Seattle – Alaszka – Vancouver – 8. nap

2025.08.10. vasárnap

Fél 9 után ébredtünk, és kicsit kapkodva szedtük össze magunkat, ugyanis 10 órakor ki kellett jelentkezzünk a Denali-s szállásról. Szakadó esőre keltünk és 5 fokra, amit csak háromnak lehetett érezni… Megállapítottuk, hogy tökéletes az eső időzítése, nekünk az elmúlt két napban alaszkai viszonylatban nagyon szép időnk volt, időnként sütött a nap és nem esett az eső. Azt néztük, hogy erre a területre, amit ma elhagytunk estére már csak 1 fokot ígér, ónos esőt és havazást. Nem vártuk meg, hogy igaza van-e, inkább elindultunk délebbre. 

A mai cél a Glacier View nevű hely, ami a Matanuska Gleccser közelében található. 

Mivel ma van Bandi szülinapja, így kerestünk egy klassz éttermet. Jobban mondva anno leveleztem a mai szállásunk házi gazdájával, Sandyvel, aki ajánlott néhány helyet. Az egyik a Wasilla nevű városban lévő Chepo’s nevű mexikói étterem volt, ezt választottuk. Itt már nem esett az eső, ami egyre biztatóbb volt.

Délután 5 óra volt mire az új szállásunkra értünk a Glacier View nevű 234 lakosú falucskában. Egy nagyon aranyos kis kétszobás faház a hegyek között, az erdő szélén. A házigazda Sandy és Dan végtelenül kedvesek, szimpatikusak. 

A falucska 30 mérföld (48 km) hosszú és ezalatt a néhány kilométer alatt a szintkülönbség is rendesen váltakozik 1430 és 3285 láb (436-1000 méter) között. Szóval amikor azt mondom, hogy átugrottunk a szomszédba vacsizni, akkor elmentünk egy 43 km hosszú gleccser mellett, egy repülő leszálló pálya mellett, átszeltünk néhány hegyet, és utaztunk egy kétsávos autóúton 20 percet. De ez csak a visszaútra volt igaz, mert odafelé megálltunk több helyen is folyamatosan rácsodálkozni a tájra. Sőt tettünk egy mini túrát is. 

A vacsora helyünk egy nagyon hangulatos helyen volt. Várnunk kellett mert tele volt mikor megérkeztünk. Leültünk kint, de hűvös, szeles volt: 5 fok, de hőérzetre mínusz 1. Cserébe a várakozásért, nagyon finom vacsit kaptunk. 

Este 10-kor még ilyen világos és szép időnk volt:

Seattle – Alaszka – Vancouver – 7. nap

2025.08.09. szombat

Reggel nyugisan indultunk, készítettünk szendvicseket, megkávéztunk majd a Denali Parkban lévő Horseshoe Lake felé vettük az irányt. Ez egy nagyon szép patkó alakú tó, amelyhez egy könnyű út vezet (visszafelé már nehezebb, mert felfelé kell jönni). Útközben megettük a kis elemózsiánkat, nem siettünk, élveztük az időt is és a látványt is. 

A Denali Parkban is van egy kutya szánhúzó csapat, akik csinálnak bemutatót, meg lehet nézni, hogyan tartják a kutyákat, hogyan nevelik őket és hogyan húznak szánt. Közben sok információt megtudtunk a helyről, a kutyákról, a parkról. Bevallom én az előző kutyás helyet se és ezt se nagyon tudom hova tenni. Rengeteg kutya, mindnek van saját területe, saját kutyaházzal, de ahhoz, hogy ez így működni tudjon, minden kutya láncon van…

Visszamentünk a szállásra és tartottunk egy félórás csendespihenőt, még a vacsora előtt.

Este fél hattól egy 4 órás Jeep túrára mentünk. 8 színes Jeepben egymást követve haladtunk a felvezető ember után, aki közben rádión keresztül mesélt az itteni életről. Ennek a túrának az is célja lett volna, hogy a vadon élő állatokat is megfigyeljük, de mivel vadon élők így természetesen garantálni nem tudják, hogy látsz e majd a túra során jávorszarvast, medvét, vagy bármi egyéb helyi érdekességet. Sajnos valóban nem láttunk, de sok mindent megtudtunk. 

Írok néhány érdekességet:

  • Júniusban 21 órán keresztül van világos és csak 3 óra sötét, decemberben meg fordítva, egy nap 3 óra hosszat van világos és 21 óra sötét van. Télen akár -50 fok is lehet.
  • Sok elszáradt fenyőt láttunk eddig, ma kiderült, hogy egy kórokozó támadta meg 8-9 évvel ezelőtt a fenyőket. A kórokozó korábban is létezett, csak a hosszú hideg teleken elfagyott vagy a sok csapadék miatt keletkező fenyő gyanta segített a fenyőnek a bogár ellen védekezni. A klímaváltozás ennyire érezhető itt is, télen nincs már olyan hosszan elég hideg, és tavasszal nincs elég eső. 
  • Egy nagyon szép élénk rózsaszín virág nő, mint gaz a réten, ez a tűzfű (fireweed). Egy ikonikus alaszkai vadvirág, mivel az egész államban megtalálható nyáron, ráadásul magas termetével kiemelkedik a tájból és feldobja az állam tájképét. Gyakran látható nagy réteken és hegyoldalakon, vagy akár út mentén ez a virág, melynek mély földalatti gyökérrendszerének köszönhetően olyan területeken is virágzik, ahol nemrégiben tűz pusztított. Nyár elején  fokozatosan alulról felfelé nyílnak a virágai, és amikor a tetején is teljesen kinyílnak a virágok, akkor a nyár a végéhez közeledik. A tűzfűből gyakran készítenek finom lekvárt, fagylaltot és gyógytea-keverékeket. Sok alaszkai telepíti a tűzfüvet a kertjébe, mivel a méheket vonzza a számos virág, és segít beporozni más gyümölcsvirágokat. 
  • Az itteni egybefüggő erdő, ami nem csak Alaszka területen van, hanem átnyúlik Kanadába is a föld erdeinek 1/3–át teszi ki. 
  • A Denali területén az állam tulajdonát képezik az autóutak, valamint a mellette lévő 50 láb széles terület. Az ettől bentebbi rész az őslakosok területe, az úgynevezett Ahtna Land. Ez a terület egybevéve nagyobb, mint Ohio területe. Ide alapvetően nem szabad bemenni, de ha valaki azon szeretne mégis vadászni, halászni, akkor éves díjat kell ezért fizetnie. 
  • Denali területén télen csak legfontosabb utakat tisztítják meg a hótól, a többi úton kutyaszánnal vagy hószánnal közlekednek.  
  • 12 ezer folyó van Alaszkában.
  • Alaszkában jávorszarvas által több ember veszti életét, mint medve által, ugyanis a szarvas óvja a kicsinyét az embertől. Ezen a területen a jávorszarvasok 16-18 éves korukig élnek, ami vagy tíz évvel kevesebb, mint általában a jávorszarvasok átlag életkora, ugyanis itt annyival nehezebb az élet. Két éves korától évente van kicsinye, 1, 2 vagy 3. Egyévesen az anya elengedi a kicsinyét mert a következő babájára koncentrál. A jávorszarvas kicsinyek 80-90 %-a nem éri meg az egyéves kort ugyanis a kis jávorszarvas csak 6 hetes korára erősödik meg annyira, hogy el tud menekülni egy medve elől.

A jeep túra során több különböző helyen is megálltunk, hogy nézelődjünk, csodáljuk a tájat és lessük az állatokat. Hol egy tó mellett, hol egy magasabb ponton, ahonnan szép volt a kilátás, hol egy folyó mentén, és végül pedig az út mellett ahol az 50 láb széles szabályt betartva finoman beérett áfonyát szedtünk a medve elől, és azt csemegéztük. 

Későn értünk haza, már csak aludni maradt energiánk. 

Seattle – Alaszka – Vancouver – 6. nap

2025.08.08. péntek

A mai nap a Denali Nemzeti Parkról szólt. Délelőtt 10 órakor indultunk a szállásról. Kicsit csípős volt a reggel, induláskor “már” 10 fok volt. De nem esett az eső és ennek mi nagyon örültünk. 

A nemzeti parkba egy hetes belépő van, ami fejenként 15 dollár. Néhány helyre el lehet menni kocsival, de vannak olyan területek, ahova csak a park által fenntartott busszal lehet eljutni. 

Sok túra útvonal van, és jó mert a térképen nem csak azt mutatja, hogy merre van, hanem hogy milyen hosszú, illetve mennyire könnyű, vagy nehéz. Ez alapján könnyebb választani. 

Kezdésnek a Savage River Loop nevű túra ösvényen mentünk végig, a Savage folyó mentén – mint ahogy a túra neve is mutatja. Ez egy könnyedebb túra, ami aránylag sík területen megy végig, de körbe veszik a hegyek, ami miatt olyan látványban volt részünk, hogy lassan haladtunk. Néhol letértünk az útról, elkalandoztunk egy-egy szikla megmászására, vagy helyi állatok felfedezésére. Macit nem láttunk, pedig a parkoló menti tábla ígérte, hogy itt még az is van. 

A túra után még egy másik kisebb ösvényen végig mentünk, majd a látogató központ melletti grill-be ültünk be “uzsonnázni”. Elpilledtünk, és mivel már 5 óra volt, inkább elmentünk a negyedórányira lévő boltba, mert fogytán a tej. Hát, a bolti árak Amerikához képest is dupla annyiak, szóval semmi se olcsó.de legalább van bolt.

A nap poénja az volt, amikor jöttünk visszafelé  a boltból, akkor a Nenana folyó felett átkeltünk egy magasan lévő hídon, és közvetlenül utána volt egy poros, koszos kis kiálló, ahol Bandi leparkolt, mondván hátha ki tudunk sétálni, körbenézni. Egy vékony kis ösvényt találtunk, ami kivitt minket egy szikla szélére, ahonnan a folyóra is szép volt a lelátás és a hídra is. Fotóztunk és élveztük a látványt, majd libasorban elindultunk vissza. Én mentem elől, de félre kellett állni, mert jött szembe egy korunkbeli srác motoros ruhában. Megkérdi egyszerű angolsággal, hogy szép-e a kilátás. Mondom igen, érdemes kisétálni (hasonlóan egyszerű angolsággal). Majd Bandi mond nekem valamit, mire a srác: Csak nem magyarok vagytok? – Ő Szegeden él, de kijött a nagynénjéhez San Franciscoba úgy egy hónapra, hogy közben motorral túrázik Alaszkában. Minden évben kijön, a motor fixen meg van, és a nemzeti parkokat járja be. Idén Alaszka van neki soron. Ez is egy élet. De szimpi srác volt. 

Egész nap jó időnk volt, leginkább ahhoz képest, hogy esőt ígért mára. Hűvös, szeles idő, sőt eleinte eléggé felhős, de van dzsekink is és sapkánk is, így nem fáztunk. És egy idő után egyre sűrűbben előbújt a nap, megvilágítva a hegyek csúcsait. Ahogy haladtunk a szálláshoz visszafelé, szemben láttuk, hogy már szakad az eső előttünk, de mi még napsütésben voltunk. Oldalra nézve éles, határozott színekben ott pompázott a szivárvány nekünk. Csoda szép volt. 

Este egy nagy Uno Flip party-t tartottunk sok nevetéssel. 

Seattle – Alaszka – Vancouver – 5. nap

2025.08.07. csütörtök

Időben keltünk, mert 8:15-kor már találkozónk volt egy kutyaszán húzó csapattal. Talkeetna olyan kicsi, hogy a szállás ajtaján kilépve 3 házzal odébb sétálva volt a találkozási pont. Tulajdonképp 2 utca össz-vissz a falu.

Az Alaska Sled Dog csapata jött értünk meg egy párért, és egy negyedórás autós úttal elvittek minket egy kutyás farmra, ahol 175 szánhúzó kutya él együtt. Kipróbálhattuk a kutyaszánozást – hó hiányában kerekeken repülve a kutyák után. Megnézhettük, hogy hogyan élnek a kutyák egy ilyen helyen, hogyan dolgoznak, és nem utolsósorban kiskutyákat is lehetett simogatni. 

Van egy híres alaszkai szánhúzó verseny, az Iditarod melyet minden évben megrendeznek a tél végén. A hely tulajdonosa, a most 36 éves Dallas Seavey 6 kupát is elhozott már erről a versenyről.

Délben kijelentkeztünk a szállásról és tovább indultunk a Denali Nemzeti Parkba, ami bő két órányira van. Mondjuk nekünk ötórás lett az utunk, mert több helyen is megálltunk nézelődni, sétálni, felfedezni.

Délután fél 6 volt mire ezen az alaszkai utunkon a legészakibb pontunkra elérkeztünk. Nem a szállásra mentünk először, hanem a nemzeti park látogatói központjába, hogy néhány részletnek utána nézzünk. 

A szállás a nemzeti park szélén egy faházakból álló terület. Kellemes nagy szoba terasszal, kis konyha résszel. 

Itt nem sok étterem meg kisbolt van, nem lehet nagyon válogatni. De a szálláshoz tartozó étteremnek jó volt a minősítése és közel is van, így oda mentünk vacsizni. Várni kellett majd egy órát az asztalra, de könnyen eldumáltuk az időt.