Eilat

Izrael – 11. nap

Posted by

0

2019. február 9.

Ismét szombat, ismét Sabbat. Eilatban másképp értelmezik kicsit, mint Jeruzsálemben. A reggelizőben nem főznek nekünk kávét, nem sütnek nekünk tojást, ami ki van készítve abból választhatunk. Ez nem is lenne furcsa, bár ha már ennyire betartják, akkor azt nem értem, hogy miért mennek be dolgozni? 22-es csapdája…

A liftet hiába nyomtam a negyediken ezerrel, nem akart jönni, majd egyszercsak megérkezett, de mivel még nem voltunk ott mind a négyen így nem szálltam be és tovább is ment. Utána hiába hívtam újra… Végül lementünk gyalog. Reggeli után újra nyomkodtuk a gombot mint a hülyék, majd szóltunk, hogy elromlott a lift. Válasz: nem, nem romlott el: Sabbat van. Vagyis átállítják a liftet péntek délután, hogy a zsidóknak ne kelljen Sabbatkor még a lift gombot se megnyomni, hiszen az már munka. A lift úgy van átállítva, hogy fel-le közlekedik folyamatosan magától és minden emeleten megáll. Furcsa. Leginkább azért furcsa mert csak a reggelizőbe menő lift volt átállítva, a másik nem. Ki érti?

Péntek reggel végignéztük, hogy mi lesz szombaton a Sabbat miatt zárva és mi lesz ami nyitva lesz azok közül a helyek közül ahova el akartunk menni. A vízalatti obszervatóriummal (Underwater Observatory) kezdtünk. 9-kor nyit és érdemes időben érkezni, mert aztán hirtelen az összes gyerekes szülő ott terem gyerekestül. De érthető, hiszen a hely gyerekek számára is igazán kiváló program lehetőség. A legérdekesebb és egyben legszimpatikusabb része a parknak az egy olyan állomás, amely 5 méter mélyen a tengerszint alatt lévő kilátó. Szuperül lehet a korallok és halak között kinézni a nagy kék tengerbe. A halak természetes közegükben vannak, nem ők vannak egy akváriumba bezárva, hanem mi egy megfigyelő állomásra. Klassz volt mert nem voltak sokan. András szülei nagyon élvezték. Ráadásul ennek az állomásnak van egy kilátó része a vízfelszín felett is gyönyörű kilátással. Ezen kívül még több érdekes tengeri élővilággal foglalkozó terem volt, bár ezek nekem kevésbé jönnek be, zavarbaejtően kicsi helyen sok állat…

Délután pedig az Eilattól 40 percre lévő Timna Nemzeti Parkba mentünk kirándulni. Ez egy olyan hely, amit mindenkinek csak ajánlani tudunk. Szinte teljesen be lehet járni kocsival, de egyes pontokon különféle nehézségű túraútvonalak is ki vannak jelölve. Ezen kívül több bringaút van a parkon belül. Akár félnapra, akár egész napra, akár több napra is szuper hely. A park bejáratánál a jegy megvásárlásakor részletes ismertetést kaptunk a parkról a magyar nyelvű térkép mellé. A park a lenyügöző táj mellett érdekes geológiai háttérrel is rendelkezik, ősi rézkamrák helyszíne. 2016-ban a tel-avivi egyetem régészei egy expedició során tucatnyi ruhadarabot fedezett fel Dávid király és Salamon király uralkodásának idejéből, melyek meglehetősen jó állapotban megmaradtak a régió jellegzetes szélsőségesen száraz éghajlatának köszönhetően. A Timna Park klimája az egyik legszárazabb a világon, csak néhány év alatt esik egyszer. A nyári levegő hőmérséklete gyakran 45 Celsius fok fölé emelkedik

A látvány pedig már autóból nézve is gyönyörű, hát még ha bevállalunk egy-egy kisebb-nagyobb túrát. Szombaton is nyitva vannak, viszont nyáron a hőség miatt csak rövidítve van nyitva a park. 

De inkább csináljanak a képek kedvet nektek!

Izrael – 10. nap

Posted by

0

2019. február 8.

Eilat egy dél-izraeli kikötőváros, az állam legdélibb csücskében, az Akabai-öböl partján terül el a Negev sivatagban. Keletről Jordánia, nyugatról Egyiptom határolja. Izrael oly annyira elkeskenyedik délen, hogy a Vörös-tengernél ez az egy város terül el, mint izraeli város és ez is csak 11 km szélességben (ezt követően már mindkét irányból a szomszédos országok határai vannak). Jeruzsálemtől 309 km-re van, Tel-Avivtól pedig 346 km-re (4 óra autóval, ha minden simán megy…).

1950-ben kezdték el kiépíteni, mint üdülővárost, sok szép új szálloda van, kisebb tengerparti sétány és sok ingyenes strand. Jelenleg az egész városban ingyenes wi-fi van, és az üzletekben ÁFA mentesség, így olcsóbb Izrael egyéb területeihez képest. 

Sopron Eilat testvérvárosa így még Sopron utca is van a szálloda soron. 

Annyira a turistákra épült a város, hogy egy kis sétányira három bevásárlóközpont is van a szállodánktól. De a nyitvatartási rend a Sabbat megtartása szerint van, így péntek délután 3-kor minden bolt bezárt. Kénytelenek voltunk emiatt shoppingolással kezdeni a napot. Nyitásra ott voltunk és aránylag hamar végeztünk is. 

Shoppingolás után a Delfin-öbölbe mentünk, amely arról híres, hogy él az öbölben 4 delfin, akik szabadon ki tudnak menni a nyílt tengerre, meg vissza. Van egy strand rész, ami nem annyira izgalmas az öbölbe benyúló stéggel ellentétben. A stégre is ki lehet telepedni és egész közelről tudtuk így szemlélni a delfinek lubickolását. Van 3 extra stég, amelyek a nagy stég része, ahova a delfin-öböl munkatársai mehetnek csak ki. Ők viszont miközben simogatják és vakargatják a delfineket mesélnek az öböl életéről. András még egy snorkelingre is benevezett, így még közelebbről találkozott a delfinekkel.

Délután a szülőkről leválltunk. Ők maradtak a mozgalmas városi részen kicsit csavarogni, mi pedig elindultunk meghódítani a Vörös-szurdokot (Red Canyon) ami várostól kb. 20 km-re, az egyiptomi határ közelében van a 12-es főút mentén. Annyira a határ mellett, hogy az úton a határkerítést szinte érintve ment az út.

L1090215

Az eilati hegyek legszebb helye vörös színű núbiai homokkő faláról kapta a nevét. Valamennyire utána olvastam a helynek (ezért sem jöttek a szülők velünk), így tudtam, hogy van egy piros és egy fekete túra útvonal. A piros a könnyebbik, míg a fekete a nehezebb és hosszabb. A feketén indultunk el. 2 km után egy nagy szakadék szélén álltunk, ahova lejutva egyszercsak vége lett a fekete túra útvonalnak és előkerült egy zöld útvonal (amiről nem is tudtunk, hogy van) egy Red Canyon felírattal. De azt nem tudtuk, hogy milyen messze van, csak az irányt láttuk. Mentünk tovább…

Leginkább azért mentünk mert láttam a neten képeket a helyről és ugyan nagyon szép helyen túráztunk, de tudtam, hogy ha megtaláljuk a kanyont, az lesz az igazi látvány. Közben számolgattuk, hogy meddig mehetünk még időben előre, nehogy ránk sötétedjen, világosban visszaérjünk a kocsihoz. Elég kevés turistával találkoztunk útközben. Mondtam Bandinak mikor már több mint 4 km-en és másfél órás köveken és sziklákon mászós szakaszon voltunk túl, hogy szerintem forduljunk vissza. Nem hagyta. És milyen jól tette: nagyjából egy percre voltunk a kanyontól. A vörös sziklák között szűk, víz kimosta résen vezetett át az út, amely néhol létra mászással, néhol meg sziklán lévő kiállásokon való mászással volt bejárható. A kanyon egy nagyságrendileg 300 méter hosszú szakasz, amelyen amikor végigmentünk fel tudtunk mászni egy felsőbb szintre. Ott is vezetett egy útvonal, ahonnan meg leláttunk a kanyonba. Varázslatosan szép volt.

Mivel Bandi a kanyon túra elején beütötte a lábát így a vacsi után már csak pihenéssel telt.

Izrael – 9. nap

Posted by

0

2019. február 7.

Reggel 8 órára terveztük az indulást, illetve a szállodából való kijelentkezést. Sikeresen teljesítettük is a tervet, majd reggelit meg kávét vettünk és nekivágtunk, hogy hosszában átszeljük Izráelt és lemenjünk Eilatba, a Vörös tengerhez. Elköszöntünk Jeruzsálemtől, a Jaffa kaputól, és a gyönyörű reggeli látképtől. 

Ugyanazon az úton kellett menjünk, mint két nappal ezelőtt a Holt tengerhez. 4 órásra ígérte az utat a GPS, de sajnos nem számolt azzal, hogy a Holt tengernél, ahol vissza szerettünk volna lépni a palesztin földről izraeli területre akadályokba ütközünk. Míg két napja sitty-sutty átjutottunk az ellenőrző ponton, addig most 5-6 autó állt előttünk. Lassítottunk, majd megálltunk. Eleinte gondoltuk csak egy vagy két autóssal kekeckednek, de aztán néhányan visszafordultak, néhányan pedig elég határozottan odamondták a véleményüket az ellenőrző ponton álló katonáknak. Egy darabig vártunk, hogy hátha megindul a sor, aztán Bandi utánakérdezett a történteknek: az éjszaka esett sok eső miatt megindult az út mellett a sziklafal és a lehullott darabok mindkét irányba akadályként hevernek az úton. Nem sokkal előttünk történhetett a baj.

Két következtetést vontunk le: 1, Milyen jó, hogy nem velünk történt a baj. 2, Milyen jó, hogy két nappal ezelőtt eljöttünk a Holt tengerhez és felfedeztük. Mert az első terv még az volt, hogy a Holt tengerhez majd csak Eilatba menet megyünk. 

Mikor már több, mint fél órája vártunk akkor megérkezett egy munkagép meg egy teherautó, hogy átmenjen az ellenőrzőponton es elkezdje a takarítási munkálatokat. Ez volt az a pont amikor elgondolkoztunk egy másik útvonalon. Ezzel csak az volt a gond, hogy nem nagyon vannak kerülőútak és tulajdonképpen palesztin területen voltunk. Végül a katonák megerősítettek minket, hogy menjünk másik úton. Egy lehetőségünk maradt: vissza kellett menni Jeruzsálemig és onnan le a középső úton délre, ami meg aztán végképp palesztin területen megy át (ezért nem is erre indultunk elsőre). 11 óra volt, mire újra Jeruzsálemben voltunk, tankoltunk és ismét nekivágtunk Eilatnak. Jeruzsálemből kiérve hamar palesztin területen voltunk. Az út mentén tiltó táblák mutatják, hogy mely utak azok amelyre csak palesztinok mehetnek be. Tulajdonképpen a főútról nem szabad letérni. Aztán egyszercsak újabb ellenőrzőpont következett, ahol két autó állt előttünk és gyanúsan hosszasan kérdezgették őket. Aztán minket is kikérdeztek, majd ellenőrizték az útleveleinket és végül tova engedtek minket is. Izgalmas volt, de nem éreztük, hogy veszélyes lett volna. 

Végül a 4 órás útból majdnem 7 órás autókázás lett ezzel a kis kerülővel. Néhol dugó lassított minket, néhol meg vízátfolyások az úton, ami különben sem egy autópálya volt. De a Negev sivatagon átautózni különös élmény volt. Délután negyed négyre érkeztünk meg. A térképen  a kék utat tettük meg duplán, a piros út volt a lezárt szakasz és végül a zöld (egy alsóbbrendű) úton jutottunk le Eilatba.

A lepakolás után csak a közvetlen szűk környék felfedezésére volt energiánk, na meg egy jó kis vacsira. Az este hátralevő része a kártyaparti bűvkörében telt.