2015. augusztus 31. hétfő

A Grand Canyon, mint Nemzeti Park oly nagy, hogy több bejárata is van. Mi a keleti bejáratot választottuk, leginkább azért, mert Page-ből jövet és Flagstaff-ba menet ez tűnt a legkézenfekvőbbnek. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen így csak a keleti részét láttuk a parknak.

Az odavezető út mentén a környéken lévő indián rezervátumokban élő helyiek árulták a kézzel készített portékáikat, elsősorban ékszert, de mondjuk váza és pánsíp is volt egyik-másik árusnál.
Ahogy megérkezünk a Nemzeti Parkba el is kezdett esni az eső. Egyrészt volt nálunk esődzseki, másrészt nagyon úgy nézett ki, mint ami éppen csak csöpög egy kicsit, aztán elvonul. Legalábbis Bandi optimizmusa erősen ezt sugározta. Az első megálló pontnál volt egy kilátó torony, amibe felmentünk. Na ott, akkor elkezdett elég rendesen dörögni, villámlani, és nem utolsó sorban szakadni. Ezek után nem siettük el a torony látogatását. Mire kijöttünk tényleg alábbhagyott az eső, és az egyik irányban tisztulni látszott az ég. Végül nagyjából este 6-ig, amíg a parkban voltunk, ez volt a jellemző: hol esett, hol tisztult az ég. Hol be volt felettünk borulva és lógott az eső lába, de egy picit odébb már előbukkantak a napsütötte sziklák, hol mi kerültünk a nap hatása alá, hol pedig a szél mellé kaptunk egy kis esőt is. Emiatt aztán hol 3-4 réteg volt rajtunk, hol meg az az egy is sok volt.

  
  

Bandival azt állapítottuk meg, hogy nekünk jobban tetszettek azok a parkok, melyek kisebbek, és emiatt semmi sincsen bennük. Ha bemész, akkor vinned kell magaddal az enni – innivalót, mert ott már csak piknik asztal van, meg wc. Ezekben a nagyobb parkokban, mint a Zion, Bryce és a Grand Canyon eléggé ki van építve minden: ilyen kajálda, olyan vásárlós hely, netán szállás… Stb. Jóval több a látogató is a parkban, és valahogy az egésznek ettől kisebb volt a hangulata számunkra. Természetesen ezek is gyönyörű helyek voltak, kár lett volna kihagyni.
Délelőtt fél 11-től este 6-ig parkoztunk, bár közben tartottunk egy laza délutáni szundit a kocsiban.