Nyugisan keltünk reggel, és sehova se kapkodtunk. A reggeli kutyaséta során találkoztunk Bandi kolléganőjével, Amandával és két bernipásztor kutyusával. Tudtuk, hogy jönnek, így külön örültünk a random reggeli közös sétának.

Aztán majd dél volt mire lebattyogtunk a tópartra a kis könyveinkkel, fekhellyel, kutyával felszerelkezve. Nem volt valami őrült kánikula, de azért csak bementünk a vízbe. (Még én is!).

Három órára úgy beborult, hogy egyértelmű volt el kell induljunk haza. Indulhattunk volna előbb is, kevésbé áztunk volna meg…

Az esős délutánt egy meleg zacskós levessel és egy kis csendespihenővel fejeltük meg.

A tó Ukanc felőli végében nagyjából egy étterem van össz-vissz. Nem rossz, de azért nem is az a szuper hely, ahova 10 napon keresztül minden nap beülnék. Ráadásul amiatt, hogy egyedüli beülős, sokszor várni kell a helyre. Tavaly volt itt egy másik étterem is, azt anno ki is próbáltuk és tök jó volt, de az megszűnt, már csak panzióként üzemel. Ugyan van mellette egy “take away”-es büfé kocsi, amiben Stephan lelkesen főz augusztus óta, de elsőre nem volt akkora bizalmunk. De tegnap megtört a jég, meg ismételten nem volt hely az étteremben, így kipróbáltuk Stephan konyháját. 3-4 féle kaja van fixen az “étlapon” (nincs étlap, csak krétatábla). Leves, pörkölt, töltött paprika, meg talán még egy dolog. Valamint van szintén 2-3 desszert, amit szintén a srác készít. Azt kell mondjam jobb volt, mint az étterem.

Estére pedig áthívtuk Amandáékat társasozni, ami tök jól sikerült.