2015. január 27.

Ma mindenki jobban aludt, sőt Bandit konkrétan ébresztgetni kellett. Mondjuk Bandinak sikerült a 30 fokos melegben megfáznia, így talán jót is tett neki a pihenés. Bár én nem szólhatok semmit, mert az utóbbi időben én voltam az, aki majd minden nyaralás alatt nyavalyás volt. De Bandi sincs rosszul, issza a Neocitran-t, és időnként fújja az orrát.

Mustique szigetén tegnap este még vacsoráztunk egy jót, és közben kiderítettük, hogy a sziget VIP vendégei William, Kate és a Middleton family apraja-nagyja, mivel Middleton anyuka, Carole január 31-én tartja 60-dik szülinapját.
A fiúk hamar elkezdtek viccelődni, hogy hogyan kellene beosonni a partyra és találkozni Pippa Middletonnal (Kate hercegnő húgával). Születtek mindenféle megoldások, de végül a hajón kötött ki mindenki és nem a buliban. Ami ráadásul nem is tegnap volt, hanem majd 4 nap múlva lesz…

Mustique szigetére reggel még kimentünk: találtunk tegnap egy nagyon klassz kis pékséget, és ott akartunk reggelizni meg kávézni. Ráadásul mosdót is találtunk rendesebbet.

10:15-kor elindultunk tovább délre. A következő célpont Canouan szigete, amely ugyanúgy mint az eddigi szigetek a Saint Vincent és Grenadine-szigetekhez tartozik.

A szél valamivel kisebb volt mint tegnap: 20-22 csomó között mozgott, és 5 csomóval mentünk átlagban. A hullámok kb olyanok voltak mint tegnap, bár a fiúkat megkérdezve Laci azt a választ adta: hogy a tegnapi legnagyobb hullámoktól valamivel kisebbek a maiak, ellenben a tegnapi kisebbektől mindenképpen nagyobbak… Az időjárás kedvezőbb mivolta abból is látszott, hogy a tengeren látványosan több vitorlás volt kint. Tegnap elég sokszor volt olyan, hogy bármerre néztünk nem láttunk a horizonton senkit.
Ma időre oda kellett érjünk Canouan szigetére, ugyanis a 7-dik útitárs, alias Sanyi Laci Kanadából ott csatlakozott be. Eredetileg nem így terveztük, hanem hogy Saint Vincenten találkozunk vele aznap amikor mi is megérkeztünk, és jön velünk a kezdőponttól. Igen ám, de Laci nemrég szerezte meg a kanadai állampolgárságot, melynek tiszteletteljes eskütétele tegnapi napra esett, amit másfél héttel az indulás előtt tudott meg. Az eskütételt nem tudta kihagyni, próbált utána járni, hogy milyen egyéb megoldások vannak, de sajnos a repjegy ráfizetéssel való áttevése maradt megoldásnak. Hogy ne Saint Vincenten kelljen dekkoljunk, és rá várnunk, így a fiúk újratervezték még otthon az útvonalat, Sanyi Laci pedig aszerint módosítatta a repjegyét.

Mi délután kettőkor érkeztünk meg Canouan sziget Charlestown öblébe. Jól teljesítettük a távot, Laci gépe csak 5 után érkezett.

Bandi ma is próbált halat fogni… De azt hiszem ez nem az erőssége. Bár a végtelen türelme ideális párosítás a halak vízből való kiimádkozásával, de eddig sikertelen a fiú.

Du 2-től 6-ig élveztük a víz melegségétet, a pancsolás lehetőségét, a fotó témákat, a partot a már-már giccses zöldes víz színével, és a szegényes sziget barátságos lakosait.

Amikor kikötöttünk, akkor az egyik helyi ember homárt kínált nekünk. A fiúknak tetszett az ötlet, de mondták az embernek, hogy mi nem tudjuk elkészíteni. Emberünk még az elkészítését is vállalta. Rajtam kívül mindenki lelkes volt, én meg nem akartam a lelkesedésüknek akadálya lenni, ezért aztán én a maradék tésztára lecsapva jeleztem, hogy nyugodtan rendeljenek homárt. Mire véglegessé vált a homár utáni vágyakozás, és elhatározás született a vacilálásból, addigra emberünk már nem volt fellelhető. Így maradt a borsóleves… De finom volt!

Sanyi Laci is megérkezett rendben, nagy volt az öröm, mert minden rendben meg volt, még a bőröndje is!!!

Sajnos képet nem tudok feltenni… Megint nagyon gyatra a net. Talán holnap reggel.