Seattle – Alaszka – Vancouver – 10. nap

Posted by borsophoto

2025.08.12. kedd

Reggel elhagytuk Glacier View nevű falucskánkat valamint az azt körülvevő hegyeket és gleccsert.

Seward felé vettük az irányt reggel 9-kor. Útközben Wasilla nevű városban beugrodtunk kaját venni, majd a város szélén a Reflection Lake (Tükröződés tavát) jártuk körbe. Olyan klassz kis napos idő van megint, hogy néha már pólóban vagyunk.

Anchorageból délre menet az autóút mellett volt egy Beluga Pont nevű hely, ahol a csendes óceán ezen öblében sok beluga bálna él, és megfigyelhetőek. Láttuk őket, bár elég távol voltak… Higgyétek el, ezen a két képen ők vannak!

A Glacier-Viewban lévő házi nénink, Sandy ajánlotta, hogy Sewardba menet álljunk meg az Alaska Wildlife Conservation Centernél, avagy egy olyan vadrezervátumban, ahol mentett állatokat gondoznak addig míg vissza nem tudják adni a természetnek. Sokféle állatot láttunk: farkast, rénszarvast, jávorszarvast, baglyot, medvét, bölény, tarajos sült, prérifarkast és pézsmatulkot. Bevallom voltak újdonságok abban a 2,5 órában.

A Kenai-félszigeten, az Alaszkai-öböl egyik fjordján, a Resurrection-öbölnél található Seward, ami Alaszka déli partján fekszik, körülbelül 190 km-re közúton Alaszka legnagyobb városától, Anchorage-tól.

A 2717 lakosú Seward a nevét William H. Sewardról, az Egyesült Államok korábbi külügyminiszteréről kapta, aki 1867-ben, Andrew Johnson elnök adminisztrációja alatt, Alaszka megvásárlásának megszervezését irányította az Egyesült Államok részéről.

Seward az Alaszkai Vasút déli végállomása és az eredeti Iditarod (kutyaszánhúzó) verseny eredeti kiindulópontja a város déli végén van (a szállásunkhoz egész közel), a parton.

Este 6 körül érkeztünk meg, kipakoltunk, majd Judit és Bandi elment sétálni a parton egyet, míg én ugyanott futottam. A part majd teljes hosszában lakó autókkal van tele Amerika és Kanada különböző államaiból. Vacsira magunk főztünk, majd kidőltünk.

Seattle – Alaszka – Vancouver – 9. nap

Posted by borsophoto

2025.08.11. hétfő

Reggel azzal kezdtünk, hogy kialudtuk magunkat. Aztán megláttuk, hogy gyönyörűen süt a nap.

11 körül elindultunk a kis megkent szendvicseinkkel egy autós túrára, hogy felfedezzük a környéket. Néhol a főútról letérve, dombokat megmászva élveztük a tájat. Az egyik domb tetején megettük a szendvicseket, majd elindultunk vissza.

3 órára kellett megérkezzünk a gleccser túra induló pontunkra. Egy 3,5 órás túrára mentünk a MICA tour-ral a Matanuska Gleccserre. Ez a gleccser egy 43 km hosszú és 6,4 km széles völgygleccser, az Egyesült Államok legnagyobb, autóval megközelíthető gleccsere. Végpontja a Matanuska folyót táplálja. A gleccser napi körülbelül 30 cm-t áramlik. Végig, egész nap nagyon szép időnk volt. Reggel 10-kor még csak 5 fok volt, de apránként húzta fel a hőmérsékletet a napocska, annyira, hogy a gleccser túrára már hosszú ujjú pólóban indultunk. A gleccser közelében hirtelen vagy 10 fokkal hűvösebb volt, de volt nálunk dzseki. Természetesen nem jártuk be a gleccser teljes 43 km-es hosszát, a végében túráztunk majd három óra hosszat. Ami furcsa volt, hogy nagyon sok helyen kő és kavics borította a gleccser jegét. Ezek a kövek fentebbi szakaszokról, a gleccser két oldalán lévő sziklafalról hullanak a gleccserre. A gleccser alsó szakaszán a 6,4 km szélességének nagyjából a felét kő törmelék és nagyobb szikla darabok borítják. Vannak részek, ahol meg a tükör sima jégen sötét sár réteg van, ezzel teljesen megzavarva a túrázókat. Ide csak vezetővel lehet jönni, kisebb-nagyobb csoporttal. Nekünk egy nagyon ideális csoport létszámunk volt, mert a vezetővel együtt nyolcan voltunk. Indulás előtt a tájékoztatás mellett kaptunk védő felszerelést: egy-egy bukósisakot, és a túra bakancsunkra egy szöges jégtalpat. Sőt, aki nem ideális cipőben érkezett, az bakancsot is kapott.

A vezetőnk egy Minnesota-i fiatal srác volt. Ezalatt a szűk egy hét alatt nagyon sok olyan felszolgáló – kiszolgáló emberrel találkoztunk, akik csak nyári munkára jönnek ide, különböző amerikai államokból, vagy egyéb országokból. Például különböző helyeken találkoztunk bolgár és macedón fiatalokkal, akik már több éve kijárnak ide Alaszkába nyári munkára.

Este hétkor végeztünk a túrával, és mivel a tegnapi vacsi nagyon finom volt, így visszamentünk ugyanabba az étterembe: a Mountain Sheep Lodge éttermébe. Ma sem csalódtunk!

Seattle – Alaszka – Vancouver – 8. nap

Posted by borsophoto

2025.08.10. vasárnap

Fél 9 után ébredtünk, és kicsit kapkodva szedtük össze magunkat, ugyanis 10 órakor ki kellett jelentkezzünk a Denali-s szállásról. Szakadó esőre keltünk és 5 fokra, amit csak háromnak lehetett érezni… Megállapítottuk, hogy tökéletes az eső időzítése, nekünk az elmúlt két napban alaszkai viszonylatban nagyon szép időnk volt, időnként sütött a nap és nem esett az eső. Azt néztük, hogy erre a területre, amit ma elhagytunk estére már csak 1 fokot ígér, ónos esőt és havazást. Nem vártuk meg, hogy igaza van-e, inkább elindultunk délebbre.

A mai cél a Glacier View nevű hely, ami a Matanuska Gleccser közelében található.

Mivel ma van Bandi szülinapja, így kerestünk egy klassz éttermet. Jobban mondva anno leveleztem a mai szállásunk házi gazdájával, Sandyvel, aki ajánlott néhány helyet. Az egyik a Wasilla nevű városban lévő Chepo’s nevű mexikói étterem volt, ezt választottuk. Itt már nem esett az eső, ami egyre biztatóbb volt.

Délután 5 óra volt mire az új szállásunkra értünk a Glacier View nevű 234 lakosú falucskában. Egy nagyon aranyos kis kétszobás faház a hegyek között, az erdő szélén. A házigazda Sandy és Dan végtelenül kedvesek, szimpatikusak.

A falucska 30 mérföld (48 km) hosszú és ezalatt a néhány kilométer alatt a szintkülönbség is rendesen váltakozik 1430 és 3285 láb (436-1000 méter) között. Szóval amikor azt mondom, hogy átugrottunk a szomszédba vacsizni, akkor elmentünk egy 43 km hosszú gleccser mellett, egy repülő leszálló pálya mellett, átszeltünk néhány hegyet, és utaztunk egy kétsávos autóúton 20 percet. De ez csak a visszaútra volt igaz, mert odafelé megálltunk több helyen is folyamatosan rácsodálkozni a tájra. Sőt tettünk egy mini túrát is.

A vacsora helyünk egy nagyon hangulatos helyen volt. Várnunk kellett mert tele volt mikor megérkeztünk. Leültünk kint, de hűvös, szeles volt: 5 fok, de hőérzetre mínusz 1. Cserébe a várakozásért, nagyon finom vacsit kaptunk.