterembe, ami eddig a legjobban tetszett nekünk arra gondolva, hogy volt azon az étlapon még sok olyan étel, amit nem próbáltunk ki.

Ház specialitása: rizstésztába tekert gombás cucc

Péntek és szombat este van a városban éjszakai piac, ami ráadásul tök közel van hozzánk. Oda-vissza végigjártuk, néhol megharcolva a tömeggel, alkudozva mindenen vásárolgattunk.

Egy koktéllal zártuk az estét majd fél 12 körül hazabattyogtunk a szállásra.

2025.01.10. péntek

Reggel fél 8-kor újra útra keltünk Hanoiból, hogy a Ha Long-öbölbe eljussunk egy kétnapos túrára. Ennek érdekében 6-kor keltünk.

A Ha Long-öböl egy 1 500 km² nagyságú terület a Vietnámi-öbölben, Vietnám északi részén, Hanoitól délre. Hivatalos adatok szerint 1969 mészkőszikla emelkedik ki a vízből, amelyek többsége lakatlan sziget vagy szirt, nagy része több száz méter magas. A mészkősík, amin az öböl található, süllyed. 1994-ben az UNESCO természeti világörökségi helyszíneinek listájára került.

A Vịnh Hạ Long név jelentése: „az alámerülő sárkány öble”. A legenda szerint az öböl a tengerhez közeli hegyekben élő sárkány közreműködésével jött létre. Amikor a sárkány a parthoz szaladt, farkával mély barázdákat húzott a földbe, amit – miután a sárkány a vízbe merült – elárasztott a tenger.

Az árapály váltakozása, az időjárás, a szél és a víz üregeket és barlangokat alakított ki a kőzetben, amelyeknek egy része csak apálykor látogatható. Közülük sokat növényzet borít, a nagyobbakon sűrű dzsungel található. Egyes barlangokban és üregekben különös alakú álló- és függő cseppkövek vannak.

Busszal jöttek értünk a szállodához, hogy majd komppal vigyenek át minket Cát Bá szigetére, ahol végül újra buszra szálljunk és eljussunk a kikötőbe. Elsőre kissé szervezetlennek tűnő rendszerben folytak a dolgok. Míg a tegnapi busz kiránduláson a túra vezetőnk mindig mindent érthetően többször elmondott, mikor hova megyünk és ott mit fogunk csinálni, addig a mai srác, aki a segítő volt a buszon nagyjából semmiről se tájékoztatott minket. Tulajdonképp a kikötőben leszállva a buszról ott hagyott minket, mondván neki csak az volt a feladata, hogy ezt a 20 embert eljuttassa erre a pontra. Aztán mi csak ott álltunk és vártunk nézegetve a sziget, kikötő melletti szállodáit, méregetve, hogy vajon melyik lesz az ideálisabb, ha most így itt maradtunk a semmi közepén, mert hát nem tudtuk, hogy mi fog történni, vagy mi kell történjen. Aztán egyszercsak előkerült Tom, a mi idegenvezetőnk a hajóról. Névsor olvasást tartott, és onnantól kezdve pikk-pakk a hajón találtuk magunkat.

Most déltől következő délig a hajón leszünk.

Ebéddel vártak minket a hajón, majd délután a hatalmas kősziklák között hajózva élveztük a tájat, a csendet, a nyugalmat, és a vízen való ringatózást. Néhol vízen úszó mini falvak törték meg a táj színét, ami előtt elhaladva egy-egy kutya ugatással jelezve védte a területét.

Sajnos nem volt végtelenül jó időnk, de azért a kajakozást kipróbáltuk, sőt Bandi és Szécsi Orsi fürödtek is.

Délután tovább élvezve a környezetet sokat nevettünk, kikapcsoltunk majd részt vettünk egy főző tanfolyamon, amin a tavaszi tekercs elkészítésének tudományát tulajdoníthattuk el.