Délelőtt, mire nagy nehezen elindultunk, azzal kezdtük, hogy beszereztük Seychelle szigetek legmenőbb napszemüvegét. Mint láthatjátok nagy volt a választék.

A terv az volt, hogy abba az irányba megyünk biciklivel, ahol első délután jártunk. Azóta megtudtuk, hogy ott akár tovább is lehet menni, csak kicsit bonyolultabb, nem egyértelmű az út, mert hegyen, sziklán át visz az őserdőben. Elvileg helyi vezetőt kell hozzá fogadni, de mi úgy voltunk vele, hogy menni fog az anélkül is. Az út végén leparkoltuk a bicikliket, majd megláttuk, hogy mennyire apály van, és tulajdonképp akár a vízen át is eljuthatunk oda, ahova terveztük. Hoztunk magunkkal edzőcipőt is meg flip-flopot is. Melyikbe menjünk? Mint mindig, most is okosan döntöttünk: flip-flop. Aránylag hamar kiderült, hogy mégse ez volt a jó választás, de hát akkor már mindegy is volt…

Sajnos nem jutottunk el teljesen addig a pontig ahova terveztük. Coco Anse volt a terv, de mi előtte a sziklákon feladtuk. Nem volt nálunk már víz, meg a flip-flop se szuperált annyira.

Mire elindultunk volna vissza, addigra a vízszint elkezdett megemelkedni. És hát odafelé is csak elsőre tűnt jó ötletnek papucsban a korallokon piruettezni. Így a közös döntés az volt, hogy menjünk vissza az erdőn át. Fel is volt festve egy nyíl az egyik köre, tehát az irány adva volt. Hegyen-völgyön, sziklán-erdőn át igyekeztünk mindig megtalálni a nyilat vagy valami ahhoz hasonlót. Néhol egyértelmű volt, voltak helyek, ahol meg csak botorkáltunk remélve, hogy a part mentén haladva mégiscsak visszajutunk a bringákhoz.

Egy biztos: a nap végére elmondhattuk magunkról, hogy átkeltünk az Indiai-óceánon flip-flopban, majd visszafelé az őserdőben is sikeres túrát tettünk sziklák és pálmafák sokasága közt szintén papucsban.

A mai térkép: