2025.01.14. kedd

Fura egy éjszaka volt. Az hagyján, hogy éjjel 2 előtt még mindig nem vagyunk álmosak, és már csak azért megyünk aludni, mert tudjuk, hogy reggel fel akarunk kelni, de most éjjel még program is volt. Lefeküdtünk, majd egy negyed óra múlva (éjjel kettő körül volt) iszonyat hangos riasztó szólalt meg. Én még ébren voltam, felpattantam, és kimentem az apartmanból a lépcsőházi folyosóra, ahol szólt ezerrel az összes tűzjelző. Bandi felébredt rá, Szécsiéket ébreszteni kellett. Már húztuk a cipőt, meg valamit a pizsire, hogy elinduljunk lefelé a 36-dik emeletről gyalog, mivel a liftek emiatt nem működtek. Még hamar a telefont felkaptuk, indultunk ki, amikor leállt a riasztó. (Kb 5-7 percig szólt, ami nem sok, de egy ilyen feszkós helyzetben elég hosszúnak tűnik.) Dilemmáztunk egy darabig, de mivel nem kapcsolt be újra a riasztó, így csak annyit tettünk, hogy a teraszról ellenőriztük van e füst, jönnek e a tűzoltó autók. Az utcán nyugi volt. Visszafeküdtünk. Negyed óra múlva, mikor végre fejben elengedtük a témát és bealudtunk újra furcsa hangra ébredtünk ismét. Valaki hangosan beszélt a folyosón. Kimentem, a hangosbemondóban többször is jelezték vietnámiul és angolul, hogy téves riasztás volt a tűz riadó. Persze elsőre nem értettük, kivártuk míg újra bemondta, de akkor sem voltunk teljesen biztosak. A liftek már működtek, a folyosón csak mi voltunk kint és az utcán nem rohantak az épületünk felé a tűzoltó autók. Így aztán úgy döntöttünk, hogy visszafekszünk. Utána már nyugi volt.

Reggel elég nagy párára keltünk, megint teljesen más volt a kilátás a teraszunkról. Úgy különben meleg van, 33 fok, sőt dél körül már sütött a nap.

Reggeli kávéra elugrodtunk a szomszéd épület aljába, de nem volt olyan finom, mint a tegnapi. 

Miután teljesen összekaptuk magunkat elmentünk egy klassz helyre egy brunchra (reggeli-ebédre) a Tartine Saigon nevű helyre. Szuper a hely, csak ajánlani tudjuk. 

Kaja után (ami már dél után volt) elsétáltunk a nem messze lévő Jade Emperor Pagoda buddhista templomhoz. 

Majd egy szép nagy park és egy frissen nyitott Holdújévi vásárt néztünk meg. A vásárban kézműves és kevésbé kézműves árusok és sok (ahhoz képest szép) műanyag sárgán virágzó fa volt. Olyasmi volt mint nálunk egy karácsonyi vásár, csak 30 fokkal melegebb helyszínen. Egyértelműen ez a legnagyobb ünnepük. Most, hogy két hét van már csak hátra a Holdújévig, egyre inkább mindenhol és mindenkin látszik a készülődés. 

A piros a jó szerencse, boldogság színe míg a sárga a barátság színe. Ezek a színek ilyenkor mindenben megjelennek: díszítésben, dekorban, ruhájukban, ajándékban. Újra és újra megkérdeztük ma a fiatalokat, hogy mi ez a fotózkodási őrület, mert itt is bármerre fordulunk azt látjuk, hogy a fiatalok (elsősorban a lányok), kimennek a parkokba, elegánsabb épületekhez és magukat fotóztatják. Maguknak készülnek a képek, így az év végéhez közeledve, amolyan emlék képeket készítenek. (Szóval amit korábban írtam, hogy az iskolai évkönyvbe, azt félre értettük, az csak simán évkönyv, vagy album.)

A Függetlenségi palota (Independence Palace) volt a következő állomásunk.

A jelenlegi Függetlenségi Palota építését Ngô Đình Diệm elnök 1962-ben rendelte el a régi palota pótlására, amely súlyosan megrongálódott a Vietnami Köztársaság légierejének két disszidens pilóta bombázása miatt. Ngô Viết Thụ építész tervezte, és a Vietnami Köztársaság (vagyis Dél-Vietnam) elnökének otthona és munkahelye volt. 1966-ban adták át az épületet. Saigon eleste 1975. április 30-án véget vetett a vietnami háborúnak, amikor az észak-vietnami hadsereg harckocsija betörtek a palota kapuin. Vietnam újraegyesítése után az épület továbbra is kormányzati épületként és elnöki hivatalként működött egészen 1976-ig, amikor Dél-Vietnam fővárosát hivatalosan Hanoiba költöztették, és a kormány funkcióit áthelyezték. A palotát ma múzeumként őrzik.

Már nem voltunk messze a piactól, ami egy fedett piac. Ez azért is jött jól, mert míg bent voltunk elég nagy zuhé kerekedett. Talán jót is tett a városnak, picit felfrissült estére a levegő. Haza taxiztunk, mert mindenki érezte, hogy egy tökéletes talp masszázsra van szüksége. 

Otthoni zuhany után visszamentünk a városba vacsorázni a japán negyedbe. Iszonyat finom hamburgert ettünk. Utána még elég sokat sétáltunk, mert Bandi kinézett egy buli utcát, a Bui Vien Walking Street-et, ami odébb volt. Teljesen őrült utca volt, végtelen hangos zenével.