Capitol Reef Nemzeti Park

2015 augusztus 26. szerda

A tegnapi 35 fok mára már csak 15 fok volt, és a tegnapi napsütést felváltotta az eső.

10 után indultunk el a szállásunktól pár percre levő Capitol Reef Nemzeti Parkba. Sajnos az eső elég rendesen esett, így a nagyobb túrákat kihagytuk, elsősorban autóval jártuk be a parkot. Különben meg volt szépsége az esőnek, ugyanis ahogy lemosta köveket és sziklákat, teljesen más színűk volt, mint eddig.



Nem időztünk nagyon hosszan a nemzeti parkban az eső jóvoltából, bár így is délután kettő óra volt, mire eljöttünk. Nézegettük a térképet, hogy melyik úton induljunk el a következő célponthoz: a nagy főúton 2:45 perc alatt, kisebb úton 3:30 perc alatt, vagy az erdőn-völgyön és több nemzeti parkon átívelő, szépségéről nevezetes 12-es úton, ami a térkép szerint több, mint 4 óra, és akkor azzal nem is számoltunk, hogy mi majd minden megállási lehetőségnél meg is állunk fotózni és nézelődni, netán egyet kirándulni. Természetesen a 12-es utat választottuk: erdő, vörös szikla, magasság, mélység, 10 fok, felhőben autózás, fehér szikla, kanyargós hegyi út, napsütés, zubogó folyó, volt minden.




Aztán délután 5 körül már szépen sütött a nap, és találtunk egy gyönyörű útmenti sziklát. Megálltunk, majd Bandi kiszúrta az útmenti táblán, hogy egy fél kilométeres kis sétával eljuthatunk egy vízeséshez: Water Canyon-hoz. Egy bő órás patakon átmászós, domboldalba felmászós, sziklafalat meghódítós, vízesés csodálós kirándulást csináltunk, amit nagyon élveztünk mind a ketten.





Az út utolsó szakaszában olyan esőt kaptunk, hogy a fehér autónk újra szép tiszta lett.

Este 8-ra értünk a szállásra. Útközben végiggondoltuk, hogy eléggé elszúrtam a következő szállás foglalást, mert ugyan klassz a szállás, amit befoglaltam 3 éjszakára, de messze van azoktól a pontoktól ahova akarunk az elkövetkezendő 3 napban menni. De ezt még a kocsiban átbeszéltük, így már úgy mentünk bejelentkezni, hogy az utolsó éjszakát lemondanánk. Sikerült is elintézni.

2015. augusztus 25. kedd

Tegnap egy félnapos rafting túrára (rafting = vadvízi evezés) fizettük be magunkat. Reggel 8:30-ra kellett a találkozási ponton lennünk, úgy hogy előtte összepakoltuk, megreggeliztünk és kijelentkeztünk a szállásunkról.
18-an mentünk, egy kisbusszal vittek el minket vagy egy háromnegyed órányira. Majd kisebb ismertető után lehetett választani: 8 fős csónak vagy kajak. Bandival előre megbeszéltük, hogy mi vállaljuk a kétszemélyes kajakot. Jó is volt, mert más nem vállalta így elsőre. Nagyon élveztük. Nem volt túl nagy sodrása a víznek, mert elég nagy a szárazság és emiatt sekély volt a víz. Bő 2 órát eveztünk.




Ahogy elindultunk a következő városba (Torrey), annyira a semmi közepén autóztunk és oly elvétve láttunk autót, hogy a rendszám olvasós játékunkat félre kellett tenni. Pedig elég jól haladunk vele: 34 amerikai és 4 kanadai állam rendszámtáblája van meg.

Így aztán azzal kezdtünk el játszani, hogy az út mentén látott kitüremkedésekbe mit látunk bele: találtunk szerelmes párt, akik egymás mögött álltak; várat, melynek sok szép tornya meg egy hosszú várfala volt; gombát; katedrális oldalhajóját kívülről; teknőst, ami egy idő után háton fekvő pocakos embernek nézett inkább ki. Sorra jöttek az ötletek. Bandi már egy sci-fi filmben érezte magát, sőt fejben már a filmet is leforgatta.

Torrey a Capitol Reef Nemzeti Park szomszédságában van, és ahhoz, hogy mi oda eljussunk át kellett autózzuk a nemzeti park egy jó részét. Egy – két helyen ugyan megálltunk, de elsősorban csak azért, hogy megnézzük az ismertető táblákat, és lássuk, hogy holnap mit is fogunk majd megmászni és megnézni.

Mivel a mai autó utunk 3 óra volt, így azt találtuk ki, hogy a legnagyobb melegben (35 fok van) utazunk, és ha 4 óra körül megérkezünk, akkor inkább lepihenünk egy kicsit. Így is tettünk, Bandi aludt 2 órát, én nem tudtam elaludni, de a semmittevés jól esett.