2024.május 5. vasárnap

Mikor novemberben befoglaltuk a repjegyet még eszembe nem jutott volna megnézni, hogy mi lesz május első hétvégéjén Barcelonában. Aztán egyszer csak, ki tudja milyen oknál fogva rákerestem a barcelonai futóversenyekre. És legnagyobb örömömre egy 10 kilométeres össznépi futást hirdettek vasárnap reggelre, amire csak regisztrálni kell, nehogy ne férjek bele a 33 ezer fős induló keretbe. A teljesen ingyenes futást az egyik nagy áruház lánc, a Corte Inglés szervezte idén 44. alkalommal. A rajtszám mellé kaptunk egy ingyenes jegyet a tömegközlekedésre.

Én reggel már 6-kor fent voltam, aztán 7 után Bandival lementünk reggelizni, majd elindultunk metróval a 10 megállónyira lévő rajthoz. Amikor felszálltunk a metróra tök jó érzés volt, 90%-ban mindenki, aki a metrón volt jött a futóversenyre. Egyértelmű volt a ruhájukból és a rajtszámból, ami már vagy rajtuk volt az embereken, vagy a kezükben cipelték. A jó érzés kezdett múlni, ahogy a megállók fogytak, ugyanis egyre többen és többen lettünk a metrón. 2 megállóval a célunk előtt, a megállóból valamiért nem indult tovább a metró. 5 perc várakozás után bemondtak valamit, és jónéhány ember le is szállt, elindulva gyalog a rajthoz. De nem mindenki. Ellenőriztük és látszott, hogy max 15 perc odaérni és van még 20 percünk, így mi is inkább leszálltunk és gyalog mentünk tovább. Jó volt ez bemelegítésnek.

Egy 8 sávos sugárútról indították a futókat úgy, hogy az út teljes szélességében a miénk volt. Ahhoz képest, hogy 33 ezer ember volt együtt, nem volt kellemetlen, sőt a hangulat kifejezetten jó volt.

Egy célt tűztem ki, bár nem tudtam, hogy sikerül-e teljesíteni: 60 percen belül lefutni a 10 km-t, ami eddig még sose sikerült. De egy ilyen helyzetben a többi futó húz, lelkesebb az ember, könnyebben mennek a kilométerek. Az útvonal emelkedő mentes, kellemes volt, és ugyan volt szakasz, amikor “csak” négy sávos úton mentünk, de akkor se volt tömeg, mert addigra eloszlott a nép.

Sikerült a célom, 58:26 perc alatt futottam be, a 33 ezer futóból 8.544-dik lettem. De ami még szebb statisztikailag, hogy a 45-50 év közötti nők között 122-dik lettem a 805 női futóból.

Bandi várt a célban, de ott már olyan tömeg volt, pedig nagyon nagy a tér, ahova beértünk, hogy aránylag hamar tovább indultunk. Innen már séta távolságra voltunk a szállástól.

11 óra után tudtunk elindulni a Poble Espanyol nevű falu múzeumba, ami az 1929-ben megrendezett világkiállításra épült. A spanyol művészeti életet és Spanyolország különböző tájainak építészeti hagyományait mutatja be egy elég nagy területen a múzeum. A 117 különböző épület jó részében kézműves boltok vannak, így a kultúra mellett a vásárlásnak is lehet hódolni. De mint egy igazi faluban van étterem több is és kávézó meg fagyizó is.

15 óra után jöttünk el, a Catalunya térig szereztünk egy fuvart. Délelőtt taxit kb semennyire nem lehetett fogni a Ramblán, így akkor metróztunk, visszafelé meg Ubert használtunk.

A Catalunya téren (ahol a futóverseny is véget ért) elváltunk Bandi szüleitől, mi egy kicsit vásárolni szerettünk volna. Már a téren kiderült, hogy az a 3 üzlet amibe én bementem volna zárva van vasárnap. Ezért aztán maradt a Ramblán való csavargás hazafelé.

A szálláson tartottunk egy két órás csendespihenőt, majd este 6-kor összeszedtük magunkat és visszamentünk a környékünkre sétálni meg vacsorázni.

Na ezek után már csak egy bridzs partira maradt energia.