Füssen

2025. június 4.

A “Romantikus út” Németország legismertebb és legkedveltebb turisztikai útvonala, amely Würzburgtól Füssenig terjed, és kb. 400 kilométer hosszú. Németország különböző tájaiba, művészetébe és kultúrájába kapunk betekintést a kisvárosok által, miközben a táj is változik.

Alapvetően északról dél irányába tart az útvonal, Füssen a végállomás. Mi viszont megfordítottuk az útvonalat, mert pünkösdre értünk volna Füssenbe, és aggódtunk a Füssen közelében lévő II. Lajos király kastélyainak esetében a sok turistától és az ünnepi nyitvatartástól is.

Passauban a szálláson reggeliztünk, majd 10 körül elindultunk a Duna mentén, Münchenen át egészen Füssenig.

München után a táj átváltott az addigi síkságból a hegyek között vezető útra, ahol a sötét sziklákon a kemény zöld fenyvesek magasodtak, néhol pedig a fehér hófoltok megtörték a hegyek zord külsejét.

Egy tervünk volt mára, azon kívül, hogy eljussunk Füssen városába, mégpedig, hogy a Linderhof Kastélyt megnézzük, ami Füssen felé útba esett.

A kastély II. Lajos bajor király legkisebb kastélya a három kastély közül melyet a király magának építetett 1870-1886 között. Lajos király másik neve, az “Őrült Lajos király”, de hogy valójában tényleg őrült volt e, vagy csak nagyon különc, azt mind máig történészek kutatják. Egy biztos, hogy hiába volt Lajos II. Miksa bajor király fia, apja spártai módon nevelte őt is és testvérét is, éheztette, verte őket. 18 éves volt, mikor apja hirtelen meghalt és ő lett a bajor király. Ezt követően nem élt hosszan, 41 évesen valószínűsíthetően öngyilkos lett. Ez a kastély amely még életében elkészült.

Ami a kastély parkját illeti az északi részen található hálószobára néző lejtős terepet kihasználva egy kaszkádot hoztak létre. A víz 30 márványlépcsőn folyik le a lejtőn, amelyek mindegyike egy miniatűr vízesés. A Neptun-kúttal alul és a Zenepavilonnal a tetején a Kaszkád választja el a palotát az északi vidéktől.

Egy tájpark képezi az átmenetet a díszkertek és az Ammergau-hegység fenyő- és bükkös erdői között. A pompás bükk-, tölgy- és hársfák csoportjain, valamint nyílt réteken át kanyarogó ösvények állandó látványosságot nyújtanak. 1876-ban, a park északi szélén II. Lajos két kis “menedékhelyet” épített: a mesterséges barlangot és a Mór kioszkot.

A Vénusz-barlang (Grotto) egy mesterséges cseppkőbarlang a kastély parkjában, amelyet 1875-77-ben, mindössze két év alatt építetett Lajos király. (Nemrég felújították, és csak a felújítás telt tíz évbe!) 90 méter hosszúságával és majd 14 méter magasával a 19. század legnagyobb mesterséges barlangja – kizárólag II. Lajos király számára építették. Számára ez egy interaktív színpad volt, amely szinte tökéletes illúziót keltett benne, mintha egy operajelenetben vagy egy távoli helyen lenne. A Vénusz-barlang díszlete Richard Wagner „Tannhäuser” című operájának I. felvonásából származik, a zeneszerzőt Lajos király támogatta, és pontosan Wagner színpadi utasításai szerint tervezték. A barlang a Capri szigetén található híres Kék-barlangon is alapul. Bár a király soha nem járt ott, útleírásokból, festményekből és operajelenetekből ismerte, és lenyűgözőnek találta.

1878–1881 között a barlangot elektromos világítással szerelték fel, ami akkoriban ultramodernnek számított. Cserélhető üvegkorongokat használtak a barlang különböző színekkel történő megvilágítására: pirossal a Vénusz-hegyi jelenethez, Ludwig kedvenc színével, kékkel és további színekkel. A barlangban egy mesterséges tó is van, amely már akkor fűthető volt, mint ahogy maga a barlang is. Fotózni sajnos nem lehetett bent így 1-2, a neten található képet mutatok.

II. Lajos király a Linderhof kastélyt személyes menedékhelyének szánta, ahol elvonulhatott a világ elől, átlagosan havonta két hetet itt töltött. A kastély maga nem nagy, négy teremből áll, valamint a szobákat összekötő kabinokból.

Tükörterem: Az egyik leglátványosabb szoba, amelyet Lajos olvasó- és pihenőhelyként használt. A tükrök elhelyezése végtelen teret és fényhatást kelt.

Királyi hálószoba: A szoba a baldachinos ágyával és gazdagon díszített mennyezetével a rokokó stílus megtestesítője.

Étkező: Az étkező „terülj-terülj asztala” arról híres, hogy az asztal mechanikus rendszerrel leengedhető az alsóbb szintre, ahol a szolgák megpakolták, majd felküldték, így II. Lajos anélkül ehetett, hogy szolgálókat kellett volna látnia.

A művészet terme: A kastély belsejében számos festmény, aranyozott díszítés és bútordarab található, amelyek a király művészet iránti rajongását mutatják.

Sajnos itt sem lehetett fotózni.

A kastélytól Füssen már nem volt messze, de úgy elment az idő, hogy este 6 körül érkeztünk meg az új szállásunkra.

Füssen a Lech folyó kanyarulatában, 800 méter magasan fekvő tüchtig kisváros a bajor földön, egész közel az osztrák határhoz. Egy jó kis olasz vacsorával kezdtük a városnézést, majd az eső ellenére a belvárost bejártuk és megcsodáltuk.